ócska utazós

egészen a séig visz a srác, akinek szörfdeszka volt a kocsijában. hamar végigjárjuk, katedrális szép, gazdagon díszített orgona és egyszerű belső. sétálóutca is rendben van, végén nagy park és turismo. parkban mcdonalds, padon szemben velünk tipikus mcdonalds srác tömi magát, miközben reped szét a combján a farmer. két, érted, kettő nagy zacskó kaja volt nála és folyamatosan tömte a szendvicseket. annyira okos az arca, mikor szívja a kólát a papírpohárból. na, még egy kör bragaban, találunk rendezett ám túl sokszínű parkot kis ívekkel és pingo doce supermercado-t. zsemle, mortadella és szőlő, irány a bom jesus busszal. bom jesus egy hegyi egyházi cucc, ezer milliárd lépcső (vagy sikló, há há) visz fel templomhoz. sikló egy euró, bőven megéri és rohadtul okosnak tartjuk magunkat, hogy nem másztunk lépcsőt csomagokkal. fent van ugye a templom, ilyen-olyan szökőkút (giganagy aranyhalakkal), kilátó és miegymás. lefelé aztán ilyen gyönyörű lépcső van cikcakkban. minden cikkben kápolna olyan nevekkel, hogy jézus kezének a bügyke (keresztrefeszítésének helye, stb.), cakkban pedig valamilyen érzéki kút. hallás, látás, szaglás, tapintás, ízlelés. egy arc általában és abból a részből jön a víz, ahogy érzel. újabb kápolnák és a lépcső alsó fele már hosszabb cikkekből és cakkokból áll az erdő sűrűjében. nevetünk a felfelé gyaloglókon.

stopp guimaraesbe egy háromfős család opel corsájában önmagában vicces. találkozó hely a largo oliveira, ami már sejteti, hogy kurva jó helyen fogunk lakni: ez a város központja. az hozzá tartozik hogy útikönyv szerint 60, helyiek szerint 20-30 ezren laknak itt, szóval nem egy metrócsomópont. középkori hangulat, kőből épült házak, szűk utcák, imádnivaló. oliveirán templom, tövében wifi sikerül elsőre várakozás közben. helena jön hamar pedroval és freakkel a kutyával. itt laknak a melletti utcában, ví. megjön andré is, aki filipának a paskója. filipa is itt lakik. főtéren sört iszunk, ők kávéznak majd andréval bevásárolunk. unjuk a paprikáskrumplit taratorral, így inkább kifizetjük amit vesz és rábízzuk magunkat. bevezetés zsemle tejszínes gombával és sajttal a tetején sütőből, főmenünek rétegelt tésztával (de nem olyan száraz, mint a hazai rétes) kibélelt tálba zöldség, tojással, ilyesmivel felöntve, maradék mortadellával a tetején szintén a sütőből. sör és bor. futott még a csokikolbász, de az nem fér, már csak reggelire. előtte punnyadás kanapén, beszélgetés lazán, koncert dvd nézés valami argentinről, ami sokkal jobb, mint a gotan project és brazil rapperről. közben emberek jöttek és mentek, sabina, aki német és csak negyed részt portugál, a paskója, és sok egyéb családtag.

andré és sabindamegapaskója elvisznek éjszakai városnézésre. élet van öregem, olyen mint pesten is alig. helyek egymáshoz közel, emberek ácsorognak utcán és beszélgetnek egymással, idegenekkel. újabbakat ismerünk meg mi is, puszilkodunk és kezet fogunk. megjegyzem, portugálok fordítva kezdik a puszilkodást, mint a magyarok, így minden alkalommal attól félek, hogy szájbaadom a másiknak. ja meg az is, hogy ők a nevet előre mondják, de jóval előbb, amikor én még nem figyelek és amikor utána meg várnám, akkor semmi. mert amúgy olyan jól meg tudtam volna jegyezni az aznapi 30 új ismerősöm nevét... szóval középkorhoz köd és szitálás dukál, főleg mert andré szabadnapja van és ilyenkor esni kell. sejtelmes vár körbejárás és szatírikus történelmi felvilágosítás.

önnáló városnézés reggel. palota másfélért igazán megéri, tök középkoros az egész berendezése. nagy termek, nagy asztalokkal és kínai porcelánokkal. kiállítás is van, ami félelmetes, mert egy sötét folyosó végén, mozgásérzékelős lámpa villan fel olyan hanggal, hogy svung és odarepedek. vár ingyen van, körbe lehet járni a várfalon, ám ha toronyba akarsz felmenni, akkor a bácsi kér 85 centet, de azt mondja, muito bonito. hát én pedig nem mászok. vissza Oliveira főtérre, ahol még nem is mondtam, mi van. templom sarkán vízköpők, s ha egyik alá állsz, meglátod hogy az bizony szopja le a saját farkát. őszintén, tisztán kivehetően. remélem, fénykép visszaadja majd rendesen.

Helena elvisz minket délután kettő körül Pedro falujába, ami közelebb és útban van Geres felé. hazaállítunk két mirelitt pizzával, sörrel és jól megtömjük magunkat. csokikolbász, nyamm. Freaket igazán jófejnek tartom.