ócska utazós

annyira tipikus második látogatásom egy városban kategória volt. nem is magáért prágáért mentünk, sokkal inkább ladytron koncert miatt, a társaság miatt, Vladimir és Petra miatt, az olcsó és jó sör miatt. persze ez mind prága, de azért elsőre, két és fél éve mégiscsak több volt a városnézés. most ősz volt, a parkokban hullik a levél, sárga sokminden és egészen más a hangulata, mint az április eleji kopasz fáknak. az idő is nagyszerű volt, hétágra sütött a nap.

stoppal mentünk ezúttal is. amakkor első próbálkozásként kicsit besült a dolog, bécsben egy múzeum wc-jében aludtunk és a többi és a többi. most simán ment, hat óra alatt ott voltunk a vencel téren a ló seggénél. Anna, Dávid és Zsolti már pénteken kimentek, nekik is jól ment ahhoz képest, hogy hárman próbálták (7 óra talán). ők hosteleztek, mi Vladiztunk. csöppet féltem, hogy nem fog összepasszolni a két társaság, de aztán a shadowban minden remekül ment. jó volt dánia után a csehekkel beszélgetni. ellentétben a lindákkal, Petrával és Vladival nem voltunk sehol kirándulni csak úgy, a négy hónap alatt végig a mesterséges Loegumklosterben voltunk együtt velük. és most sörözés, amiért fizetni kell, fogorvos, stoppolás, metró és hétköznap. nagyszerű srácok. első két nap söröztünk itt, és egy kicsit az egyik sziget parkjában is. 110 koronás berentzennel, 27 koronás korsó sör árak mellett igazán nem csoda, hogy jól sikerült és hajnalban jártunk haza. délutánok kicsi városi sétákkal, majonézes halsalátás piknikkel teltek.

a megérkezés stoppal. már ez is egy kaland, 4 hónapra való cuccal kiállni a hamburgi dög melegben egy autópálya benzinkúthoz. és még várunk is vagy óra-másfelet mire végre megáll az a kis piros. rengeteget fossa a szót és nagyon teátrális német, Peter. utazott már mindenhová, volt tengerész hamburgból rióba, kirabolták brazilban,kenyában lánya van, maláj, sri lanka, stb. szóval az úton csak bólogatnom kellett, annyira hogy az út végén házig vitt, de cserébe kért egy kávét. kávézóban megdupláztuk nagyjából az út idejét és csak fosta, fosta, fosta. ami a legviccesebb, ahogy közlekedik. autópályán tudja, h cirka 40-50 km-enként van benzinkút. ehhez neki hat liter kell. benzinkutaknál megáll, előkapja egy tankot a csomagtartóból és megy lejmolni az épp tankolókhoz. nálunk is megjátszotta, működik.

szal végre bréma és végre Davidéknél, őrült sofőr nélkül. két lakás, hat fiatal és abszolúta semmi németország érzés. első az, h spanglival kínál a csaj. kapunk szobát, ággyal, nagyszerűen kedves mindenki. igen, első vendégek vagyunk, ilyenkor mindenki nagyon törődő. belvárostól gyalog 5-10 percnyire van, de ami még kellemesebb, ugyanennyire a reptértől villamossal. na, a lány, Julie este elvitt egy kind of koncertre. apróka kis hely, vagy 25-en lehettünk és ez teltházat jelentett. kedves kis bár, kicsit kedvesen magas árakkal, de megérdemlik. együttes énekes-gitáros lányból és nagybőgőző bácsiból áll. jófajta zene, az a nevük, hogy k.c. mckanzie. ez tökéletesen passzolt ahhoz, hogy rohadtul lefáradtunk a dög melegben a sok cuccal stoppolásban. városnézés másnap.

bréma cuki. van folyó, sziget, óváros nagy-nagy épületekkelés szűk-szűk utcákkal. városháza valamikorról a xvi. századból, várárokmaradvány parkkal, dóm, sétálóutca, szélmalom. várostól jobbra van egy fokkal alterebb környék. bevándorlós éttermekkel, színesebb boltokkal, olcsóbb kávézókkal és fish and chips. délután még folyó parton grapefruittal kevert sörrel a fűben feküdve gyógyul jj torka.

reggel első villamossal 4 valamennyikor a reptérre és irány budapest. annyira hiányzott a köki.

