ócska utazós

fes meknes mellett esik, gondoltuk egyszerű lesz átstoppolni. aztán mivel épp ott volt a pályaudvar a kiszemelt út mellett és még a hapsi is, akit m megkérdezett, hogy messze-e a város széle akart pénzt adni vonatra, hát adta magát újra a vasút. szokás szerint pár perccel előttünk ment el a dolog, másfél óra kocka-olvasás-írás. vonaton mangalicakolbászka vége.

fes elsőre szokásos: ville nouvelle, hatalmas, új csillogó pályaudvar és kesze-kusza buszmegálló, rengeteg petit taxival. valami busz elvisz a medina tövébe, ami elsőre jó helynek tűnik. nade a medina itt más, mint eddig, itt hatalmas, igazán hihetetlenül óriási. kérdezősködünk, hogy merre a bab (szó szerint kapu, itt értsd a főteret). irányt megkapjuk, de olyan tanáccsal, hogy kerüljünk inkább, mert eltévedünk. vagy adjunk zsetont kölköknek, azok elvisznek. kölközünk, azok moszjőznek, próbálnak felfele alkudni és minél hamarább lerázni. van csöpp konflikt is rivális útbaigazító csapattal, de mi kitartunk. röpke negyed órás az út, jobbra, balra, keresztül, fel, le és ezeknek random keveréke - folyamatosan. teljesen fölösleges erről a városról térképet készíteni - haszontalan. fogadalomtétel, hogy szálloda ajtajától maximum négyet fordulok, különben eltévedünk.

szállás azon a környéken, amit a lonely planet ajánl, rögtön a téren a kapunál találunk is egy hotelt valami jó áron. boldogság, mert kora délután van, napsütés és hatalmas terasz, ahonnan körbelátni a medinát, a megannyi parabolát és teraszokat. dimbes-dombos környék, rajta hullámzik a sok lapos tető, kicsit északnak, még a hegyek előtt valami várrom fénylik. terasszomszéd, már a kapun túl egy másik hotel lehet, mert valami menő ausztrálnak kinéző srácok zsonglőrködnek. egyetlen előnytelen tulajdonsága a hotelnek, hogy a szomszéd egy mecset és á és m, akiknek nincs füldugójuk kora reggel panaszkodni fognak, hogy müezzin. a folyamatot, amit a hang kivált később viszont csodásan kikapcsoló élmény megtekinteni az alattunk lévő teázó csehó elől. ülünk majd ketten m-kal az aluminium asztal és két pohár cukros mentatea mögött és számoljuk, hogy egy alkalomra bemegy vagy 136 férfi.

fes a bőr városa. bőrcserzők meg minden egyéb, ami bőrhöz köthető. ez vizuálisan azt jelenti, hogy a medina árusai közül kb +20% árul bőrpapucsot, -táskát, -fotelt, -pénztárcát és -egyebet, mint mondjuk marrakechben. szagra engem különösebben nem zavar, de ez nem mérvadó. egészen mélyre kell jutnunk a medina gyomrába, hogy ráleljünk egy visité gratuit táblára. persze ez már bő 10 nap marokkó után van, amikorra megtanultuk ignorálni azokat a leszólító embereket, akik mindenhová behívnak. itt viszont kikapcsol ez a funkció és utána eredünk valami ipsének. felvisz egy házba, kibogozhatatlan, hogy hanyadik emeletre, mert annyira tagolt, majd végül kilukadunk egy teraszon, ahonnan elképezstő panoráma nyílik. kalsszik képeslapos bőrcserző udvar kádakkal, száradó bőrökkel, dolgozó rabszolgákkal. hihetetlen érzés, hogy az amúgy telezsúfolt, legfeljebb 2 méter széles sikátorok között van egy hely, ahol elfér egy ekkora üzem. kapunk magyarázatot is, á orra alá odanyomnak mentát is, merthát a hölgynek ne legyen már undorító büdös. lefele menet boltkörvezetés már kezd gyanús lenni, de végül mégse erőszakoltak meg, csak pénzt akartak. ellenérvként, hogy visité gratuit elég nehezen fogadták el, így aztán eliszkoltunk.

csodás dolog még a szállodánál említett, medinától északra fekvő várromhoz felmászni. hasisos hely, helyi menő arcok itt bandáznak, hozzák fel romantikázni a csajt, vagy csak szívnak. van itt is nyoma bőrözésnek, valami illegál lehet, mert eléggé ki nem épített barlangban-odúban szárad a kiakasztott dolog. cserzéssel még egyszer találkozunk, mikor egyik este elindulunk felfedezni a térkép által jelölt folyót, ami állítólag kettészeli a medinát. sötétség is adja, de teljesen parfüm hangulat, mint egy középkori, mocskos, saras, iparos város. szagja is lehet bőven, állat vontatta kocsik, ember cipelte hatalmas csomagok, száradó bőr, sebesen zúgó, zavaros víz a hol ép, hol máló házak között. csodás, csodás, imádom.

