ócska utazós

további odesszázás. a piac konstans program marad, alig találunk valamit, ami vetekedhetne vele. tengerpart rendben van, de egyszerű. semmi napospart szerű hosszú homokos plázs vagy thasszosz féle  kristálytiszta öblös, inkább tagolt, erdős törülközőnyi kis strandok bárral vagy bár nélkül, de mindenesetre lakosság által túlhasználva. lábat lógattunk, homokban sétáltunk, de fürdésre még nyafogtunk, hogy hideg a víz – pedig 22 fok körül van.

múzeum hétfőn. museum of western and eastern art kívülről csodásan renovált, kék palota épülete belül, a pénztárnál már sejtet valamit. kedves szovjet néni fogad, elmondja milyen kiállítások vannak éppen és hogy a western rész sajnos zárva van. 2 grivnyáért veszünk diák jegyet az easternre, ami történetesen balra van. további szovjet nénik és két teremnyi kerámia, vas lámpa, fafaragás, képek mongóliától japánig a 19. századból. nem lehet nem szeretni a villogó, búgó neonlámpák fényében.

napok múltával mégis akad, ami felveszi a versenyt a piaccal - a széles, párhuzamos utak. 200 évvel ezelőtt, az orosz birodalomban dőzsölésében épült városban nyoma sincs középkori városmagnak, -szerkezetnek. akkoriban inkább az dívott, hogy legyen hely a lovaskocsiknak vagy ha épp gyalog vagyunk, akkor ne fröcsköljenek le a pocsolyából. platánfák nyúlnak a 2-3 emeletes házak teteje fölé akár a napernyők. forgalom sem olyan vészes, bőven a kijevi alatt marad.

újabb ódát nem írok a piacról, eleget emlegettem már. kóstoltunk mindent, újra vettünk rjazsenkát, török kenyeret és az úta immár jó húsos kolbászt-hurkát, kecskesajtot, ilyen bogyót, olyan málnát. estére halat sütünk, garnélarákot pirítunk. további csodálatos dolog ukrajnában, hogy két sör, egy egy tejföl, egy konzerv sűrített tej és egy üveg vodka nem kerül többe 1200 forintnál.

utolsó este még strandon sétálunk egyet, ha már 10 perc sétára van. parton találkozunk szombat este megismert fura lány nasztyával. valamit zenélnek haverjaival fűben ülve. egészen szociális érzés velük lenni, mellettünk másfél tucat öreg piknikezik, mögöttünk tenger morajlik, előttünk vihar készül a felhők közt. parton nagy szürke szovjet épület áll üresen.

ukrajna amúgy is csodálatos, napsütéses. egyedül utolsó reggel  esett az eső, de már fél tizenkettőkor süti a nap a kompra várakozó olajtanker szerelvényeket. olaj az mindenhol ott van, tehervagonok 90% tanker, amit láttam.

a partmenti sétány nagyszerűen élvezetes. ötszáz méter széles erdős sáv választja el a tengert a várostól öt km-en keresztül. bicósok, görkorisok, futók és kirívó európai párok odesszai hosztjukkal (mi) sétálgatnak fel-alá a központtól le egészen a publik edzőterem övezte arkagyia diszkóiig. mi túraútvonal közepén csatlakozunk be és indulunk északnak, hogy a lemenő nap fényében nézzük meg a kikötő legóvárosát. városháza, puskin szobor, opera, agyag köcsögök és széles platános utak, meglepően kevés forgalommal - elképesztő különbség egy kijevhez vagy lemberghez képest. konsztantin első vendégei vagyunk, lelkesen körbevisz, megmutat mindent, kaukázusra készülve kicsit meglepő a környezet és első blikkre kétségbe vagyunk esve, hogy mit fogunk itt még csinálni négy napig, amíg a komp el nem indul.

