könnyed pinari sétával kezdjük a napot vinales (nem fogok a tredniség kedvéért ñ karaktereket copy paste-elni) irányába. első komolyabb pihenés úgy 1-2 km gyaloglás
után a kórház mentén, ahol nagyszerű a pizza. második az amarillonál, harmadik egy útmenti kocsmában, ahol lecsúszik az első cuba libre. jobb a kedv, pedig már bőven 5 km-nél is többet sétáltunk. stoppolgatva, első platózást megejtve 3-4 óra alatt tesszük meg a pinar-vinales közti 27 km-t. asszem még mindig jobban érzem magam, mintha német biciklis turista lennék, aki mögött kisbusz kocog a pótbicókat húzva. így megy ez. szállást egészen könnyen találunk és még olyat is tudunk, hogy lealkudni a szobát két napra 25 dollárra, aminek fejébe plusz 17 dollárért kapunk egyszeri vacsit (homárt, ami jobb, mint a végén havannában és csirkét, leves, saláta). a néni amúgy csekknek néz minket, de sebaj.
a táj csodás. ezért is fáj annyira, hogy nem működik a fényképező. míg el nem érjük vinalest, dombos, erdős vörös és szürke törzsű fákkal. a falu völgye, a valle de vinale igazán megérdemel minden dicséretet. vörös a föld, ami igazán feltűnő egyrészt a földutak miatt, másrészt mert szinte csak dohányt termelnek errefele, ami ugye ritkásan nő, alacsony és kapálják. harmadrészt, mert hatalmas mogoték nőnek mindenfele. ezek ilyen sziklák, 100-200 méter magasak és zöldellenek a pálmáktól és minden egyébtől. cukorsüveg, azt szokták rá mondani. a legjobb, ahol kettő egészen közel van egymáshoz és köztük vagy szurdok visz át vagy épp zsákutca és olyan, mintha megkövült óriásnak lenne a hónalja.
esti program már csak annyi, hogy megpróbálunk információt szerezni, merre is érdemes másnap bóklászni, de ezt nem sikerül teljesen teljesíteni az információs központból. hazafele letérünk az útról, begyűjtjük az első adag bogáncsokat. este falu felfedezése, hintaszékek, tornácok és két széles utca. első üveg havana club.
turistatérkép híján gyalog vágunk bele a vidékbe másnap reggel. ettől a reggeltől indul a szalmakalapos karrierem. 8 cup (80 forint), ami utóbb az egyik legjobb vételnek bizonyult az út alatt. falu szélén találunk jardin de caridad botanikus kertet, ami csöppet csalódás. orchideák zuhatagát vártuk, erre csak egyszerű liánok, tökök és más - azért még érdekes - növények és pár tyúk. árnyas, csendes és nyugodt hely. tovább a leglátványosabb szurdok fele visz az országút. annyira fényképre illő ahogy az út menti hatalmas fák elfoglalják a panorámát, alatta meg vagy épp egy teherautó húz el, vagy biciklivel, taligával, miegymással csalingáznak mindenféle népek. peugeot-ban ocsúdunk, hogy dánokkal beszélgetünk. kiráz a hideg, hogy mennyire más az ő nézőpontjuk, mennyire nem kelet-európai módon látják a világot. cuevo és az, hogy ők pesohoz nem juthatnak. brr.
cueva del indioig megyünk velük, ami bent van egy mogote aljában. mert a mogotékban gyakran barlangok vannak. ide van valami belépő, úgyhogy inkább vissza az országútra.
újabb hatalmas, terebélyes fák és tűző nap. 500-1000 méter után találunk még egy mogotét, aminek a barlangjában bár van. koktél (barna szirup, narancslé, rum, zöldhéjú narancs, görögdinnye). hazafelé véve az irányt, mint előző nap, most is letérünk az útról. varázslatos táj. vörös föld, dohány és kecske-marha-ló földek néhol szalmakunyhókkal. a lankás dombos vidék bőven ellátott földutakkal így annyira nem bonyolult a tájékozódás: csak toronyiránt kell menni. egy kanyar után kikiáltanak szalmakunyhóból, hogy kell-e ananász. hát najó, hogy ne kéne. a cowboy, az asszony és az öreg ül a gyalulatlan asztalnál. a padló a talaj, amin kiskutya játszik kismalaccal a tyúkok nagy örömére. asztalon rum, szivar és a machetével épp pucolja nekünk a gyümölcsöt. sétázás tovább, találkozunk szimpatikusabb szembe sétázó spanyol párral és sok-sok haszonállattal. belefutunk egy mogote hónaljba, ahonnan kicsit búsan fordulunk vissza, mert reméltük, hogy lesz valami barlang. de csak mérges malac volt arra. vinalesbe egy utca nélküli viskófalun keresztül jutunk át.
elkezdjük próbálgatni a sonkás és krokettes szendvicseket. szombat lévén az előző nap beújított üveg havana club és ananászlé koktéllal lessük a helyi party életet. amilyen csöpp kis településnek tűnk, annyira döbbent meg, mennyire mindenki kivonul a főtérre estére. hoznak hangfalakat és kicicomázott nőket. jet lag még kicsit mindig meg van, de legalább könnyebben kelünk fel másnap, hogy visszarobogjunk a pajtások elé havannába.
a képek másoktól vannak, flickrről.
