ócska utazós

arra jöttünk rá, hogy északon nehezebb stoppolni. nem lehetetlen, megy itt is, de egyre gyakoribb 20 perces várakozás és egyre ritkább az, hogy kiteszem és robogunk. az emberek viszont még mindig nagyon rendesek, alig van olyan, hogy ne vinne ki a város szélére, ha ő csak oda megy. a legutolsó, aki megállt, épp abba a kempingbe jött, ahova mi is terveztünk, szóval azóta is pajtáskudunk néha.

gyönyörű hely az egész. hegyek között tavat már korábban meglátjuk és ott akarunk maradni. hidak rajta és nagyon kék. kemping kicsit fentebb van geres valu felett, de talán annál jobb. két kis fahídon keresztül visz az út a recepcióig és sátrunk 10 méterre sincs a csobogó pataktól olyan helyen, hogy szalajka egy nagy fityma ehhez képest. sőt, még a vize se borzasztóan jeges, lehet benne lábat lógatni, kissrácok még fürdenek is. este még városfelfedezünk, nyalunk fagyikelyhet és sétálunk úton felfele, kergetve a lemenő nap sugarait. elkaptunk, lejövünk. lefekvés, megnézzük a renaissaince filmet sátorban és alszunk, míg reggel nyolc után nem kezd el hisztizni a göndör francia kiscsaj.

kilenckor jön a pék friss pékáruval. tízkor már gyaloglunk lefele keresztül geresen, cél a tó. szerpentinen még a franciák se állnak meg, gyaloglunk vagy jó másfél órát, aztán végül egy szakaszon mégis kocsival érünk le a hidakhoz. kenut akarunk bérelni, de a gyilkosok 7 euróért adják óránként. pedig előző nap idefele még egészen úgy éreztem magam, mintha teljesen egy indiánregénybe csöppenhetnék bele. fürdés inkább. a víz gyönyörűen tiszta, sőt még édes is és feltűnően meleg - nem csak az óceánhoz képest, hanem objektíve is. kis öblök szélén homokos szerű apró kavicsos a part és hirtelen mélyül. alig vannak emberek, eddigi egyik legjobb strand portugáliában.

mindkét híd egy félszigetre vezet nagyjából merőlegest alkotva egymással, középen körforgalom és másik két út indulási pontja. egyiken elindulunk stoppal, felvisznek covidéig. valami római útnak kéne itt lennie, helyette csak földút, ami aztán négyfelé ágazik és végül kis szerencsével visszajutunk a főbb útra. hegyes vidék, legmagasabb a környéken 1500, de sokkal komolyabbnak tűnnek pl a mátránál. óra gyaloglás után úgy jön, hogy egy pár mögé kerülünk be, akik épp nézelődnek. legjobb fogás, nem tudom, láttuk-e volna nélkülük valaha is azt a duzzasztógátat. felülről, átmenve felette, alulról, beállva a vízsugár alá. eléggé megdöbbentő annyi víz alatt állni. vissza is velük megyünk két hídhoz, onnan kempingbe egy bedforddal. olyan kocsi volt, hogy majdnem kiestem belőle, úgy kellett tartani az ajtaját. sebességben se nagyon közelítheti meg a megengedettet, mivel az óra elé pakolt stócon már legalább fél éves a por.

kora esti szieszta. bevásárlással elintéztük a vacsorát, drága sonkába tekerünk olcsó virslit és parázson megsütjük fröccsel, pritaminpaprikával. reggeli péktől és indulunk a napsütötte spanyolországba.