az a nap úgy kezdődött, hogy kicsit sietősen, mert Nick ment valahová időre, mi meg tökültünk. de 11 körül már bantry pénteki piacán lődörögtünk. kirakodóvásár, mindennel.
azt mondják, nyáron még több és több árus és választék, pedig így is volt mindenhol a főtér környékén asztal. a gameboy-t és mobilokat kirakó tizenévesektől kezdve, az ipari láncokon és láthatósági kabátokon és a kommersz banán zöldségesen át a legjobb bogyós-sajtos-humuszos és brownie-s kajastandokig minden. humuszt, pizzát és brownie szerű sütit veszünk. az a nagyon klasszikus piac, ami egy óceánparti öbölbeli kisváros napos október végifőterére pont odaillik. tök kellemes érzés akkor ott lenni, próbáld ki.
stopp tovább, első autó megáll és felvesz. spanyol hapsi, de több nem derül ki, mert 500 méter után megállít a rendőr és mivelhogy nincs biztosítása félre is állítja. túl szép lett volna. 
azért annyira nem vészes, simán kijutunk mizen headre, pedig cabo da rocához hasonlóan világ vége: írország legdélnyugatibb pontja. kis, igazán kis falvakon keresztül, a még mindig hihetetlen keskeny és kanyargós utakon fel és le kanyarogva pillantgatjuk meg az óceánt. fel-felbukkan egy domb mögött, hopp és megjelennek az első sziklák is. aztán végül egy hatalmas homokos strand egy öbölben. az út persze két kőfal közé szorítva marad a birkás, tehenes mezőn. aztán jön még egy emelkedő és a végén hopp, ott vannak azok a nagyon csodálatos sziklák és az végtelen kékség.
látogatói központ, ahol persze, hogy kifizetjük a 4,5 eurós belépőt. meg se kell kérdezni, hogy jó-e a diákunk, a pénztáros kezdi azzal, hogy ugye diákot adhat. persze, persze, csak had menjünk már ki a végére. a látogatói központ után még sétálni kell kifele a fok csúcsához, ahol van pár világítótoronyhoz hasonló funkciójú épület. torony nincs, ): de van vasszerkezetű híd a legeslegvége sziklára átvezetően. azt mondják, látni innen bálnákat is, az itt dolgozó bácsi szerint akár minden nap. mi néztük a kéket, de meg se moccant. kint a parkoló mellett vannak padok, humuszt eszünk kenyérrel és a verőfényes napsütésben vilmost hörpintünk. csak hogy elnyomja a humusz fokhagymáját, amikor majd beszélni kell a sofőrrel.
innen irány kinsale, ami cork alatt van, itt kaptunk couchsurfert. na és akkor most a sofőrökről. az elején volt egy 50-es pár, végtelenül édes, idősebb kutyával, aki rettentően nyomta a nyakát, hogy vakarjuk. aztán a spanyol. a fiatal csajszi, aki szabadkozott, hogy piszkos a kocsija - nem is - és annyira rosszul érzi magát, hogy lehet, inkább menjünk a következő kocsival. az anyuka két gyerekkel, ahova a hátsó ajtón mászunk be és kivisz a mizen headig. a német kertészcsoport, akik kisbusza tele van, de szorítanak még két helyet. itt is van kutya. a hapsi, aki megveszi 40 euróért a karton marlboronkat. a kisbuszos, akiről kiderül, hogy a bantry piacon árult. és tényleg, le is van fényképezve. búcsúzáskor ad egy zacskó bogyót, humuszt, pesztót és fetás szárított paradicsomot. a teherautós. a másik anyuka, aki halloweenra viszi a kölköt. és végül Mária, a második magyar stoppunk. vele folytatódik majd a történet és a kinsale-i halloween party-k.