goriot apó, ahogy a csapatunk csökken, a szoba zsugorodik, romlik az idő/egészség. hárman kezdjük, három franciaággyal, ablakkal mind a főtérre, mint hátra a kis utcába. két éj után á lelép, mert reül a gépe bergamoba, mi meg költözünk két rendes ágyasba, kilátással a főtérre. további terv az volt, hogy északnak együtt, ám m-ot maradásra bírja a hasa és hogy neki fesből könnyebb megközelítenie nadort, mint chefchaouenből. költözik egy egyágyas kis spájzba ablakkal a hátsó kisutcára. üzlet az üzlet, hiába alig láttunk vendégeket a legalább 20 szobás helyen (konkrétan egy arab és egy észak-amerikai párral és két távolkeleti csajjal találkoztunk három nap alatt). az ár legalább nem változik.

harmadnap számomra az, ami kilóg a másik kettő mögül. ekkorra jött el az idő, mikor már kimerészkedünk a medinából. látunk olyat, hogy zsidónegyed, ahol marrakechhez hasonlóan behívnának zsinagógába, lenyúlnának pénzzel és mikor ezek nem sikerülnek, lezsidóznak. ville nouvelle-ben új élmény az arab mcdonalds, az árszínvonal viszont a régi, nyugat-európai.

kajában nem nyújt nagyon újat a város. kedvenc helyünk az egyik sarok lesz, ahol estére megjelenik pár pultos és árulja a szendvicset. a dolog alapja a főttkrumpli, ezt passzírozza be valami pita szerű dologba és kedved szerint válogathatsz, mit rakjon bele: bogyó, szardínia, hagyma, tojás, egyéb zöldség és persze olíva meg miegymás szószok. mellette halsütő, azt nem próbáljuk, mintsem a főttojást, amit a földön letakart vödörből árul. palacsintás város, azok közé tartozik, ahol érdemes és lehetséges sokféle crépes-et enni. piac közel, lenyűgöző élményt nyújtó éttermezést gyümölccsel pótoljuk. nagyszerű februárban napsütötte teraszon epret tolni.

aztán a harmadik nap után hirtelen megfogyatkozunk. á már tegnap előtt elrepült, m-ot elhagyom és egyedül állok ki stoppolni chefchaouen felé. ám az út még soká tart a ráday koliig.

az igazi marokkói utazgatás vonattal kezdődik tehát. éjszakaival megyünk kb 600 km-t délnek asilahból marrakechbe, hogy hamar ott legyünk lent, délen és spóroljunk egy éjszaka szállást. nem hálókocsit vettünk, sima kabinos, de alig vannak utasok, szóval miénk az egész kupé. ketten az üléseken, egy a földön alva egészen korrekten töltjük az éjszakát, bár bennem még bennem van a hidegrázás. de marrakechben a hétágra sütő a nap csillog az éjjeli eső tócsáiban. nagyváros, ez furcsa.

törölgetjük a csipát a szemünkből, mert épp akkor ébredtünk, mikor befutott a vonat. majd továbbgurult velünk a depóba, úgy kellett odakiáltani, hogy héka. pályaudvar, mint ferihegy, olyan fényesre nyalt. tovább folytatódik ez az érzés amint gyaloglunk a ville nouvelle-ben. széles, tiszta utak, kövezett járdák, pálmák és menő házak. aztán megunjuk, kerítünk egy buszt, amivel rögtön átcsöppenünk a medinába és újabb olcsó hotel recepcióján állunk a főutcáról leágazó sikátorban, la place-tól 2 percre. tértől északra indul, ami igazán marrakech. a sikátorok, a bazár, a medina legmélyebbje. igazából közel, s távol medina van, egyszer sem sikerült kigyalogolni belőle, márha a városfalon belüli részt értjük. azért vannak szabad, nagyobb terek, pl az ultraelegáns cyber parc, de oda majd csak akkor jutunk ki, mikor végképp elfogyott az oxigén a tüdőnkből.

mert nyüzsög az egész. percenként kell félreállni a maximum 2 méter széles utcákban a babetták, szamarak, miegymás elől. aztán kiabálnak is, rohangálnak és fociznak a kölkök. az árusok meg eladnak, aminek fő célpontjai mi vagyunk, a möszjők. fárasztó, igencsak és sajnos egy idő után megtanuljuk ignorálni ezt az arab stílust. azért sajnos, mert vannak azért rendes emberek is, akik csupaszívből barátkoznának. amúgy kezd kialakulni a kép, hogy egy nagy gyár, (manufaktúra) város, élő szervezet az egész. talán még az utcák is változnak, mozognak napról napra. egész környékek vannak kovácsolásra, cipőtalpvarrásra, robogószerelésre és a többi specializálva.

