HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

voltam berlinben



2011.11.10. 21:47 attilaj

már megint. idén harmadszor. szóval nem írok róla, ír más. dolgoztam is. hamburgban is voltam, az drága. és arról sem írok. stoppolás megy, mint a karikacsapás. épp csak mitfahrgelegenheittal kell kezdeni berlinben, és akkor megvan 13 órán belül.

naés a három nagyon izgalmas kép:

tempelhof.

életem második lakástüzét láttam, berlini mindkettő.

a prága melletti stopphely.


Szólj hozzá!

Címkék: német berlin hamburg nagyváros stopp

sopszka túra



2011.10.05. 22:29 attilaj

sopszka lett a neve, mert véletlen így lett. sokan megyünk délre, olcsó országokba. hegyekbe, tengerre, halat, banicát és sok zöldséget enni, házi rakiját inni. hitchgathering 2011 kara derén, 51. rézfúvós fesztivál gúcsán.

szereplők: cs, j, m, v, pa kicsit és egyéb stopposok világszertéből.

indulás pestről: 2011. augusztus 1.

érkezés pestre: 2011. augusztus 10.

útvonal: budapest - újmoldva - orsova - belogradcsik - veliko tarnovo - kara dere - neszebar - burgasz - szófia - gúcsa - budapest

költség: kb. 110 euró

hg.png

leírás:

  1. budapesttől délnyugat-romániába
  2. duna mentén
  3. belogradcsik
  4. kara dere - hitchgathering
  5. bulgárián át
  6. szerbia

Szólj hozzá!

3. - szerbia



2011.09.30. 23:06 attilaj

serbia-flag.jpgöten álltunk ki szófiában stoppolni, amiből három csapat lett. m elfáradt, ő budapestig szeretett volna utazni. olyat sikerült neki, amire már nagyon sokszor nagyon vágytam: szófia-budapest stoppot szerezni. valami orosz srác rakja ki délután a gödöllői hévnél. marad tehát a két fiú-lány páros, ami jónak tűnik, ám mégis az jön be, amit már annyiszor tapasztaltam: dél-szerbiában valamiért sose megy könnyen a stopp. célunk gúcsa, az 51. éve megrendezett rézfúvós fesztivál.

első találkozásunk a határ mögött két kilométerrel, ahol felhajtanak a kamionok a vám után rendes útra. piszok meleg, tűz a nap, olvad a szirene. szemben van étterem, annak a kútjából locsolgatunk magunkra. v-gal megebédelünk, majd kibeszéljük magunkat a fél óra-óra múlva csatlakozó j-cs párossal és előbb utóbb jön egy kamion. török, perszehogy. azt mondja, beszél angolul, de valahogy mégsem sikerül igazán kommunikálni, pedig mi bedobunk mindent némettől a basic törökig. aztán megvillan a boldogság pillanata, mert egészen messzire elvisz, sőt vinne tovább is, de mi egy ponton lejövünk az autópályáról. kávé a világ legjobb autópályapihenős éttermében. hatalmas fa alatt az árnyasban, kockás terítő, török kávé, ami mellé vizet is hozz mellé a pincér. stopposok vagyunk-e, merre megyünk. gúcsa! óh, hát az csuda egy hely, hajrá gyerekek.

lesétálunk a pihenőhelytől az útig. fizetőkapu a kijáratnál, ami nagyszerű is lehetne, mégis ott várunk legalább egy órát. közben megjön újra másik páros, kávéznak ők is egyet aztán nekiindulnak az útnak gyalog. mi meg figyeljük az ablakmosó nénit, milyen trükkösen oson oda az épp fizető kocsikhoz. fuvar végre egy szerb teherautóroncs, mindenféle vas meg csavar van a fülkében, alig bírja a 60-at, de visz. krusevacnál nem működik az elkerülőút, ami nem jó, mert városba be, városból ki. városba be lestoppolunk egy busz, kifele bürekezünk. szilvázunk, sörözünk és végül buszt várunk. órák. utolsó pillanatban mikor épp megvettem a két üveg sört és megígértem, hogy visszahozom az üvegeket, megáll a piros kocsi.

