van az, hogy az ember ismerettségi körében általában van határon túli (magyar). ez többek közt arra jó, hogy áttörje azt a merev határt és ne csak kassa-pozsony-eperjes és a hegyek legyen a felvidék, hanem. így jött a szlovák paradicsomos túra, amin végül heten vettünk részt.
pesti ötös nagyjából egy időben vágott neki a stoppnak a szentmihályi-m3-as kereszteződésből 2-2-1-es felosztásban. d-val mint egyetlen vegyes páros legesélyesebbek voltunk az első helyre a tornára való megérkezésben, amit sikerrel hoztunk is. borsodi kalandozás bevezetőjeképp megemlíteném az edelényi stoppunkat, a két fiatal srácot fehér skodában, akik nem szoktak felvenni, de látják, hogy mi fehérek vagyunk (vö. 15 centis árpádcímeres tetoválás). majd betértünk másfél órára bódvalenkére, mert épp olyan családot kaptunk sofőrnek, akik mennek felszedni a kertből a zöldséget, temetőt látogatni. lenkéből származik az anyuka, de már nem miskolciak. kapunk jó adag cigányozást, hogy mennyire szaporák, egy hetven éves nénitől származik az egész falu, régen eltartotta a falu a lakosságát, bezzeg most ezek nem képesek földet művelni és a többi. faluban nikol és edina csapódik mellénk, mindketten méternél alacsonyabb cigánykölkök, akik a nénikét és a bácsikát viszik körbe a freskók között. mármint d-t és engem. hideg víz a kútból és indulunk is tovább a magyar családdal a szlovák határhoz. itt kiraknak, visszafordulnak miskolc felé, mi meg gyaloglunk tornára.
torna az aznapi végcél, hat körül d-val első páros vagyunk. jön még kassai kerülővel r, majd este 10 körül fm és pá. nem kell sajnálni őket, hogy egész nap stoppoltak, miskolcra beugrottak nagyihoz ebédre. szalonna, alma jött velük. sátrat torna melletti halastó mellett verünk csak úgy szabadon. roppant idilli a környezett, feszülő víztükör, telihold, tornai vár. víz meleg, két sör után nagyszerű a herelóbáló éjszakai fürdőzés.
reggel hajnali busszal dobsinára, úgyis kikelt a sátorból a nap. itt kezdjük meg túrázásunkat: dobsináról fel a hegynek, majd le a túloldalon lévő víztározóhoz. dedinky van odaát, ami az előre megbeszéltek szerint b és s becsatlakozási helye. staropramen és nappali fürdőzés a jóval hidegebb hegyi tóban. süt a nap, lazázunk a fűben a csónakok között és alig telik az idő. egyszer csak végül mégis felkerekedünk és irány most már igazán a szlovák paradicsom. kapunk is már az elején létrás, szurdokos, vízeséses mászkálást - játszótér felnőtteknek. sötétedés környékén valahol erdő és mező szélén sátrat verünk, illegál. d és pá jobbnak látja, ha a megmaradt kaját zacskóba zárva messzebb viszi a sátraktól - macitól féltek. nagyobb izgalmat okoz az éjszakai vihar. valamikor kettő körül már lehetett látni a villámokat, fél háromkor pedig először a fák tetejéről lehallatszó, egy percre rá a sátron dübörgő esőcseppek is megérkeztek. két kisebb sátor lakói reggelre csöppet nedvesen ébredtek, mi hárman a nagyban viszont szerencsésen megúsztuk.
másnap volt igazi mászókázás. le a hegyről, kávézás majd fel a hegyre. fel a hegyre az igazán izgi rész, valami olyan szurdokot kapunk ki, amiben ha épp nem eszméletlen romantikusan kanyarog a patak, amiben az ösvény visz sziklák között, akkor 10-20 méteres fém létrákon kell mászni vízesés mellett. hernáddal is találkoztunk, mikor másodszorra jöttünk le, de ekkor már sietség van, mert kinéztünk egy 1920-as vonatot kassára. romska osada, a cigánytelep az első, amit a civilizációból megkapunk. otthonérzés, de bulgáriás otthon. jobbra favella város, balra focipálya. követnek, pacsiznak. vonat, ha futva is - van idő, de dafke futás - elér és maradék májkrém szaga keveredik az ázott izzadtsággal. irány abaújvár, határ magyar oldala, mert ott van ágyban alvás.