kaja. kihagyhatatlan az este a la place-on kajálás. viszont kétszer már talán túlzás volt, a legjobbat nem ott toltuk. vannak ugye a napközben hírét-hamvát se látni bodegák, amikből kikerül vagy 50 és itt sütnek, főznek, mindet csinálnak (remélem mosogatnak is). ilyesmi lehet az oktoberfest is, csak itt sör helyett gőz van. csiga, kuszkusz, tajine, bárány, kolbász, csicseriborsó, leves. süti nincs egyedül. az egész mellett ott a sor narancsléfacsaró, ahol cselesen a legelsők 4-ért, a többi 3-ért árulja. legjobb marrakechi kaja ugyanakkor nekem egy garázshoz kötődik. abból volt ugyanis átalakítva az a központi turistaáradattól csöppet keletre eső hely, ahol olyan fűszeres tajine-t ettünk, hogy na. olcsón. desszertnek pedig megkaptuk az egész két hét legjobb palacsintáját: tésztájába valami paradicsomos hagymás cucc sült, ehhez feltét a sajt (a sajt marokkóban egyenlő a vache qui rit-vel). legjobb, legjobb. fagyi olcsó és szar. nagy meglepetés, hogy van nádcukorlé. méghozzá egészen hasonló formában és környezetben, mint kubában. sor tolong, gép búg és darálja, préseli be a nádat és valami ócska üvegpohárban nyomják a kezedbe az édes cukorlét. igaz, itt citrommal ízesítik.

múzeummal egyszer próbálkoztak pajtások, én eleve úgy voltam, hogy nem megyek be, aztán végül ők is arra jutottak, hogy kívül izgalmasabb. vagy ilyesmi. zsidó temetőbe viszont eljutottunk. zsidó negyede amúgy majd minden városnak van és rendszerint mellah a megnevezése. veszélyes környék, mindenhol lecsapnak a külföldire és jön a qu'est-ce que tu cherches? aztán meg különösen a zsinagóga vagy a temető körül tartják a markukat vagy beszólnak.

két éjszaka után reggel végre stoppolunk. óceánra, essaouirába.

hárman utaztunk (d, k és én) wizzairrel svédországba egy hétre. előre betervezve volt muse koncert, hovet arénában. egy csomag, tele konzervvel, három kézipoggyász tele ruhával. reptéri első próba 22 kg-t mutat, amit könnyedén leviszünk 20-ra, ám ekkor jön az igazi meglepetés, hogy a súlyhatár 15 kg. nagy izgalom árán, de mind az összes sóletet és töltöttkáposztát megmentjük, úgy hogy még az uborkának és a jégcsapreteknek is marad hely.

egy: megérkezés skavsta reptérre, stockholmtól 100 km-re. kicsit próbálkozunk stoppal, de már este van, sötét és köd (délután ötkor), így kerül elő a kolbász, pálinka és a zsemle. fél óra múlva már shuttle busz hátuljában vígadunk, újabb fél óra múlva meg alvás ugyanitt. stockholm csütörtök este nyirkos, sötét és hűvös. megsétáltatjuk a csomagokat a pályaudvar környékén. az óvárosban olyan ajánlatot kapunk, hogy lehetetlen kihagyni: 115 koronáért (inkább nem linkelek árfolyamot) két pint stout sör, élő zenével, ír kocsmában. metrón lógunk első hazafele úton couchsurferünkhöz, ami különösen helyes cselekedet olyankor, mikor épp az egész vonal nem üzemel valami zavar miatt. csöpp kis lakás, egy szoba az egész, tehát kéne dicsérni hostunkat, hogy milyen jó arc, hogy befogad a hétvégére három ágról szakadt kelet-európait, mégis. amerika zászló az ajtaján, cowboycsizma, cowboykalapok, cowboying, vegetarianizmus és feminizmus.

kettő: vááárosnézés. martinnal kezdjük a napot, fölvisz valami kilátópontra. ekkor még meglepnek a random helyeken feltűnő sziklák városszerte. egy idő után megszokjuk, hogy svédország egy nagy kő, ami néhol erdővel, birkával, vízzel vagy faházzal van lefedve. megnézünk egy másik óvárost, majd összehasonlítjuk az első, szigeten lévővel. vár, piknik a szélben. melegedésért elkapunk egy kompot, amiről találomra leszállunk a szigeten, ahol vidámpark, skanzen és egy másik szigetre átjárás van. színek ahhol hasonlóak, mint novemberben a rila: hihetetlen. másik szigeten egy lélek se, viszont fa csónakházak, száraz dokk, zsiráfos daruk, hajógyár. szííínek, ú. vissza busszal a menő belvárosba, ahol a plázának nincs is bejárati ajtaja mégis fűtik. autentikus shopping a minden sarkon jelenlevő h&m-ekben és 24 óra után ideje pénzt is váltani. ingyen plakátok az utcáról hála a csodálatos rendszernek, miszerint egyszerű papíralapú ragasztóval rakják ki ezeket odafent északon. sörözés, shitty cheap helyen, ahol már 29 koronáért is kapunk négy deci sört. zárásig, ami éjjel egyet jelent a város összes kocsmája számára, ami nagyszerű találkozási időpontot hoz össze mindenki számára. a furcsa martinnal tali, mutat egy helyet, ahol még háromig ihatunk. hotel az autópálya felett, trendi fotelek, bárpult, menőzés.