aztán eljutunk a piacra, ami persze megadja a választ. már másnap, szombat dél körül. váó. kijevi stílus, de azt bőven veri méretben, áruban, szovjet-faktorban. az odessza-glavnaya pályaudvar melletti piac az életemben valaha látott legnagyobb élelmiszer piaca. tejes, hús, halas (külön a szárítottnak, külön a nyersnek) csarnokok egyenként akkorák, mint a pesti nagycsarnok. zöldséges standok szanaszét mindenhol vannak, ám nekik is van külön egy fedett rész, ami nagyjából kétszer akkora, mint az előzők bármelyike. kósolni kérdezés nélkül lehet (kell), élnek is vele az emberek. kofák mindenhol (aranyfogsor!), meg nem tudnám mondani, ki nem őstermelő. persze azért itt is viccesebb a tejcsarnok bejáratánál a sarokban szamócát áruló nénitől vásárolni. kedvencem a szárított hal csarnok, ahol csak egy fél év lenne végigpróbálni mindent: a kicsi hosszúkást, a lapos kereket, a sárgát, a félbevágott színes pikkelyest, stb. jól pozícionáltak a szárazhalakhoz közel telepedett csapolt kvaszt áruló pultok. órákat lehet kirándulni a piacon. azt hiszem, bőven túl fogjuk magunkat vásárolni a keddi hajóút előtt.

este opera. második idén és kezdem unni. de 25 grivnyát megér, még ha meg is szólnak, hogy szandálban azért mégse kéne. aztán puzata hata, ami régi szerelem, ám este 10 körül a plazában egészen lehangoló. alig van kaja, az is régi és mindenki focit néz. szóval írunk andrejnek sms-t, hogy vigyen el minket szórakozni. andrej cs-s, aki nem tudok fogadni, de sörözni nyitott bármikor. hoz magával ukrán és amerikai lányt és megnézzük az exit nevű helyet. ahol egy óra alatt jön nevetséges, vicces részeg srác, aki szeret mindenkit és tör ki dulakodás a pult körül. random alter hely 15 grivnyás sörrel, 90-es évek slágerei 5 percben mixekkel.

piac a harmadnapi és negyednapi sláger is, még ha harmadnapon nem is megyünk el oda - csak a strandon álmodozunk a tortákról, blinikről és áfonya szerű gyümölcsökről. orosz nyelvtani kisokos lonely planet segítségével a homokban. séta arkagyiáig, ami végülis egészen bizonyosan a helyi óbudai sziget. mármint a szórakozónegyed fele - ibiza, itaka, jokogama és ilyesmi. trendi, műkörmös, borotváltkutyás, magassarkús lányok nagydarab, izomgyerekek nagyonfekete audival. kalapácsok, boxzsákok és focilabdák ütésével, rúgásával mutathatod meg, mennyire vagy monszter (tudod, olyan játéktermi izé). ez az ipar gondolom arra az igényre épült rá, ami megmutatkozik a játszótereken: gyúrópadok. kiláncolt súlyokkal, húzockodó lécek és a többi. ámulatos.

új stopphelyről  budapesten, mert a réginél  hangszigetelő falat húztak.záhonyig egész jó időben érünk el, kb vonatidőben. ezt persze mondom azért, mert 20 perccel a határon átvivő vonat indulása előtt 20 km-re vagyunk a vasútállomástól. ám 60-as táblánál 120-szal hajtó hapsi vesz fel, így elérjük simán. stoppolás másik kiemelkedő alakja a román kamionos, akivel oroszul beszélgetünk. felküld a kabin felett lévő ágyba, merthogy hivatalosan ugye csak két ember utazhat kamionban és ne szúrjanak már ki messziről a rendőrök.

shop in csop. regisztrációs kártya és mindenféle határ móka, jegyvásárlás a következő, csop-odessza vonalra után kb másfél óránk van még első poszt-szovjet városban. nem tudom, vajon csak mert nem magyart hallanak közöttünk, ezért nem is magyarul szólnak hozzánk, de sokkal  inkább mindenki oroszul beszél. nem nagy baj, augusztusra csak belejövök majd. hihetetlen még, mennyire ukrajna már ez is. volga és zsiga. olcsó a sör, van kvasz és szárított polip na meg szgussonka. jól túl is vásároljuk magunkat, ami azért nagy szó, mert 18 órás vonatút áll előttünk.