friss házasok, tegnap volt az esküvő. nem tudnak messzire vinni, 20 kilométert maximum, de végtelenül kedvesek. sötétedik. elvisznek a városuk buszpályaudvarukra, telefonálnak értünk, csupaszív. mikor befut épp a busz, mi rohanunk oda, felkapunk rá, köszi-puszi. épp kifordul a járművünk az állomásról, mikor még a feleség leinti, hogy hé ha hó! tortát kapunk a lagziból. sms-ek, hogy mi már biztosan elérünk a célunk melleti csacsakra. kettes csapat szégyen szemre megelőzött minket, ám ők is elakadtak. nagy reuniun természetesen akkor következik be, mikor felszállnak a buszunkra és megesszük a tortát. csacsakból taxi gúcsára. dobrodosli pálinka a yugoból szóló regi zenés srácnál. szállás egész könnyen megy. sétálunk befele a városba, kezd központ jelleget ölteni, mikor jön egy srác, hogy kempinghely kell-e. kell. hátsó udvar, gyümölcsfák alatt, bogrács, kisház.

BALKAN294.JPG

BALKAN273.JPG

két éjszakát fesztiválozunk. az igazán nagy durranás hétvégén van, mi hétfőt és keddet töltünk a kisvárosban. már korábban hallottuk, hogy ez azért ausztria, mert azért jutott neki a világhírnévből. kicsit az. van helikopterleszálló, medence és rendes, épített stadion is. valahogy mégis jó az érzés, hogy az idesereglő tízezrek pénze egészen közvetlenül megy a helyi lakosokhoz.

mert a helyi lakosok nagyon kihasználják ám. láttunk félkész házat, még falak se voltak benne, de már ott áll a jelen pivos sörhűtő. vagy a cipősbolt, ami éjjelnappali kocsmává válik a hétre. vagy a már említett regizenés állomás, vagy a sátorhelyünk, vagy a, vagy a. legjobb a nagyszülő korú házaspár, aki éjjel kettőkor is árulja kartondobozra pakolva a járdán a házipálinkát. üvegpohárból! elég sűrű tehát a kereskedelmi egységek hálózata, hiszen a látogatók száma akkörül lehet, mint egy szigeten, annak ellenére, hogy az egész 2000 fős városka kisebb, mint az óbudai sziget. kellenek is a kocsmák, hisz ebből áll maga a fesztivál: 8-12 fős általában cigány rezesbandák járják az utcákat és leállnak egy-egy helyet, társaságnak zenélni. fújják, fújják, amíg nem jön egy másik, hangosabb, vagy egyszerűen meg nem unják. egyenruhában, ami legtöbbször egyszínű, rikító (világoskék, rózsaszín, fekete, fehér, sárga) mintás (valami nemzeti, nike-adidas vagy egyszerűen csak a csapat neve) pólóban. kora délutántól kora hajnalig. reggel, amikor pihennek a zenészek, villanyoszlopokra szerelt hangszórókból szól a rézfúvós. második nap jutottunk oda, hogy elképzelhetetlennek tűnik kibírni itt háromnál több napot. persze én végtelenül kiváncsi lennék a hétvégére is, mikor élő nagykoncertek vannak a stadionban, mikor megtelik a parkoló, mikor elfogynak a sátorhelyek.

BALKAN291.JPG

BALKAN305.JPG

legrosszabb dolog, a nacionalizmus. nem is a cigányzenészekkel van a baj. hanem épp azzal, ami annyira szép az exiten: a tág jugoszlavizmus, amibe beletartozik mindenki, aki szereti a büreket, aki annyit bír mondani, hogy na zdrave, aki ott van. ide csak a szerbek tartoznak bele, az eszméletlenül alternatív francia vadturistákon kívül egyetlen külföldiek a boszniai szerbek. talán még crna goraiak se merészkednek ebbe a nacionalista barlagba be. természetesen minden standnál ott a címeres (само слога србина спасава) szerb zászló, pólók gyakori szereplője mladic, milosevic és egyéb háborús bűnösök és asszem jobb, hogy a szöveges ruhákra nehezen kibetűzhető historizáló írással nyomtatnak. magyarként egyedül annyit kaptunk a szomszéd kertjében sátrazó mladic pólós sráctól, hogy sziasztok szomszédék. persze élőben, fesztiválon minden máshogy működik.

amúgy a táj is szép. csak épp nem kirándulni jöttünk. de dimbes-dombos, erdős-mezős.

második reggelen hazastopp budapestre. belgrádig fel kisutakon, egész simán megy. eleinte fesztiválarcokkal (boszniai szerbek, görögök), majd belgrádi üzletember és építkezésre tartó kamion. autópályán stoppolás, kamion után rohanás kétszer és már röszkén is vagyunk. itt bezzeg sokat kell várni, majd végül jön a már megszokott németországba tartó fuvar, aki az m0-on tesz ki, budafokon. moszkván burger.