három: első lépések délutáni félhomályban a koncert helyszíne felé vezetnek, hogy átvegyünk jegyeket. mellettem a pénztárban az übertrendinek kinéző srác a dinoszauruszos kiállításra kér kettőt, ami bizonyítja, hogy skandináviában szinte mindenki a menőn öltözik. hovet aréna előtt piknikező srácok és csajok várják, hogy első sorban tombolhassanak. polifoam, takaró, mécses, pléd, termoszok. metrózás random pontjára a városnak, ahol találunk boltot, így sajttal és finomkákkal felszerelkezve piknikelhetünk egy hegyen. valami óvárosi sziget megint, vízpart és chips. parton tovább, hidakon át és lőn monumentális téglatemplom. esti bulira alapozásnak beugrunk a szokott olcsó helyünkre sörért és még hat előtt jár az idő, tehát potom 25 korona a négydeci. musra el, ott sorok, piknikezők már felálltak, helyükön ott a sok törmelék, esernyő, chipses zacsi, miegymás. koncert persze nagyszerű és show és látványos. ülőhely az egyetlen, ámde jelentős zavaró tényezője az élménynek. ennyi, nem koncertblog. utána haza kis kerülőkkel.

négy: skansen a cél. világ elsője, a skansen. diákjegye nincs, k-nak mégis sikerül ingyen bejutnija úgy, hogy diákjegyet kér, fizet, jegyet kap és pénzt vissza és elsunnyogás. mindenféle állat inkább azt az érzést kelti, hogy állatkertben vagyunk. fókaetetés, gigantikus tapír (jávorszarvas), rénszarvas, bölény, medve, rozsomák, farkas és egyéb skandináviak. skanzenként nem egy hatalmas élmény, nem olyan, mint a szentendrei vagy a kijevi, hogy kis falvak egyes tájegységekről, hanem össze vissza házak. végére találjuk meg az izgi rész, amikor már rohanás van, pedig itt üveges mester, pék, ilyesmi. haza kajálni és martinnal kulcsot cserélni. esti program sofia, ami egy negyed és semmi különös, de mégis élmény. sötét van és vízpart, sziklás kikötős megerőszakolós hely. eddig az estéig bírtuk ki a csábítást, hogy csak 10 korona a sajtburger a mekiben.

folytatás majd az oxelösundi és nyköpingi kalandokkal.

ropogós még az élmény, reggel kevelaerben ébredtünk. az 30 000-es város a weeze reptértől pár km-re. ide is érkeztünk még péntek reggel, hogy megkezdjük a zarándokutat. négyen pestről és egyen essenből. első és legfőbb célunk rotterdam, amit bő egy héttel böktünk ki, merthogy fellép kalkbrenner és ellen allien.

stopp 3-2-es felállásban reptérről kivezető úton. taktikusan csak a holland rendszámoknak ujjazunk. van belőlük bőven, kb 10 percnyire van ide a határ. első csapat az első sárga rendszámmal elmegy, mi még várunk vagy negyed órát, de nem sietős. 150 km-t végül két kocsival tudjuk le, délután közepén érünk rotterdam ahoy negyedébe, ahonnan még busszal jutunk be a felnyíló és a használaton kívüli vasúti híd szigetére. a, d és k egy 40 perccel később jönnek, akkorra ér kb oda a hostunk is. fiatal srác és egyedül lakik második emeleten, panorámával a folyóra és a hidakra, konyha, nappali plusz két szoba, erkélyes lakásban. antisquatter, ami azt jelenti, hogy 200 eurót fizet a lakásért, amit már csak azért adnak ki, hogy ne squattolják be. merthogy majd egyszer lebontják, de nem tudni mikor.

kettőnek még nincs jegye az esti gigre, el kéne sétálni hát a helyre. a helyre odaérünk, de az csak három óra múlva nyit. ajjmár. a kettő végül marad a városban, a három haza . spar, vásárlás: tészta, zöldségek, sör. nagy a fáradtság, de azért még hostunknak segítünk egy kanapét felhúzni az ablakon keresztül a másodikra. na ez ám a mutatvány. este srácnak átjön két haverja, de ők bredába mennek bulizni, ami másik város és kocsi kell hozzá, szóval annyira ez a két társaság nem jön össze. kajára épp visszaér a két jegyvásárló. pálinka.