vonat elindul, egészen üres. plackart, felső helyek voltak már. munkácsnál kapunk egy idősebb házaspárt. eleinte csöndben motyognak ők is oroszul, mi is angolul. aznap esélye sincs az ismerkedésnek, kilenc körül már megágyazás van, három oldalt elolvasok a koestlerből és lezuhan a szemhéjjam. reggel délelőtt fél 12 körül áll vissza a rend, az ágyak felhajtása, a beágyazás, a mosakodás. teával veszi kezdetét a davajtye poznakomszja. aztán jön a konyak, a fasírt, a sült hús uborkával, házi kenyérrel. nekünk van görög olajbogyónk, ami az ő számukra érdekes. átadott információ szintjén kicsit olyan, mint a stoppolás: husztiak, van két gyerekük, itt itt és itt jártak már ők is. nő tud kicsit magyarul, merre megyünk, hogy megyünk, honnan jöttünk. ha huszton járunk, vagy a kárpátokban túrázunk feltétlen keressük fel őket, itt a telefonszám. még valami apróval is kisegítenek, mert a két tea hat grivnya, nekünk 4 valamennyi van és százas, ami utóbbinál fanyalog az utaskísérő.

odessza-glavnaja. már a vonat kabinjában a matrica, hogy vigyázz! ne bérelj ismeretlentől szállást odesszában (inkább keresd fel a mi irodánkat)! kicsit sejtet abból, hogy le fognak támadni kulcsos, kvartirás nénik a pályaudvaron. azon kívül, aki jött utánunk 20-30 méteren, hogy de hát pacsemu? pacsemu? csop durvább volt a pénzváltókkal és a taxisokkal, akik ungvárra akartak vinni. az utca itt annyival másabb, hogy x-szer 10 emeletes házak körbe, és a volga-zsiga kombó mellett van még villamos is. elindulunk gyalog, hogy faszagyerekek vagyunk mi, aztán a sarkon, ahol be kell fordulni sörözünk egyet az izzadásra és a felszállunk a trojkára (hármas villamos). megérte az egy grivnyát (10 eurócent), hosszú város. célpont a ukrferry irodája, mert minél hamarább a kezünkben akarjuk tudni a kompjegyet. pár napja e-maileztünk velük egy 3-4 váltásnyit. az első 2-3 levélben biztosítottak arról, hogy keddenként van hajó grúziába, ám 22-én nincs hely. aztán mégis lett. kabinos, fürdőszobás, van ablaka. majd írok róla, ha rajta vagyunk. pénz szerzés atm-ből nem egyszerű.  első kettőben nincs elég.

görög konzulátus egyéb okokból, majd sör a parkban, turista áron. asszem ez lesz a következő másfél hónap legdrágább korsója. annyira azért nem csúszik darabosan, van wifi, wc és park. bolgár könyvtár ellenére a görög dolgok dominálnak: afina bevásárlóközpont, filiki etaria régi kereskedőháza meg ilyenek. a város persze orosz, már a kiírások többsége is inkább ez, mint ukrán. meg aztán a vörös-narancs győzelem napi zászlók abszolút egyértelművé teszik.

hc-s srácnál van szállásunk. arról is majd, mert most kezdenek ébreni az emberek. macska volt persze az első, itt nyávog már a kezdetek óta köröttem.

úgy jött, hogy akkor nézzem meg krakkót világosban. anya akart már jó ideje auschwitzelni, az ugye egyet jelent krakkóval is és hát nosza. legutóbb úgyse nagyon sok maradt meg a városból.

akkor olyannak tűnt, mint prága, most jóval nagyobbnak. oké, régebb voltam prágában, de leginkább a tempó asszem a maeghatározó. anya. talán persze az is, hogy utolsó napra maradt egy bő városnézés, ami délelőtt tízkor kezdődött és tartott este kilencig: idióta orangeways menetrend, hogy késő este indul a busz. város belső része továbbra is akkora, amekkora, nem tűnt kevesebbnek a parktól a főtérig. viszont vannak máshol is néznivalók, mint például a vár, a visztula környéke és a zsidó kazimierz. szerencsére épp nem szakad az eső, mint az elmúlt hónapban minden nap.