Szólj hozzá!

Címkék: fesztivál busz szerb szerbia sátor balkán jugoszlávia stopp gucsa

vol. 2.3 bulgárián át



2011.09.20. 19:06 attilaj

harmadik ébredés tengerparton, második napsütés keletről. felkelés sátor mögött. olyan, mintha hegyen lennénk - aligmásnapos. ébredezés, szedelőzgetés. nem vagyunk egyedül, fogynak a sátrak, vasárnap van. dél körül lehet, mikor elindulunk felfele a 45 perces zarándokúton bjala felé. célunk most végre kicsit nemesebb, autóutat keresünk, ami elvisz 75 kilométerre délre, a burgaszi vasútállomáshoz.

innentől kezdődik utunk azon szakasza, mikor egyrészt visszafele haladunk, másrészt viszont lépten-nyomon más stopposokkal előzgetjük egymást. bjalából öten indulunk cs-val kiegészülve. elindulás nem megy könnyen, öten nem a legjobb stoppolni, pláne nem olyan helyen, ahonnan 50-60 más stoppos próbál eljutni és tengerparti út (szóval üdülő családok meg miegymással megrakott egyebek). elmegy a három fős csapat, mi is utánunk kapunk, át a balkán hegység legkeletibb nyúlványain, majdnem egészen az első állomásig, neszebárig.

napos partig történetesen. élet egész mély és jelentős emlékei fűződnek a szűk térséghez, a szállodák lábánál megbúvó nyolc kilométer aranysárga homokhoz (amit persze leírhatatlanul kommersz és elképesztően borzasztó mennyiségű embertömeg vesz birtokba nyaranta), a tömött buszhoz, ami bevisz az óváros kapujához, a kapun beáramló tömeghez. az óvároshoz, amit annak ellenére imádok/ismerek/akárhányszor képes vagyok bejárni, hogy az azt érrendszerként behálózó utcák verőereinek házait, mint a koleszterin tömíti el a giccs, a szuvenír és a kínai. az én fejemben persze ez csak ideiglenes állapot, ha még téli kihaltságában nem is, de én már láttam ezt hajnalban, amikor az igazi emberek járják, az utcaseprők bandáznak banicával és bozával vagy a halászok rakodják a kagylókat a hálóból a teherautóra.

bebuszoztunk hát a sunny beachről az óvárosba és a legjobb reggelizőhelyen várunk és várunk a hármas csapatra. majd körbevezetem a kiscsoportot, eszünk a kikötő előtti utolsó étteremben, ami mindig is a leginkább lokál volt és még most is lehet érezni, hogy az orosz turisták első hullámait lekapcsolják az előrébb helyet kapott étkezdék behívogatói. sopszka-görög sali-sültpaprika-kjopulu-kebapcse-cápa-polipkarika-stb és öt sör a ringó bárkák mellett. jobb, mint szaloniki külvárosában! fagyi elmarad sajnos, de lassan oda kéne érni burgaszba a pályaudvarra. busz, majd rövid komplikáció, merthogy készpénzünk már alig, kártyával meg persze nem lehet fizetni. elsőre befoglalunk egy kupét, ami ígéretesnek és kényelmesnek tűnik, ám persze a vasárnapi tenger-főváros áramlás közbeszól: jönnek a srácok, akiknek foglalásuk van ide. nekem sikerül úgy aludni azért, hogy a szófiai pályaudvar digitális órakijelzőjére ébredek, ami 5:38-at, két perccel korábbat mutat, mint a menetrendszerinti megérkezés - amikor aludni lehetne még akkor bezzeg nem késnek a híres balkán vonatok.

szófia hajnalban. reggeli az oroszlános híd mellett a banicásnál. rövid párbeszéd a szomszédos pípsóból áttévedt úrral. séta a kihalt piacon keresztül, a kihalt macskaköveken, a kihalt központba. metróra is nagyjából akkor szállunk fel a központ-külváros viszonylatban, mikor a hétfő reggeli tömeg épp az ellenkező irányt veszi. ljulinban már nem hajnalvan, itt a reggel ér minket. innen már megszokott az út, vásárlás a billában, 111-es busz, stopp a favella mellett és lassan csak eljutunk a bolgár-szerb határra. ó.