a koncert menő volt nyilván. korán érünk oda, talán fél egy körül. kettő után viszont jön a baj és a két jegyvásárló hazataxizni kényszerül, hányás, láz, stb. nem sokkal utánnuk négy-öt biztonsági őrt látunk, amint kidobnak valakit. hopp. nade szórakozás. sör sajnos 4 euró, ami még inkább sajnos, hogy 3-4-szer (fejenként) ki is próbáljuk, és ami leginkább sajnos, hogy kettőt ki is löttyent az idióta dohányzóasztal. a helyen nem lehet cigizni, van külön kis kert erre. a hely állítólag tök zöld és a táncparkett remegésének energiájával táplálják az elektronikát. zárás előtt eljöttünk, de ez valami 6-7 körüli időt jelent. nem emlékszem.

másnap másnap. délután napsütésben sétálás a felhőkarcolók és idióta épületek között. a talán jobban, de otthon maradt. valami parkig elsétálunk és fish&chipsről vagy legalább sültkrumpliról álmodozunk. semmise lesz belőle, így a reggeli rántottát az esti tészta követi. erre a napra host srácunk befogadott még egy couchsurfer, így már hatan szálljuk meg a nappaliját, ahol van csodálatos dvd gyűjteménye és egy szekrény tele piával (pultos a srác, azt mondja 300-400 eurónyi pia az). brock, amerikai és meleg és 19 éves és iszonyú sokat beszél, de összeségben pozitív. vicces, kedves. a másnappal szemben az áll, hogy a hostnak van egy bő marék tokenje, ami sörre, borra vagy üccsire lehet felhasználni holnapig. ingyen sör, érted. ad egy marékkal (25), de ő, a és k maradnak otthon. brock, d, l és én felfedezzük a kocsmát, ahol az akció ér. majdnem elfogy a 25 kupon (pohár sör), idióta ivós játékokkal tudunk meg egymásról egyet-smást, hazafele még pisálunk le hídról, de igazából szia rotterdam.

tegnap ugyanúgy lassú ébredés, hasunkra süt a nap. délutáni séta a maas partján az autópályára, ahol a 3-as csoport ismét hamar stoppot kap, bezzeg mi ketten még állunk ott egy háromnegyed órát. lassabban is megy végig, kell vagy 4-5 kocsi, de végül házig visznek és beelőzzük a nijmegenben és kleveben kiránduló hármasokat. amíg meg nem jönnek török-német pizza, sör és fagyi. meglepően nagy kisváros ez a kevelaer, csomó templom, kápolna, kegycuccbolt, egyéb bolt. zarándokhely, évi egymillió keresztény jön ide. egyszer még világosban a pizza után, egyszer sötétben a többiekkel járjuk be. tobias, az itteni vendéglátónk első vendégei vagyunk, szóval még körbevezet, szocializál. hatalmas háza van, menőn felújítva. sikerül úgy megkérdezni a reptérre kijutást, hogy végül kivisz minket reggel. barátnőjével, két kocsival, mert ugye öten vagyunk.

ködből fel, másfél óra múlva napsütésbe és 20 fokba le. képek majd ha megkapom.

még ropog, annyira friss, ott szárad a lépcső mellett a novi sad tábla. stoppbeszámoló budapest-zevgolatio, zevgolatio-szófia, szófia budapest stoppkörútról.

fiumei utca, citroen autókereskedéssel szemben. kevés várakozás, jó kocsi szegedig, majd végül jó fej és elvisz röszkére is. olyan hapsi, akivel nem kín a beszélgetés. utazik sokat, nem csak kocsival, de ha igen, akkor vesz fel stopposokat. idén nyáron nagyon szezonja van, azt mondja, megjárta lengyelországot, berlint is már és majd mindig volt stopposa. amúgy szegedi kézilabdadrukker, a csapat meccseiből 2-t ha kihagy évente. most is megy majd ukrajnába, onnan átvonatozik moszkvába, aztán átrepül valladoidba.

röszkén már épp közeleg a rendőr, hogy elküld, mert a határzóna nem holmi stoppolásra való, amikor megáll a piros és igyekezzek, mert jön a rendőr. szerb-magyar hapsi, szerb-magyarul vesz paprikát útmenti cigányoktól és szerb-magyarul telefonál. nem sokat visz, talán backa topoláig, ilyesmi. onnan valahogy átjutok újvidékig, ahonnan újra egy jófej srác visz. már angolul mondja el a sztoriját, hogy szabadkai szerb, de belgrádban van rendezvényszervező cége és mesél arról, milyen 2000 fős partikat szervezni. látunk elszabadult lovakat a nagy duna-hídon. kivisz egészen belgrád végére, ami nagy öröm. nagy öröm ellenére senki nem akar felvenni, úgyhogy sétálás van autópályán, mígnem egy üres turistabuszra kapok. légkondi, ad hideg vizet, de csak a fizetőkapukig tud elvinni, ámbár másnap délután megy szalonikibe. legrosszabb esetben is odajutok, ez már biztos.

