tavaszi szünet. kuba óta nem voltam külföldön, ami két hónapot jelent. két évvel ezelőtt jártunk ukrajnában, akkor csak lembergig merészkedtünk. kényelmesedünk el, ezúttal az 1200 km-re lévő ukrán fővárost már vonattal kapjuk el, mind oda, mind visszafele. ez nagy élmény, külön bekezdést is érdemel.
van közvetlen járat is (mávnál 100 euró a retúr), ám jóval olcsóbbra ki lehet hozni, ha a határon átszállogatsz. budapest-záhony jegy ára 4300-4800 forint, ami megduplázódik, mert retúr és megfeleződik, mert diákkedvezmény. záhonyból van a túloldalra, csopra egy 17 perces egykocsis vonat. ha több napra mész, ungvárig kérd a retúr jegyet, mert úgy csak 200 forinttal drágább, cserébe két hónapig érvényes (a csop-záhony retúr csak három napig). ez azért jó, mert a retúr ugyanannyiba kerül, mint a nem retúr - 1300 forint. itt még várnak a kapuk, vízumot meg kell írni és van vámvizsgálat is, szóval nekünk igencsak sietős volt elkapni a 20 perc múlva induló kijevit. pláne, hogy pénzt is kellett váltani - a kis alacsony hapsinál lehet, aki töri a magyart - hogy megvehessük a jegyet. 90 grivnya (2600 grivnya) a platzkart (3. osztály). visszafele olcsóbb volt, igaz ott emeleti ágyat kaptunk. szóval összesen 10 000 forint volt kb.
naés akkor az ukrán vonatok. legalábbis a platzkart. ukrajna nem csak nagy, de a vonatok se szélsebeseg (nagyjából azért verik a hazai tempót) ezért egy-egy utazás azt jelenti, hogy alszol a vonaton. egy "kabin" úgy néz ki, hogy a folyosótól jobbra van két szemközti asztal, közöttük asztal. az asztalka lefordítható, így a vonattal párhuzamos ággyá köti össze a két széket. a folyosótól balra a vonat hosszára merőlegesen két pad, ami ugye ágynak is jó. ez összesen három ágy, ami megduplázódik, mert kb a plafonról le lehet hajtani még egyet. akár egy dormitory szoba egy hostelben.
az egésznek nagyon bájos hangulatot adnak az apróságok. hogy ha lent alszol, akkor az ágy matraca felhajtható és beleteheted a cuccot, amit alólad tuti nem lopnak ki. ha fent, akkor a fejed fölött még van hely a csomagnak. jár matrac is, párna, pokróc, nejlonba csomagolt, mosott ágynemű, kéztörlővel, huzattal. minden kocsihoz külön kaller tartozik, aki egyben pincér is: lehet tőle teát vagy sört kérni pénzért - a tea 2 grivnya (60 forint). a forró víz ingyen van, bármikor tölthetsz a bögrédbe a szamovárból. és igen, a szamovárt szénnel fűtik. élmény, amikor kialudva felébredsz az ágyban a kárpátokban zakatolva és belesüt a forró teádba a reggeli nap. abszolúte fel se tűnik a vonaton töltött idő, nagyszerűen kialudtuk magunkat oda- és visszafele is.
és akkor végre kijev. három éjszakánk és négy teljes napunk volt köszönhetően a reggel fél tizes érkezésnek és az éjfélkori hazaindulásnak. szásánál alusszuk az első két éjszakát egy másik, német couchsurfer társaságában. raffael is egy reggelen érkezik velünk és annak ellenére csöppet gyíkarc, hogy a kimondhatatlan dnipropetrovskban járt kijev előtt. szása sajnos picsamessze lakik a város központjától, metró mellett még villamos vagy marsrutka is kell, hogy eljussunk a 16 emeletes panelház 16. emeletén lévő lakásába. viszont ő egyedül lakik itt, van hideg-meleg víz és tök rendezett lakás. gyors lecuccolás után vissza a városba városnézésre. szása roppantul lelkes, körbevezet minket szinte mindenhol, ami lábon elérhető a központban és mellé még mesél is, mint igazi idegenvezető. felsorolás: látunk nagyon mély metróból feljövő mozgólépcsőt, vicces állatos-sárkányos szobros elnöki palotát, sok sztálinista palotát, orosz-ukrán nép barátságát szivárvány alatt hírdető szovjet emlékművet, söröző emberekkel megtelő parkokat, sztálin által lerombolt és nemrég újraépült templomokat, csodás aranykupolás templomokat, tiszta és szép házakat, rengeteg suvot és bulgakov házat.