Szólj hozzá!

Címkék: szófia vonat balkán bolgár burgasz stopp neszebár

vol. 2.2 kara dere - hitchgathering



2011.09.17. 15:04 attilaj

belogradcsik után utazásunk következő állomása egyben az egész túra epicentruma, a tengere, ahonnan már csak visszafele jövünk, azaz a european hitchhiking gathering 2011, kara dere, bulgaria. ehhez persze még egy nap alatt közel 600 kilométert kell stoppolnunk az országon belül, amiből ugye jelentős rész nem autópálya.

reggeli kávé és két kör banica után két párban indulunk innen is, le a szikláktól. ma m és v indul a pole pozícióból, mi j-val nekiindulunk az erdei útnak. menő dnb-es fiatal srác; londonban élő bérelt kocsis brazils srác és az olasz csaja, akik mindenre fanyalognak, 15 éve párizsban élő bolgár házaspár; autóúton 170-nel megyünk mikrobusszal hangos rockzenére hapsi majd 40 perc várakozás a tűző napon. épphogy elmegyek vízért és fagyiért, már ott vár a kiskocsi és az ötvenes bolgár házaspár, akik már azon az úton visznek, amin fél évvel ezelőttig annyiszor szeltem (veliko tarnovo-szófia). lovecsi elágazásig, ahol legalább ötször vártam már és perszehogy tarnovoba visz a következő fuvar. piacnál kiszállunk, gyümölcsvásár, majd végig a főutcán, ebéd a panorámás hüje étteremben rendesen és rövid városnézés (törökkávé!). a google maps által 8 órásra tippelt út bő felénél járunk, de már lassan este hét van. sebaj, legalább megebédeltünk rendesen. az út végén pedig úgyis ott van a 300 ezres nagyváros várna, ami stopp szempontjából be is jön, harmadik fuvarunk már oda visz. persze innen még 40 kilométer dél fele a célpontunk, kara dere, de ez így már azért jó. este 10 és 11 között stoppolunk várna határában a kikötő felett átívelő híd egyik, majd másik oldalán. utolsó stopp egy ukrán kisbuszos srác, aki családjával nyaral. elég nehezen megy oroszul megszólalni.

táborhelytől bjala 45 perc séta.

vele persze csak a város, bjala széléig tudunk utazni, kara derét, a strandot gyalog kell megközelítenünk. egy körül járhat az idő és nagyon vágyunk már a tengerre. benzinkút világít az út mentén, ott kérdezem meg, hogy merre induljunk. sóhajt egyet a kutas lány, hogy sötét van ahhoz már, de nagyjából megmutatja az irányt. szőlősön keresztül lefele, de a tengert úgyis érezni. sötét van, földutak hálózata szövi át a tenger felé lejtő dimbes-dombos földet. ha világos lenne, látnánk a nagy kékséget felülről, de így csak a nagy sötétet és a sós levegőt érezni, a morajlást hallani. fél óra nagyjából, míg lejutunk a homokba, ahol már világlanak tábortüzek. innen még negyed óra homokos parton gyaloglás a stopposok táborhelyéig. emberek már itt vannak, sátorozók, kik hosszabb-rövidebb időre leköltöznek a természet és a víz határára.

másnap a vihar után tépetten.