belgrádon túl lenni nagy megkönnyebbülés. már vannak mások is, helyiek a fizetőkapuknál, de itt ez nem baj. annyira más a célközönségünk, ő tán kragujeváciakat szólít le, egyenest oda akar jutni. én írok egy nis táblát, de igazából bárhová jó, ami délnek van. fiatal csaj emllé ülök be egy 100-asra kb., majd innen középkorú hapsi áll meg cabrio audival. menőzés naplementében, szerencsére jó hosszan, majdnem egészen nisig.

sötétedik és én autópályán stoppolok, ami nem szokott annyira bíztató lenni. ámde ilyenkor jön mindig a megmentő, ezesetben egy belga kombi rendszámos török - egyedül. griechenland, perszehogy. na hát akkor nem kell se útmenti benzinkúton kóricálva éjszakáznom, se szófia fele venni az irányt, hogy ott aludjak a lakásban. szerencsére beszél angolul is, nem is keveset. már 10-20 éve kint él, feketén taxizott hollandiában, most valami étterme van - természetesen - belgiumban. családja ott, szeretője csehországban és gondolom most se véletlen ment egyedül. rákérdeztem, miért járnak kocsival haza a vendégmunkások és olyasmit mondott, hogy a pereputty fiataljai valami hivatalos dolog miatt nem repülhetnek. még sose beszélgettem törökkel ennyit. szkopje előtt megállunk útszéli étteremben, megkajáltat, hisz török. ez ilyen 0 óra 2 perc körül van, de már nem tudom, melyik időzóna szerint. ami egyedül rossz benne, hogy egyenest jön belgiumból és így a macedón-szerb határon feladja és alszik egyet. határforgalom kihalt, görög oldalon annál nagyobb az élet a kávézóban.

innen szaloniki 70 km. viszont nekem nem egészen ez kell, sőt. csöpp kis 200 fős falu a célom, szalonikitől (milliós) ugyancsak 70 km-re, csak épp másik úton. nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha nagy lendülettel jönnék müchenből az m1-esen, de nem pestre akarok jutni, hanem egy nógrádi faluba. hatalmas suv-val visz el egy aggódó idősebb házaspár a határról. görögök. görögökben az a vicces, hogy ha nem tudnak bármilyen nyelvet, akkor aztán kb 15 szóból áll a szókincsünk. ezek sem az alapok, mint igen (ne), nem (ohi), hanem hülye bolgár jövevényszavak, mint például a papír, a biztosan vagy az ezer. szerencsére értelmes emberek és megértik, hogy nekem jó lesz egy autópályakereszteződésben hajnal 4-kor, de azért még a kezembe nyom egy 20 euróst. hát jó.

autópályakereszteződés, buzinagy cementgyár mellett, szalonikiből kifele. menő.

béna görög srác elvisz rossz útra 15 km-nyit. mondom én, hogy a serres tábla amarra mutat, de ő tudja, hogy erre van egy rövidebb út. kel fel a nap keletről, amerre menni kéne és süti a hátunkat, hát nekem ne mondd. hát nem volt. plusz két stoppba került ez a kirándulás. az első valami nagyon ócska-régi mazda pickup vitt vagy ezer méter, amiben benne volt egy tankolás is. törött teknősök az út mentén, dimbes-dombos srága táj, megérkezős érzés. még egy albán és egy bolgár visz a főtúton, majd a faluba bevezetőn két bácsi. ekkor terjedhetett el a hír igazán, hogy valaki STOPPOL a környéken és még görögül se tud és nem is bolgár (bolgárból ezen a vidéken majdnem annyi van, mint görögből - dolgoznak, nyaralnak). nem csodálnám, ha benne lennék a helyi hírekben.

folyt. majd.

 sokadjára újra berlinben jártam. mostani apropó az volt, hogy vége a vizsgáknak, ráérünk, nyár van és aktuális kedvenc dj-nk is épp koncertezik valamit. na persze van kint ismerőspajtás, aki éppenséggel lakik ott és kedvesen alhatunk is nála. nagyszerű, nagyszerű. itt volt az ideje tehát a 880 km-es idénynyitó stoppolásnak d-vel, ketten srácok.

odafele 16 órába telt az út. egész jól haladtunk, többek közt köszi a rajkától prágáig vivő amcsiknak, viszont prága előtt beragadtunk egy benzinkútba. három órát. borzasztó. végül be prágába, átmetróztunk a városon és lőn, folytatjuk az utat. nem is kellett volna ennyire parázni és kiszállni előtte. jó ha tudod, ha arra jársz. következő állomás, ahol kétségbeesés környékez az a német határ előtti benzinkút. itt este 10-kor tök sötétben nulla forgalommal szerencsétlenkedünk, majd mikor végre veszünk egy hotdogot és egy teát kapunk egy fuvart. berlinig. jupík. tudtad, hogy ha gyorsan hajtasz és a kocsi kereke rámegy a szaggatott elválasztósávra az egészen olyan, mintha egy ellen allien szám részlete volna? éjjel kettőkor raknak ki azon a metróállomáson, ami nekünk a legjobb. öröm és fáradtság.

