ócska utazós

végre ez normális időben ért oda. este nyolcra már lulinban is voltunk, szeretett nagyapám és 26 éves bolgár csaja ölében. elvittek minket kajálni, fizették. sokáig ez lesz az egyetlen, normális éttermi vacsora. hűvös volt.

alvás otthon, nagyszobában. zuhany minimálisan, mert épp az a két hét van, amikor nincs melegvíz.

másnap városnézés, első trolin persze lyukaszt a halál, ősszel végiglógtunk egy hetet, hogy a pinába kapnának el. szerencse, hogy csak a reptéren váltott 10 euró vége volt meg, így 10 levára tudott csak megvágni kettőnket. nem volt dög meleg, de napsütés és boldogturista idő, látnivalókon végig. ami nekem új volt, az a bojanai templom (kép). kis nyúlfark, de x. századi, meg állítólag fasza freskók vannak bent. kint meg nagy-nagy fenyők (nagy-nagy-nagy).

alvás otthon.

mert olyat nem lehet, hogy első szabad hétvégén ne legyen semmi hirtelenfelindulás. merészen lellére böktünk és telefon és holnap megyünk jelleggel már meg is jártuk az oda igen-igen kényelmetlen vonatozást. amiben az izgalom már a kezdetek előtt megvolt, négy rajtoló közül mind a négyen esélyesek voltunk lekésni a 1015-öt, de mégsem.

lelle szép, őszintén bevallom, nem hittem volna, hogy lehet ennyire kultúrált egy balaton déli part. kikövezve, csini zebrával, fasorral, színpaddal, homokos stranddal és normális árakkal.

eredetileg teljesen függetlenül, napok óta a fejemben:

egy nagy szopás. biztosan könnyebb lett volna sikerélményt elérni, ha nem egyből a mélyvízben próbálkozunk stoppolni, szinte minden segédeszköz nélkül. ha érdekel, nagyszerű tippeket tudok adni, Bécsben hol, Prágában mikor nem vesznek fel.
azért osztrákokig meglepően könnyen kijutottunk. kellett volna nézni valami szállást, mert a múzeumi wc-ből három körül elzavartak. a csoda meg nem az, hogy játszóterekre tesznek toi-toi-t még a külvárosban is, hanem hogy van papír. hiába a jólét, mégis úgy hajba tudnak kapni a sógorék (hajnali hat körül), hogy át kell menni túlsó járdára. vagy huszan voltak és vagy 7-8-an ütötték vágták egymást, erősen.
prága nagy élmény. szép város, meglepően sok látnivalóval és az éttermeken kívül egész kedvező árakkal. szállás is akad, Denisa meg a hapsija Peter, akik jófejek. ráébredtem, tagja vagyok két világszervezetnek, amiknek a tagjai szinte mindenhol ott vannak: bolgároknak és a jogászoknak. volt kaland ellenőrökkel is, sokkal rámenősebbek, mint itthon. ha metróban lent vannak, leérsz mozgólépcsőn és visszafordulsz, jönnek ám utánad.
drezdába kellett volna menni, nem kellett volna fél napot elbaszni benzinkúton.
brno a világ talán leglúzerebb városa. aranyos, szép meg minden, de nyomorék. nincs hostel, nincs akinél lehetne éjszakázni, nincs jegy az éjszakai vonatra, nincs pénzváltó, nincs nyitva semmi ünnepnap este. viszont ellenőr sincs és van egy csomó villamos.

nagy túra volt, főleg olyan élményeket sikerült gyűjteni, amit majd későbbi utazásokkor fel lehet használni anekdotázni.

természetes, ha a kezedben sörrel szállsz fel u-bahnra, s-bahnra, buszra, ilyesmire, amire 10 percnél többet sohasem kell várni. fölösleges előítéletekkel kimenni, úgyis több a török a szállás környékén, akik nem annyira precízek. persze lakhattunk volna azon a részen is, ahol negyed órát sétálsz és csak távol-keleti éttermek, boltok vannak. érdekes az egész, nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e vagy sem. ez is tökéletesen beleillik abba a közhelybe, hogy az ellentétek városa. és mennyire az. nagyon érdekes, tökjó volt.
olvass világpolgárt Szófiából.

a Mlinske Nivyn fele annyiba kerül a pisilés, mintha papírt is kérnél hozz. hétvégén esett a hó, és nagyjából meg is maradt. szép kisváros, nem kellene fővárost csinálni belőle, Szlovákiának nem kell főváros. tótok egyszerűek, semmilyenek. a sör jó.
na, a többit meg inkább csak próbáld elképzelni... csapásirány legyen a pozitív és a nagyon élveztem.

S3700764.JPG

valahol a körúton jöttem erre rá. pár rövidfilm rávett, hogy még érkezés napján bemenjek a városba, ami Róma után nem történt meg. hiányoztak a trolik, a széteső villamosok a szűk (fő)utcákban és az, hogy egy sarkon ha nincs néni meleg pereccel, akkor ott pizzát és эакуска-t (reggeli) lehet kapni. jaj, és az állandó dudálás, meg a többi. Budapest elegáns, kétszer két sávos utakkal ahol még a villamosnak külön sávja van, és ahol felháborodik az ember, ha valaki a zebrára áll. más életet élnek ezek a városok.
itt végre igazán úgy éltünk, mint a helyiek. kint a lakótelepen, aminek a megépülése óta talán mi vagyunk az első turistái. bevásárolni piacra járunk, reggelit a bodegánál eszünk, és a masztikát is mélyhűtőből kapjuk a kisboltban. utazni buszokkal, éjszaka taxikkal, mert így érdemes.