megérkezés. welcome rakija és herelóbálás az éjszakai tengerben. életem egyik nagy vágya teljesül azzal, hogy az éjszaka világító planktonokkal fürödhetek együtt. fél óra lubickolás után már ideje lenne sátrat felállítani, ám ennek keresztbe tesz az épp ebben a pillanatban jelentkező vihar. eső, szél és másfél óra ponyva alatt pingvinezés következik 6-7 random valakivel. sajnos a sátrat sikerült kibontott, de nem felállított állapotban hagyni, ami esélyt sem ad arra, hogy ma este benne aludjunk. mikor lecsendesedik, elindulok keresni valami száraz helyet, ahová ketten beférünk. és lőn csoda, 15 méterrel odébb egy hasonló nejlon ponyva árválkodik, ami alatt épp senki sincs. uzsgyi be alá, uzsgyi minél jobban rögzíteni, mert azért még szemerkél. elalvás. felébredés arra, hogy a vihar visszajött és felkapta az egyik pontját a rögzítésnek és a nejlon, mint a vitorlavászon csapkod fejünk felett. fél másodperc alatt pattan fel mindkettőnk szeme és mindkettőnk és kapjuk el a madzagot. süvít, esik, zúg és csapkod, de mint hős matrózok ezt is sikerül okosan, adrenalinfűtötten lerögzíteni. innentől békés alvás.

nem tudom hány órán át, mivel a három nap tengeren töltött idő alatt nem használtam mértékegységeket. áram nincs, telefonom nemcsak nekem nincs, de így a többiek is kikapcsolták. apropó többiek. m és v ugyancsak a kara dere parton sátraztak, kábé fél-egy kilométerrel északabbra. ők 9-10 körül fejezték be transz-bulgária napjukat és akkor már nem keresgéltek stopposokat. délelőtt hozzuk át a cuccot, sátrat a bandához. a stopposok meg csak egyre gyűlnek. egész sok magyar, egész kevés bolgár. és határozottan kellemesebb élmény, mint pár éve a hospitalityclub meeting egy határral és 150-200 kilométerrel északabbra. a hely meghittebb, a szubkultúra szűkebb. van vicces ásott vécé, közös főzés, valami workshop is szerveződik és a civilizáció is távolabb (45 perc gyalog). első nap azért még mindenki morcos, az időjárás csak délutánra kezd mosolygósra derülni.

nyaralás vihar után.

vidám magyarok és franciák.

stopposok felülről.

második nap aztán már megjön két újabb tekes, cs és pa. szociológusaink próbálnak kérdőívezni, hogy ki, honnan jött, mit csinál, mi újság, de későn kezdjük. a vége az lett, hogy indulás reggelén 60 sátor számoltatik meg. tippre 120-130 ember jelenhetett meg.  volt bőrduda, didzseridú, gitár. fürdőzés bármikor, egész nagy hullámok, meglepően tiszta fekete-tenger, csodálatos homok. egy nappal előttünk még delfineket is láttak. napi egyszer lesétáltuk a 45 percet bjaláig főttételért, pálinkáért és nápolyiért. bent a város olyan, mint sopron a volt alatt. ülsz a kocsma-vendéglőben és várod a napi megérdemelt melegkajádat. az előző napi vihart/strandon pálinázást/sátorban alvást hevered ki és figyeled az utcán elhaladó hátizsákos-polifoamos fesztiváltársakat. kisboltból szatyorral jössz el, benne alapvető szendvics és/vagy piknik alapanyagok: kenyér, felvágott, sajt paradicsom (!), gyümölcs, csoki (nápolyi), 2 literes sör és/vagy bor, üveg pálinka (amit itt kivételesen nem kell csempészni be).

három nap időn kívüliség, nemcsak internet és telefon nélkül, de még az esélye nélkül is. valami közhely szót igazán mondhatnék rá, de nem. cs hasa olyan vörös lett, hogy még egy hét múlva se meri mutogatni.


Szólj hozzá!

Címkék: sátor tenger balkán bolgár várna stopp tarnovo kara dere hitchgathering

vol. 2.1 belogradcsik



2011.09.08. 22:00 attilaj

szerencsés eset, hogy fél nap stopp után 10 perc eltéréssel ér a két csapat a calafat-vidini komp román oldalához. három euró a személyjegy és fél óra múlva indul a következő - ezt már bolgárul tudom meg a pléh konténerben ücsörgő jegyárus nénitől. kamionsofőrök és nyugat-európai motoros turista, akárcsak az odessza-batumi kompon, csak kicsiben. fél órát ülünk a hajón, míg átér a túlpartra. mérföldekkel jobb a hőmérséklet a víz közelében, mint a dimbes-dombos román utakon stoppolva. észak fele már látszanak az épülő híd pillérei.

komp, irányítókabin.