nem bréma, de olyan nagyon régen szívtam már ezt a szmogot, hogy hiányzott. és rettentően feldobott, mikor a kisdiófa utcai éjjelnappaliban nem akart eladni a néni nekünk egy üveg bort, mert már elmúlt 11. budapest a világ legjobb városa.

reggel ébredeztünk és mostunk és piszkáltuk a hifit. nekem rohadt szimpatikus megoldás, hogy vesznek lemezeket (ilyet és ilyet pl). gondolom hozzájuk mérve és objektíven sem annyira nem is drága, mint itthon.

dél körül elindultunk városnézni a villamos nyomán. a villamos. szürke, hogy illő legyen a városhoz. pár éve indult franciaországban egy villamosítási hullám. addig két városban volt csak, mára 14-ben van. Bordeaux-nak három vonala van, minden ugyanolyan, a belvárosban felső vezeték nélküli kocsik járnak. mondanom sem kell, itt is és Nantes-ban is minden megálló írja, mikor jön a következő (vö. nagykörúti 4-6-os).

Bordeaux igazi nagyváros. kevesebben laknak itt, mint Nantes-ban, mégis nagyobbnak érzed. hosszú-hosszú sétálóutcák és sugárutak, amik úgy kis párizsosan egy-egy pontban futnak össze, ahol van egy obeliszk, szobor, vagy ilyesmi. közparkok magas, kovácsoltvas kerítéssel körbevéve és már fél hatkor kongatnak, hogy sipirc, mert hatkor zárás van. ha még háromnegyedkor is majszolod a bagettet camambert-rel, jön a rendőr és megkér, hogy ajde. házak a belvárosban is olyan méltóságteljesebbek. látszik rajtuk az a hangulat, amire azt mondtam, hogy óceáni, de a szürkeség és az, hogy nem olyan szűk utcákban vannak magasabb épületek megadja a nagyság érzetét. persze van hatalmas katedrális, majdnem akkora állítólag, mint a párizsi. a híd egészen olyan, mint a mi kilenclyukúnk, csak épp 17 van neki. Napóleonos cucc. a folyó, a Garonne gyönyörű. már-már olyan széles, mint egy kisebb tó (ezért is a 17 luk) és a város pont egy kanyarulatban fekszik. persze köszönhető ez annak, hogy innen már csak a torkolat van hátra belőle. van is egy hadihajó felúszva és kikötve, amúgy londonosan.

a víztükör. van egy épületpár a rakparton, olyasmi, mint egy palota. ez elé feszítettek ki egy mondjuk 30x50 méteres pár centi mély víztükröt. ez azért jó, mert gyönyörűen visszaveri az épületekről és a benne szaladgáló mezítlábasokró, kutyásokról a beérkező fényt.
van vándorvidámpark (hatalmas óriáskerék, de sok más is), ahol noja és Pali hagyományosan játszottak plüss simpsonért. hatból lett meg egy talán.

este mi főztünk. spanyol vacsorát, tizennyolc tojásból két tortillát. ám hét emberre még ez sem volt túl sok. élveztük mellé a másfél eurós másfél literes sangriát.

nagyszerű. budapest után a legjobb, legjobb magyar város eddig. fél pillanatra nem volt az az érzésem, hogy elfogyott, nincs tovább nézzük meg újra. lehet sétálni erre meg arra, fel a hegyre, ücsörögni parkban, templomot nézni. rengeteg minden pedig még csak készül. rakják az új járóköveket, romokat újítanak, sírkamrát építenek, ilyesmi.

koncert is nagyszerű, igazán sajnálom, hogy pestnek nincs ilyen zenei élete. mindenki ismer mindenki, mi lehettünk ott az új arcok. kis pincében volt tele gimissel, toxicban a széchenyi tértől fél lépésre. 800 forint sok érte, de 250 a sör és 50 a csocsó, amiben 10 és tényleg 10 labda van. na meg a biztonsági se motoz végig, akár hordóval is vihetnéd be a töményet. 30y pont ilyen helyre való, olyan tökös alter-rock zenekar.

tegnap délelőtt tettyéztünk, park, kilátós magaslat és séta lefele.

kutya volt könyvesbolt bejárata előtt, golden retriever. édesen, puhán feküdt, feje alatt plüss állatka. macska volt Mariannál, Mátyás. nagy szőrös és kaját akar minden áron, meg táskába bebújni.

képek.