másnap a nagy koncert napja, de előtte még városnézés. megnézünk sok-sok híres helyet, amit már úgyis mindketten láttunk. de most gyalog, nyugiban, sörrel és chips-szel a kezünkben. a beharangozott eső és hideg ellenére nagyon kellemes 22-25 fok van és napsütés. vacsira tésztázunk, szósszal, hogy változatossággal dobjuk fel az amúgy klasszik camambert-kenyér-csoki turistamenüt. lazulásnak szimplázunk, ahol kedves szállásadónk dolgozik. nem mondom el, hogy iszunk majd harmadáron sört és vodkát.

alapozás hiába, koncertre, kalkbrennerre nem jutunk be. majd egy órás sorban várakozás után megunjuk a szardíniázást és visszabattyogunk a szimplához. az bejött. innen már hárman és helyismerettel megyünk ugrálni. a vége az lett, hogy nem tudom mikor, de napsütésben toltuk haza egymást babakocsiban. annyira azért nem is volt szörnyű este.

másnap ugyanaz. sétálás, parklife, sör. vállalható árú lasagna, olcsó kínai, morgenrot. rehabilitácó és rengeteg gyaloglás. egyetlen egyszer sem szállunk tömegközlekedésre, tehát ISZONYAT sokat sétáltunk. este még szimplázunk kettőig.

reggel hétkor kelés és irány stoppolni. bevásárlás után. az első nagyon nehezen megy, másfél órába telik. aztán drezda előtt 80 km-rel egy benzinkúton ökörködünk épp már vagy fél órája, mikor  "nézd, nézd, magyar!". és felvesz. és orgazmus. sajnos csak mosonmagyaróvárig megy, de ez ott és akkor nem számít. ha a forgalom engedi 210-zel hasítjuk a sávokat. aztán ott vagyok, ahonnan már telefonálhatunk is haza, a cél előtt alig 100 km-rel és nem megy. este 10 körül érünk csak be budapestre, de így is megvan az átlagos 13 óra. hip hip. 35 euró volt kb ez az út.

közlekedés. már ugye ha sikeresen megérkeztél. legelső élmény a sor volt, amit végig kellett állni, hogy metrójegyet kapjunk. metrón jegy helyett igazából egy tokennek hívott műanyag zseton van. ezd bedobod és már nyílik is a kapu. 1,7 grivnya. át lehet vele szállni a metróvonalak közt meg minden. roppant egyszerű dolog. az aluljárók pedig sokkal kevésbé moszkvai jellegűek, mint vártam. szóval csalódás kicsit. azért van, ahol ott van lenin, meg van amelyik színes és általában a legtöbbnek a kijárata egy kör alapú kupolás teremben végződik. a hangulat kedvéért. és amúgy is, itt van a világ (egyik) legmélyebb megállója, az arsenalna. úgy sikerült ez ilyen mélyen a föld alá, hogy a dnyeper bal partja sík, itt felszín felett fut a metró, át a hídon, majd bele a hegybe. és a szovjetek átfúrták a hegyet. két gigászi hosszú mozgólépcső visz fel.

van még a városban villamos és troli (1,5 grivnya) és marsrutka (2 grivnya). utóbbiról már írtam lemberg kapcsán. helyiek persze az autót preferálják, ami igazán jellegzetes képet mutat: a kocsik iszonyú nagy százaléka (40-50) suv, vagy hasonló abszolúte nem városi. ezek csúcsidőben gyönyörű dogókat képesek képezni a 2x3 illetve 2x4 sávos utakon. főleg, hogy a pestnél 2-3-szor nagyobb város két felét összesen négy híd köti össze. van még mit építeni, fejleszteni, változtatni. suvoknak és a hegyek történelmi jobb partnak köszönhetően a négy nap alatt látott bringások száma 10 alatt maradt.