bulgária nem fogad barátságosan. fél óra séta a kompterminálon és a vámon át a vidint elkerülő félkör kezdetén vagyunk és nekünk a másik végén van a továbbvezető út. majd hirtelen bulgária barátságosan fogad, mikor csomaggal mind a négyen beférünk egy srác légkondis suvjába és körbevisz a város körül. újra meleg van, újra út mentén várunk, de innen már viszonylag sima az út belogradcsikba. annyira, hogy a második stoppunk egyből szállást is szerez nekünk telefonon. haverja már a főtéren vár minket a jobbkormányos dzsippel. korrekt szállás, 30 leva a kétágyas szoba, közel a központhoz. mire lezuhanyzunk (jelentős mennyiségű boldogsághormon!) mindketten j-val, a másik csapat is beér, házig hozzák őket.
 
kaja. nagyszerű érzés bulgáriában nem külföldön lenni, tudni mit és hol lehet és érdemes enni. nem konkrét helyeket ismerni - hisz erre még nem is jártam - csak a mikéntet tudni. zöldségeket eszünk, töltött paprikát, valami cukkinis dolgot és persze egy kebapcsét is. a helyi nevezetesség, a vár már úgyis zárva van, kezd késő délután lenni. oldalában viszont elindulunk a sziklák között, ami a legjobb ötletnek bizonyul. gojko mitics vadnyugatában kalandozunk, felcipelünk két liter sumenszkot valahova egészen magasra, hogy mámorban élvezzük a naplementét. városba visszafele még találunk egy szabadtéri színházat is.
 
 
grand canyon.
 
vadnyugat.
 
 

esti programpont a kocsmázás napernyők alatt. kétszáz gramm caca és sör. jön egy vidám hapsi, aki meghívja mindhárom asztalt egy kör sörre. amerikából jött épp haza sok év után, dollárja van és egy idő után azért kezd terhes lenni. bolt már bezár, de az emberek maradnak az asztaloknál. aztán mi haza. szállásra behallatszik még valami élőzene, ami bizsergeti a kiváncsiságomat. a pár utcával arrébb fekvő buli már ott kezd jó lenni, hogy az út átvált földútba és az esemény eléréséig legalább 10 kóborkutya ugat vagy próbál megkergetni. cigánysor mélyében áll a színpad és két sor asztal - rezes-szintis-harmonikás banda és asztalon táncolás. mintha esküvő lenne. világítunk persze, mintha neonlámpa lenne a hátunkra kötve, jönnek is egyből barátkozni a szintúgy kevésbé beavatott nézelődő helyiek. sráctól tudjuk meg, hogy születésnap, egy éves az ünnepelt. barátságosak, főleg hogy értegetek a északnyugati bolgár dialektusán. fűvel is megkínál és büszkék rá, hogy van köztük egy félig bolgár csaj is, nem mindenki cigány.

szülinapi buli.

aztán alvás. ágyban.

Szólj hozzá!

Címkék: duna balkán bolgár stopp magánszállás komp belogradcsik

vol. 1.2 duna mentén



2011.08.26. 18:52 attilaj

négyen vagyunk a sátorban, ami éjszaka a hűvösben még oké, de reggel én érem el elsőként az állapotot, hogy fel kell kelnem. kimászom a stégre és ott alszom tovább. halászok csónakokkal mászkálnak az egészen tó szerű kiszélesedésben. felhős az ég, szürkés a táj és én azt hiszem, hogy nagyon hajnali korán van. közben egy óra múlva már délre harangoznak. uzsgyi tovább, felszedni a sátrat, csigákat lepergetni róla. megelégedéssel tölt el, hogy világosban is igazán jó helynek tűnik a táborhely, amit előző este csak sötétben tapogattunk körbe.

valami ortodox ünnep van, templomból jön sok kis csapat szerb kiöltözve kukoricát rágcsálva. dobar dan, ha ha. van vas víztornyon nackó jelkép is, meg se mondanám, hogy romániában vagyunk. reggeli a város széli penny market buszmegállójában. roppant mókás felfedezés, hogy nemhogy a telefonom sikerült otthonhagyni, hanem még a bankkártyámat se fogom tudni használni. mivel új és a pinkódot a telefonba írtam be, mert úgyis elfelejtem.

kempinghely stéggel.

