ócska utazós

a régi kikötő partján vártuk a másik kettőt. közhely, de tele kávéházakkal, és olyan igazi élettel, nem úgy, mint nálunk a dunakorzón, ahová csak a gazdag nyugger özvegyek ülnek be. egyik tömött bárban, ahová beszaladtam wc-re mindenki rá volt tapadva egy rugbymeccsre. biztosan más lenne a helyzet, ha járnék rugbymeccsekre, de még életemben összesen nem találkoztam ennyi rajongóval, mint ott akkor. a másik, ami meglepő, hogy megtapsolták a köcsögöző bácsit. egyszerű lábbalhajtós korongozó volt, gyúrt két köcsögöt, megtapsolták majd kezdte újra. sőt, még pénzt is adtak neki.



arról közben elfeledkeztem, hogy La Rochelle szép. van ez a régi kikötő, ahol már csak pár vitorlás áll bent, amúgy meg a tükörsima víz. óceán fele, a bejáratnál van két bástyaforma torony. egyéb tornyok több helyütt is vannak a házak között. nem olyan unalmasan, hogy mind templom, van köztük világító, csúcsok, tűzoltó, stb.
engem az lepett meg talán legjobban, mennyire különbözik nantes-tól. eddig nem találkoztam olyanal, hogy utazom 150 km-t és egy tök más vidékre érek. nem tudtam róla, hogy van egy ennyire egységes (értsd a falvakkal, amiken keresztüljöttünk összepasszoló) atlanti hangulat. olyasmi, mint a mediterrán, csak kicsit szélesebb és kövezet utcák, valamennyire díszes, világos színű házak. púpos cserepekkel.

amikor beértek, kezdődött a versenyfutás a szállásért. paréj srác, akinél aludtunk volna valamikor négy napon belül e-mailt írt, hogy mégsem jó. szidtuk mint a bokrot, de ez van. nojáék beültek netcaféba keresni egy hostelt. addig mi megcsodáltuk a dagály feltűnő gyorsaságát. hostel buzimessze van, de elindultunk felé. félúton kettéváltunk és egyik csoport ment tovább, másik maradt. maradó csoport újra netcafé és hospitalityn cím és telefongyűjtés. így jutottunk végül ki a város előző felén, ahol a dagályt figyeltük, a parkon túl egy háromszintes, de szintenként 30 négyszetméternél nem nagyobb lányálom lakásban. Aude az angol és Celine a franciairodalom tanár fogadott be last minute. nojának asszem itt kezdett elege lennie a gyaloglásból.

teáztunk és beszélgettünk. olyanok voltak, akiknél szívesen maradtam volna még egy-két napot. pedig földön aludtunk és fél nyolckor keltünk, mert nekik meló van hétfő reggel.