a kollégium. pozitívumok közé tartozik, hogy a folyosó széles és egyenes, hosszú, ami tök nagy életet generál, lehet szocializálni. és a színes (kék, zöld) falak és lépcsőházak is menők, nem tűnik olyan sterilnek. viszont öt szint, négy emelet osztozik egy, a földszinten lévő zuhanyzón (egy szinten kb 40-50 szoba van, ezek általában min. 3 ágyasak). nem
tudom, hány zuhanykabin van, mert odalent amikor én próbáltam, nem volt áram, így csak a második pár kabinig láttam be. de nem lehet több 10-12-nél. zuhanyozni amúgy is csak reggeli és esti megadott két órás idősávban lehet, amúgy ez a rész lakatolva van. aztán pl van olyan, hogy a páros szinten van a férfi, a páratlanon a női vécé. ami amúgy is élmény. nálunk, fiúknál a leginkább használható lukakhoz pl nem tartozik ajtó. a leginkább használható kategória értelmezéséhez segítségül hívnám a képeinket (egy és kettő). aztán ott van a konyha is (egy és kettő), ahol láthatóan nem működik zökkenőmentesen a szelektív hulladékgyűjtés. gyöngyszem még a másfél napos ottlétünk alatt a mosókonyha egyik mosdójában pihenő higított hányás. szemfülesek észrevehetik, hogy nincs a képen mosógép: igen, kézzel mosnak lavórban. takarítási rendet nem értettem. muszáj léteznie, mert pár hónap alatt ennyi ember hihetetlen szeméthegyet generálna és a wc is sokkal durvábban nézne ki. ugyanakkor nem tudom elképzelni azt a takarító (nénit, eszközt), ami a wc-vel elbánik. a koliért havi 100 grivnyát fizetnek. metrómegállótól nincs messze, de azért nem a központ.

érdekes téma még az orosz nyelv használata. az teljesen rendben volt számomra, hogy szovjetúnióból kifolyólag beszélt nyelv lesz. vannak orosz termékek, vannak olyan termékek, amik oroszoknál is megvannak, de hát ez történelmi hagyomány, egymás mellett élés, szláv rokonság, miegymás. a tv-showk-ban a beszéd nyelve az orosz, a kiírások viszont ukránul vannak. ez a helyzet az utcán is, az emberek többsége oroszul beszél, a feliratok, hírdetések 95%-ban viszont ukránok. és nem azért, mert annyira közeli és keverhető a két nyelv. adatként wikipedián azt találtam, hogy a otthon, a családban a kijeviek 52%-a az oroszt, 23%-a az ukránt és 24%-a a két nyelvet vegyesen beszéli. vendéglátóink közül szása teljesen orosz párti volt. tamara ukrán, ám ő vidékről jött, szóval elvileg kevésbé kijevi. ő azt mondta, az ukránt preferálja, ámde egyetemen, társaságban kénytelen az oroszt használni. engem meglepett. még igencsak döcög az orosz, de mindenhol megértettek. ám az zavaró volt, hogy ami leginkább ment volna, a pirogok töltelékeinek leolvasása, az ukránul van kiírva mindenhová.

ja, és kijev tiszta, monumentális és gazdag. alig tűnik fel rajta, hogy csóró ország fővárosa.

tavaszi szünet. kuba óta nem voltam külföldön, ami két hónapot jelent. két évvel ezelőtt jártunk ukrajnában, akkor csak lembergig merészkedtünk. kényelmesedünk el, ezúttal az 1200 km-re lévő ukrán fővárost már vonattal kapjuk el, mind oda, mind visszafele. ez nagy élmény, külön bekezdést is érdemel.

van közvetlen járat is (mávnál 100 euró a retúr), ám jóval olcsóbbra ki lehet hozni, ha a határon átszállogatsz. budapest-záhony jegy ára 4300-4800 forint, ami megduplázódik, mert retúr és megfeleződik, mert diákkedvezmény. záhonyból van a túloldalra, csopra egy 17 perces egykocsis vonat. ha több napra mész, ungvárig kérd a retúr jegyet, mert úgy csak 200 forinttal drágább, cserébe két hónapig érvényes (a csop-záhony retúr csak három napig). ez azért jó, mert a retúr ugyanannyiba kerül, mint a nem retúr - 1300 forint. itt még várnak a kapuk, vízumot meg kell írni és van vámvizsgálat is, szóval nekünk igencsak sietős volt elkapni a 20 perc múlva induló kijevit. pláne, hogy pénzt is kellett váltani - a kis alacsony hapsinál lehet, aki töri a magyart - hogy megvehessük a jegyet. 90 grivnya (2600 grivnya) a platzkart (3. osztály). visszafele olcsóbb volt, igaz ott emeleti ágyat kaptunk. szóval összesen 10 000 forint volt kb.

naés akkor az ukrán vonatok. legalábbis a platzkart. ukrajna nem csak nagy, de a vonatok se szélsebeseg (nagyjából azért verik a hazai tempót) ezért egy-egy utazás azt jelenti, hogy alszol a vonaton. egy "kabin" úgy néz ki, hogy a folyosótól jobbra van két szemközti asztal, közöttük asztal. az asztalka lefordítható, így a vonattal párhuzamos ággyá köti össze a két széket. a folyosótól balra a vonat hosszára merőlegesen két pad, ami ugye ágynak is jó. ez összesen három ágy, ami megduplázódik, mert kb a plafonról le lehet hajtani még egyet. akár egy dormitory szoba egy hostelben.