Duna.

legalább a stopp fasza. négyünk közül ketten azonnal elmennek, ketten még várunk kicsit, de a lehető legjobbat kapjuk cserébe: következő száz kilométeren épp ugyanaz a napi programjuk, mint nekünk - nézelődés. kolozsi család - papa, mama, tini srác - valami suvos szerű kocsival, csupa fehér ruhában és hosszú hajjal. megállogatunk sziklák tövében, információs táblánál, domboldalra mászunk szerdet legelni. újmoldva-orsova szakasz ugye úgy néz ki, hogy itt találkozik a balkán hegység és a kárpátok. kettő között a duna próbál kijutni a kárpát-medencéből. néhol ez éppencsak sikerül, ott összeszűkül 100 méterre is. érdekes ehhez hozzátenni, hogy a környéken van, ahol a mélysége 80 méter! épített látványosság a környéken a két parton az út (viadukt, alagút), egy templom a víz fölé építve és decebál. orsovára megint nagyjából 20 perc eltéréssel érkezünk meg, eléggé ki tudjuk számolni.

decebál borzasztóan béna szobra vagy mi.

park-sziget orsovánál.

van valami sziget, rajta fákkal, kilátóval és bezárt étteremmel. itt pihenünk, piknikelünk. még úgy tudjuk, vannak úton otthonról egyéb barátaink, akikkel itt találkoztunk volna. csak estébb derül ki, hogy mégsem jönnek. salata bulgareasca, egyéb kaják, amikhez erős előítélettel álltam hozzá ismerve bukarest gasztronómiáját. nem volt vészes. sőt, naplemente, vízpart, nyár.

este kicsit elcsúszott a várakozással, a sziesztával és a lustasággal. dunaparton kívül sok mást nem látunk orsovából, kolostorhoz se mászunk már fel. lemenő nap fényében kapunk ki az erőmű és szörénytornya felé vezető útra, hogy majd ott lesz tuti sátorhely a folyó mentén vagy ilyesmi. vasútállomástól indul fel a hegynek egy túraútvonal, na az a tuti. negyed óra víkendházak menti séta után elérkezettnek látjuk az időt, hogy átugorjunk egy kerítésen és a paradicsompalánták tövébe verjük fel a sátrat. van aki izgul, én jó poénnak tartom, hogy le kell bújni, ha jön egy-egy kocsi - ami egész jó eséllyel fát lopni ment fel az erdőbe.

reggel vissza negyed óra, stopp az erőműhöz. gát, gáton át lehet kelni szerbiába, de túl nagy macerának tűnik. azt elfelejtjük, hogy állítólag valami múzeum is van és be lehetne menni a dolog gyomrába. legközelebb. párosával stopp tovább szörényig. az jó, hogy romániában nincsenek autópályák, így egész szabadon lehet az útmentén integetni, viszont elkerülőutak is épp csak mostanában kezdenek sarjadni, ami elég rossz. szörényt valami hatalmas mákkal megússzuk, mikor kifele sétánál megáll egy dácsiás bácsi, bapakol minket, útközben felvesz még egy nagymamát majd kirak a helyes úton. tikkasztó melegben hirtelen nagyon megszerettük, hogy nem kellett kikóvályogni a 100 ezres városból.

egyes csapat felpakol a stoppra.

tikkasztó meleg jön innen és 100 km másodrangú út majdnem egészen calafatig, a kompos határátkelőig bulgáriába. sok kicsi stopp, félmeztelen két srác dübörgő román rappel a merciben, fiatal panziótulajdonos csaj, bukarestbe igyekvő temesvári városi srác, miegymás. erőmű-calafat szakaszt mi nyerjük negyed órával j-val, pedig m és v vitte el az első fuvart.


Szólj hozzá!