másnap szása egyetemre megy, mi eleinte hármasban raffaellel vesszük irányba a pecserszka lavra környéki kolostorkomplexumot. közben írt még egy ismerős, tamara, hogy mizu, de jó, hogy kijevben vagyunk. a kolostort már igazán négyen járjuk be. a kolostor hatalmas, életemben nem láttam még ekkorát. tele templommal, toronnyal, egyéb egyházi épületekkel, kápolnákkal, és barlangkriptákkal. bőven el lehet tölteni bent 2-3 órát a dimbes dombos helyen, ahonnan rálátni dnyeperre. diák belépővel 8 grivnya (220 forint). innen útba esik a talpával együtt 102 méter magas monumentális anyaföld anya szobor. pajzsán szovjet címer, arcán férfias rezignáltság és egyáltalában csak a mellei utalnak rá, hogy ő nő. környezetében tankok, vadászrepülők, rakéták alkotnak kiállítást. van szoborcsoport is, szovjet stílusban harcolnak és lőnek a gaz kapitalistákra, közben a betonbarlangban szól valami mozgalmi induló. séta vissza városba, kaja és sörözés.
harmadnap már raffael nélkül megyünk fel tamarához a koliba, hogy letegyük a cuccot, mert aznap nála alszunk. fájó búcsú szásától is, de azért tamara csak ismerősebb és csak jobb helyen lakik egy fokkal. a koliról majd egy köv posztban. aztán délutánra skanzenozunk. jj-vel ketten marsrutkával, tamaráék többen bicóval. kijev déli szélén egy nagyjából akkora területű múzeum, mint a szentendrei. csodálatos hely ez is, napsütésben, tavasszal meg főleg. este még korzózunk az autóforgalom elől lezárt kétszer 3-4 sávos főutcán. vannak jumpstyle-os kölkök, népszerű ukrán énekes, moldáv zenészek és miegymás. aztán a koliba vissza és ismerkedünk az ottani mindennapokkal.
negyednapi cél a csernobil múzeum. útikönyvünk és térképünk nem lévén csak kibökjük, hogy melyik metrómegállóhoz van közel és majdcsak megtaláljuk. keresés, bóklászás közben lelünk egy fantasztikus piacot, melynek előtte mindenféle néni-bácsi árul nyulat, csirkét, répát, medvehagymát, kljukvát, kenyeret, tojást, és a többi. bent is bőséges a választék, nézd csak meg a piaccal taggelt képeket. aztán ezen a környéken is találunk egy kisebb kolostort és mindenféle húsvétra készülődő, szenteltvízzel játszó népeket. majd jön a nagy csapás, a hülye múzeum az pont vasárnap van zárva. és akkor a dilemma, mit kezdjünk a hátralévő 12 óránkban kijevben. búsan lebattyogunk a dnyeper partra, ami egészen kihalt. át a gyaloghídon, ahol már sűrűsödnek a piknikezők, mert ez ugye az egyik hatalmas erdős szigetre vezet. parklife és népsziget hangulat, de fúj a szél és hideg van. késő délután még megnézzük a dinamo-odessza meccs első felét, mivel a stadionba simán belátni, amíg nem zöldellenek a fák. a dinamo az első percekben gólt lőtt.
haza és a pályaudvarra ki. ott másfél órás gigabevásárlás 430 grivnyából (~12 000 forint), mert ugye itt mennyi minden van, ami otthon nincs és mennyi minden olcsóbb, mint otthon. a rendes tamara még kinéz hozzánk a pályaudvarra, aztán mi meg elrobogunk az éjféli vonattal.
következőleg írnom kell a kijevi közlekedésről, a kajáldákról, a kollégiumról az orosz-ukrán nyelv használatáról és arról, hogy kijev mennyire nagyváros és tiszta és gazdag. képek indafotón.