Vitosa, a nagy hegy Szófia fölött, amihez lehet viszonyítani. a busz, amin egy mohakolóniával utaztunk együtt felzötyögött Dragalevcibe, a lanofka aljába. beültünk pulcsiban, kiszálltunk hópihék között, kabátban, odafagyva. gyönyörű. mint a tajgán, egy-két fenyőt látni közöttük sárgás fű (amin órákat lehet fetrengeni, nem hideg) és valami földhöz lapuló zöld bokorszigetek. látni persze alig lehet 20-30 métert, mert felhőben vagyunk. a túra másik három óráját erdőben, fenyő, nyír és fa fák kötött, leírhatatlan színskálában, morénákat érintve, patak mentén.
Rilai kolostorhoz kijutni kocsi nélkül időigényes. két távolsági busz (ami egy európai számára élmény) kell hozzá és három és fél óra. ugyanez vissza. cserébe újra az a hideg, tiszta levegő fogad, tehenek az úton, és a leírhatatlannál leírhatatlanabb színek. a kolostor ugye unescos, arról elég ennyi, többi benne van utikönyvekben.
Szófiai látványosságok egy nap alatt bejárhatóak. széthúztuk, nem rohantunk. van ugye a Nevszki, a nagy székesegyház, ami valójában a világ legnagyobb pudingja. aztán a dzsámi, ahol egyszer épp elkaptunk egy imát, müezinestül, törökököstül, mindenestül. Kultúrpalota érdekes még, ez a hatalmas szinte fölösleges épület akkora koncertteremmel, hogy csak na, 16 lifttel, amiből majd mindnek más a menetrendje és teraszokkal a város fölé. ronda.
le tudnám még húzni az egészet, ha írnék lakótelepekről, cigányputris részekről, vagy bármiről. ezeket képzeld oda, de csak oda, Szófiába. a vidék az igazán szép, a falvak, a belső kertek szőlőlugassal, száradó dohánylevelekkel, hegyekkel, stb.
vállald be, utazz el!

az igazi város. nem szép, nem a nevezetességek miatt csúcs, hanem mert önmaga az. centro storico. lejártuk a lábunkat. persze megnéztünk mindent, amit illik azért, de mégis. szállás apácáknál 15 euró/éjért cserébe emeletes ágyak valahol messze, de mégis egy busznyira bármitől. ha már közel van jelleggel tengerlátogatás, fürdés, napozás leégés.
nők rondák.

Firenzébe vonattal. Firenzében szakad az eső, de uccu neki, megtaláljuk mi azt a szállást, ami nincs is megbeszélve, címet is csak annyira tudjuk, hogy Piazza di San Marco környékén van és vmi piarista. nem jött be. netcafé, hotselworld.com és pályaudvar, mert ott van térkép. mulyaság miatt első éjjel 25-ös volt (viszont tv-vel, külön szobával), köv kettő viszont már 20-as. első felejtős hely, második isteni. pontosan ott van, ahol a Hannibalban ujjlenyomatot szerez a zsebtolvaj Hopkinstől, az meg ledöfi.
Firenze Európa. töméntelen mennyiségű művészet és kultúra. összejött egy olyan társaság, hogy John és a nővére Cate a skót hosteltársunk, Kevin és a kelta nevű barátja skótszoknyában és a spanyol srác, aki berlini, de az anyja zsidó meg mi ketten magyarok. ott söröztünk a Dávid-szobor alatt, s közben olyanok röpködtek, mint pace, bologna folyamat, hülye olasz szabályok, skót viccek, II. vh. és a nemzetek/nemzetiségek. háromig.
Firenzében még volt egy nagy kaland, elnézni a piazzale Michalangelo (aka citadella) fele. innen hátra egy kis úton, aminek a burkolata leginkább az ókori római utakra hasonlít, járda nincs, két oldalt pedig két méter magas falak. tekereg, hepe-hupázik és néha előbukkan egy-egy villa, ahol lehet képzelegni a tölgy bútorokról, elit partykról, és egy aston martinról a garázsban.
utolsó nap Róma ismét. szállás nincs, egy éjjelt kibírunk a szabadban. csomagokat beadtuk Magyar Akadémiára, amivel sikerült elcsípni egy fuvart a reptérre, mert másnap ők is járnak arra. tehát éjszaka. augusztusban az olaszok kirajzanak, a főváros meg megtelik turistákkal. tehát ha lenne is valami normális szorakozóhely, az is chiuso per ferie, éjjel háromkor a Trevi köve meg már kezd hűvös lenni. végül a ponte siston ért minket a hajnal kartondobozokban bujkálva. we are usually ok.
utolsó izgalom, hogy check inről 10 perccel lekéstünk. mégis itt vagyok, sikerült. jövőre interrail