Címkék: románia duna sátor balkán stopp újmoldva orsova

vol. 1.1 - budapestől délnyugat romániába



2011.08.21. 14:40 attilaj

első napi sprinttáv a budapest-újmoldva. ennek ellenére reggel kilenckor még a hajnali hűvösben reggelit tolunk j-val a szabadság hídon. mert milyen érzés lesz már 500 kilométerrel délebbre ugyanennél a folyónál sátrazni este. aztán persze boráros és nagykőrösi és 20 perc se, már repülünk a sráccal, aki alfelejtett autópálya matricát venni és a jogsija is a fénymásolóban maradt. magyarországon ez még feltűnő. következő szerencsés stopp brassóba megy (sopronból!), így nem szarozunk a csanádi határátkelővel, amivel kihagyhatnánk aradot, hanem nagylakon át. én alapvetően azon az elméleten vagyok, hogy az országok jellegét meghatározza, hogy milyen államok veszik körül, különösen k-európában van valami regionalitás. nade azért nagylaknál megérezni a határt. jönnek egyből a facsuprok, benzinkutak, pénz-mani-cséndzs, lemosom az ablakod, ha bécsi a rendszámod és persze a csillogó cigánypaloták. azt hittem, messzebb kell menni ehhez a balkánhoz kapcsolódó hazaértem érzéshez. bár románia még mindig kicsit túl tömény és intenzív nekem.

arad, északi elkerülő.

arad. aradot megszívjuk. elkerülő a várostól északra húz el, mi meg mennénk délre. persze jön a villamos be a csentruba, aztán jön a következő át a csentrun és jönne a harmadik is, ha nem újítanák fel épp a hidat. még a város előtt az országúton láttunk először két bicós nyugatit, és itt újra. láthatólag velük is trükközik a város, mert a villamosozás közben egymást előzgetjük, futunk össze véletlenül többször. végül buszon. rövid tanakodás után megszólítom a srácot, akinek a tömegben épp belelóg az orra a számba, hogy do you speak..? a válasz persze magyar vagyok, de igen, ez az út temesvár felé. itt kezdődik el a kubázás. márminthogy a helyiek is stoppolnak, integetnek, kalimpálnak. tele a kereszteződés után betonplacc megállni tilos táblákkal, ez jelenti ugye, hogy itt szoktak megállni a kocsik. amit már bukarestben is imádtam, itt is működik: elég turistának kell kinézni (polifoamos túrahátizsákkal, piros pólókban jók vagyunk) és a különlegesség ereje hamar fuvart hoz számunkra. 160 száguldunk temesvárra, de itt is épp úgy járunk, mint aradon. északról be városba, kóválygás. jófej srác, akit megszólítok, hogy merre. annak ellenére, hogy közös szókincsünk 15-20 szó, sétál majd eljön velünk busszal megmutatni, honnan megy az út. újabb kuba, sor megállni tilos tábla és mégtöbb helyi.

kezdene kétségbeejtő lenni a helyzetünk, merthogy esteledik, de ugye romániában stoppolni élmény. főleg, hogy a táj is kezd izgalmassá válni. jönnek a dombok, amiket otthon hegyeknek neveznénk. az erdők, a völgyek, a dán kukorica földek. a forgalom nélküli utak, ahol a rozzant dácsiába még akkor is beszállunk 8 kilométerre, ha nagyon nyomorgós. majd nap utolsó fuvarja, akik elsőre elhúznak mellettünk, majd kb 500-600 méter után visszafordulnak értünk. beszálláskor annyit sikerült vegyes latin-germán nyelveken megbeszélni, hogy újmoldva a cél. fel a hegyre, be a dzsungelbe és hopp, meglátjuk a dunát. nagyapó mellettünk a hátsó sorban annyit mond, dunav. na, ez román volt, hé, ti beszéltek szerbül? kiderül, hogy a környéken elég erős a szerb kisebbségi jelenlét, s ők is perszehogy azok. bár már csak annyira marad időnk, hogy a nagy meglepetésben letisztázzuk egymás identitásait és hogy elmondják, sok a cseh a környéken.

végtelenül romantikus kandeláber a duna parton. szemben szerbia.

v és m kábé fél órával előbb ért a helyszínre szegedről. lemenő nap fényében az itteni duna tó partján a mólón randizunk, ciucot és timisoreanat iszunk műanyag kempingszékes büfében. újmoldva annyira nem hagy mély nyomot, fura csempés egyszintes házak, tekert kovácsoltvas padok a portákon. kicsit olyan, mintha a balatonpart lenne, kicsit mintha tengerpart, de erősen románia. sátorhelykeresés a városban, telkek végében ott a víz. második helyen, ahol le tudunk menni a partra feldobjuk a sátrat. szénaboglya, gyümölcsfák, stég, csónakok.


Szólj hozzá!

Címkék: románia duna sátor arad temesvár balkán stopp újmoldva

süti beállítások módosítása