egy nagy szopás. biztosan könnyebb lett volna sikerélményt elérni, ha nem egyből a mélyvízben próbálkozunk stoppolni, szinte minden segédeszköz nélkül. ha érdekel, nagyszerű tippeket tudok adni, Bécsben hol, Prágában mikor nem vesznek fel.
azért osztrákokig meglepően könnyen kijutottunk. kellett volna nézni valami szállást, mert a múzeumi wc-ből három körül elzavartak. a csoda meg nem az, hogy játszóterekre tesznek toi-toi-t még a külvárosban is, hanem hogy van papír. hiába a jólét, mégis úgy hajba tudnak kapni a sógorék (hajnali hat körül), hogy át kell menni túlsó járdára. vagy huszan voltak és vagy 7-8-an ütötték vágták egymást, erősen.
prága nagy élmény. szép város, meglepően sok látnivalóval és az éttermeken kívül egész kedvező árakkal. szállás is akad, Denisa meg a hapsija Peter, akik jófejek. ráébredtem, tagja vagyok két világszervezetnek, amiknek a tagjai szinte mindenhol ott vannak: bolgároknak és a jogászoknak. volt kaland ellenőrökkel is, sokkal rámenősebbek, mint itthon. ha metróban lent vannak, leérsz mozgólépcsőn és visszafordulsz, jönnek ám utánad.
drezdába kellett volna menni, nem kellett volna fél napot elbaszni benzinkúton.
brno a világ talán leglúzerebb városa. aranyos, szép meg minden, de nyomorék. nincs hostel, nincs akinél lehetne éjszakázni, nincs jegy az éjszakai vonatra, nincs pénzváltó, nincs nyitva semmi ünnepnap este. viszont ellenőr sincs és van egy csomó villamos.

nagy túra volt, főleg olyan élményeket sikerült gyűjteni, amit majd későbbi utazásokkor fel lehet használni anekdotázni.