szóval akkor a kis sziget európa legnyugatibb felén. ami ugye periféria, meg azért annyira mégse.
szóval ryanair. 6000 forint körül volt a repjegy, csomagot nem vittünk. kaland ott kezdődik, hogy még ferihegyen találkozunk johnnal, aki a hostelben lakott és két napja pl kölcsönadtam neki a bicóm. amúgy is barátságos, kedves, barátkozó volt, így meg főleg. ajánlott rengeteg helyett, mesélt vicceket, ami nem is jött rosszul a három órás úton. adott címet, telefonszámot, de végül mégsem kerestük fel dublinban.
első estét - ami kb éjjel egy körül kezdődött, ekkor szállt le a gép - a reptéren töltöttük. nem egyedül, ryanair reptér ez is, tele vannak a kávézók, éttermek fotelei. vagyis itt inkább tele vannak, beengednek, nem úgy, mint hahnon. az első meglepi reggel ér minket, mikor -5 fok körüli időben igencsak szar stoppolni. a terv az, hogy dublint megkerülve, egyenest délnek tartunk a legdényugatibb csücsökbe, bantry-be.
roppant nehéz volt szabad couchsurferöket találni. halloweent pont elkaptuk, cork környékén előző hétvégén volt valami fesztivál, ami miatt busy-k lehettek ekkoriban. és amúgy is, fura. a három helyből, ahol alszunk kettő igazán a semmi közepén, még nem is faluban, hanem a vidék közepén van.
a terv nagyjából sikerült, de azért mégsem tökéletesen. nap keltével indultunk. kis tekergés, majd naas városán átgyaloglás és nézelődés után az autópályán találtuk magunkat, méghozzá hóviharban. szarrá áztunk. autópálya új, nincsen rajta benzinkút. felhajtók. szakadó hó és havas eső. szar helyzet. aztán majdcsak kisütött a nap, fel is vettek és hét körülre odaértünk bantry indiai gyorskajáldájába. közben utaztunk szlovákkal, olasszal, skóttal és sok írrel. kedves ember mind, írek különösen hajlamosak extra kilómétereket tenni csak hogy jó helyen tudjunk továbbstoppolni.
indiainál 
találkozunk nickkel. nicknél alszunk majd. sültkrumpli egész nagy adag két euró, hamburger 3,5, színes gombás rizs is 2-3 körül. átmelegedés majd autókázás sötétben a vékony, tekergős utakon. mert nick kivisz minket a sportos hondájával először egy ilyen mini stonehenge cucchoz. sok ezer éves kövek körben, csillagos ég és szemerkélő eső. a következő állomás az óceán. morajlik, el tudod képzelni, hogy homok jobbra, homok balra, fű hátra és víz előre. sok, mindegyikből, és morajlik. csillagok továbbra is. vissza kocsiba és vissza bantry pubjába. nem tudom, mennyi kilóméter volt ez, de sok. rendes srác.
pub a 3,6 eurós pint sör (helyi fekete, a murphy's), az aznapi szarrá ázás és reptéren alvás ellenére feledhetetlen. kandaló, szocializáció, társaság és zene. csak úgy, kinek mije van: gitár, hegedű vagy az a harmadik izé. van magyar csaj is, önkéntes is már majd 10 hónapja. bill a kocsmáros viszont szigorúan kidob minket éjfélkor, mert ez a szabály itt.
irány tehát haza, ami 20 percre van kocsival. igazán kis utakon, igazán fent a hegyen, igazán a semmi közepén. házban látszik a lehellet, úgyhogy marad a ruha, sőt, két pulcsiban alszom a hálózsák alatt.
reggel toast és jam után ledob minket nick az első forgalmasabb útra, onnan stoppolunk bantryn keresztül 
valahová délre. a város után kapunk két hapsit, akik egy szigetre mennek komppal. sajnos nincs már időnk nekünk is átugrani, mert hamar sötétedik, de azért baltimore-ig visznek. innen indul a komp. 400 fős kisváros kikötővel, 5-6 tengeri étteremmel, xiii századi várfélével. kikötő vizében fókák lebegnek, de a szél annyira fúj odalent, hogy hosszú időre nem kellemes. az egész környék csodás, ahogy kanyarognak az utak, ahogy a fa alagutak megszakadásánál néha feltűnik egy öböl, néha szikla, néha legelő birkákkal, tehenekkel. nagyszerű, nagyszerű.
hazafele még beugrunk skibbereenbe, ami útbaeső nagyobb kisváros. semmi extra, de az itt azt jelenti, hogy nincs látnivaló, és nem azt, hogy unalmas. na, viszont az innen tovastopp vicces. golf áll meg, két sráccal. egy darabon jó nekünk, de miután beülünk, hát persze, hogy magyarok. szevasztok. annyi a sztori, hogy kirándulgatnak, a végére béreltek kocsit is. kocsiban is terveznek aludni, spórolva szálláson. hát ugyan, gyertek velünk, csak ház, csak van kandalló és elfértek is, kocsitok is van. odafele még útbaejtünk még egy kikötős kisvárost, de inkább a meglepetés hoz lázba, hogy de jó, de jó. aztán persze végül az önkéntes csajnál alszanak, mert találódik egy 50 eurós (!) a pubban, és erre inni kell. úgy meg nem lehet vállalni a 20 perces autókázást a vidéki utakon. ismét jó a hangulat. éjfél után még a szemközti kocsmát is megnézzük. ez úgy tud nyitva maradni, hogy a tulaj bezárja az ajtót és aki bent van, az örül. kifelé zsilipelés van, a tulaj kinéz, van-e rendőr, ha nincs, hát mehetsz. negatív, hogy az éjfél utáni illegálban előkerülnek a hamutartók is.
