az túlzás, hogy most akkor az egész tartományt körbeírom. pinar del rio székhelyén, pinar del rioban és vinalesben jártunk. ez az a rész, ahonnan egyetlen fényképünk sincs. indulás reggelén nem volt hajlandó működni a gép és egészen a három nappal későbbi havannában visszaérkezésig nem is sikerült életet lehelni bele. pedig próbáltuk, sokszor-sokszor.
az egész úgy kezdődött, hogy havannai szállásadónk segítségével kitaláltuk, stoppolni fogunk. kibuszozás után ott támolygunk bizonytalanul az autópályán a felhajtó utáni árnyékban 20-30 más utazni vágyóval. rövid kérdés után kiderül, igen, ők is pinar fele. megnyugvás, hogy majd csak jön valami komolyabb, ha már ennyien várnak. iskolabusz beáll, nagy rohanás és elsőre rémület, hogy erre biza nem fogunk felférni. szerencse, hogy nagy felháborodásra duplaárat szedett a jegyszedője, így sokan prüszkölve vártak tovább. mi kipengetjük a 200 forintnyi peso-t és egészen kényelmesen utazunk 160 km-t autópályán. autópálya elsőre vicces és az út végéig megunhatatlan élményt nyújt szemben az unalmas német társaival szemben. majd ez megérdemel egy teljes posztot, jegyezzem meg.
pinar meghatározza az élmény, hogy második napunkat töltjük kubában. még nem tudjuk, hogyan kell szállást szerezni, sorban állni, még mindig csodálatos a sok hintaszék, lovaskocsi, a biciklis és a szmogot okádó 50-60 éves kocsi vagy épp csak úgy az a sok pasztell szín. vinales az igazi cél, de úgy döntönk, maradunk a tartomány székhelyén éjszakára és másnap tesszük meg azt a 30 km-t. szálláson (15 dollár) úgy döntünk, bevállaljuk a vacsorát, ami korainak bizonyult: még nem vagyunk eléggé kiéhezve az európai kajára, így a sült csirke, rizs, saláta még nem üt annyra: egy hét múlva már úgy epekedünk zöldség-gyümölcs után.
városban hallgatunk az utikönyvre és kipróbáljuk a coppelia fagyizót. itt még hagyjuk, hogy dollárban fizettessenek velünk - későbbi városokban rájövünk, hogy simán pesoban megy ez. üvegablak. van pár igazán megkapó épület, mint a természettudományi múzeum, amit épp felújítanak, de a kertjébe azért be lehet nézni. egyebek. leginkább még a hangulatot élvezzük és azt, hogy itt lehetünk. szokjuk a boltokat, mi hogy működik. hogy piacon nem csak érett ananászt lehet kapni, hanem zöldet is.
este kilenc körül már alvás van, mert hat a hat óra eltolódás otthonhoz képest. reggel korán kopognak az ablak alatt a lovak patái és a teherautók dugattyúi. kettő között kb. folyamatos pletykálás. isten hozott a kubai hétköznapokban. irány vinales.