auswitzről fura írni. érdemes megnézni, azon kíül nem tudom, mit gondolok. mély dolog, hogy ott azok az épületek még állnak (kivéve az ipari gázkamrák és a krematóriumok). és persze hatalmas nagy terület és ugye elmondja a guide, hogy nem tágas lakosztályként használták. (böngéssz wikimapiát, volt ott még jobbra bőven náci telek) szóval érted, ott öltek, rendesen. bizarr, hogy napsütéses, júniusi délután, zöld a fű, friss pollenszag.

aznap este még kimegyek randizni m-val, mert jófej volt múltkor is. pár sör, mandarin vodka és hosteles sztorik után kitaláljuk, hogy maradok még, mert elektro fesztivál van épp. cserébe stoppol velem pestre szombaton. aztán persze szombaton kiderül, hogy felnőttek vagyunk dolgozunk és nem annyira egyszerű berúgni, korán kelni, stoppolni, szóval maradjon minden az eredetiben.

kajával kapcsolatban nagyszerű felfedezés, hogy orosz, ukrán mintára itt is létezik önkiszolgáló, ám hagyományos és széles választékú olcsó étteremlánc, a u babcy maliny. cékla leves, lengyel piergoi, kvasz, ilyesmi. lengyel sörök erős tulajdonsága, hogy inkább 6, mint 5%-osak. az utcai perec is jóféle.

három videó afrikából.

az első essaouira. amikor kaja után futottunk, mert már kilyukadt a gyomrunk egy fél napi stoppolás után marrakech-ből és a kötelező strandolás után végre jó lett volna enni. na sajnos akkor lukadtunk ki erre a csodálatos helyre, ahol egyből jól meg is nedvesedtem.

második a sivatagból. napi cuccokkal való több gyaloglás és kevesebb stoppolás után olyan vett fel, aki a marrakech-ourzazate főútra el tud vinni. boldogság a toyota platóján, hogy átkeltünk az atlaszon és ámulás, hogy kősivatag körbe.

harmadik fes-ből. aminek a világon a legdurvább a medinája és épp ezért állandó rettegésben éltünk az eltévedséstől. itt messze ettől, fent a domboldalon ülünk a denevérek alatt és odalent megszólal a müezzin.

az van, hogy kéne gyakorolni az oroszt, mielőtt fél év bolgár következne. erre volt első bevillanás a csendes-óceán szibérián keresztül. ez túl nagy falatnak bizonyult, és így csapott egybe l kaukázusi terveivel.szóval grúzia. hogy lehet grúziába eljutni orosz vízum nélkül olcsón/hatékonyan? ukrajnából! eleinte jött a kézenfekvő repülő, de aztán hasonló árban találtunk kompot is. mennyivel nagyobb élmény két és fél napig hajókázni, mint reülni egy órát. szállással, kajával, kilátással krímre.

eddig tehát kiev-odessza-batumi az útvonal. lonely planet úgy kapható, hogy grúz-örmény-azeri együtt, akkor legyen hát ez a terv. amivel trükközni kell arrafele, hogy melyik határ hogy, mikor és merre járható. grúziából bárhova lehet menni. azerbajdzsánba örményektől nem lehet. van még egy nagorno-karabakh terület, ami fizikailag azeri, viszont olyan, mint transnistria: magát örménynek és független államalakulatnak vallja. azerieknek ez persze nem tetszik, és ha átugrottál ide jerevánból, akkor hozzánk már ne is gyere (ebbe beletartozik az is, ha az útikönyved külön területnek jelöli).

hazafele törökország a terv. ide se lehet örményországból jönni, szóval ha kis időre is, lesz még egy grúzia. aztán görög és a már bevált nis-belgrád-szeged útvonalon gondolom ismét soroksárra.

2010 nyár nagyobb térképen való megjelenítése

ami rossz, hogy már előre el kell költöttnek tekinteni 120 usd (komp) + 15 usd (örmény vízum) + 10 usd (nagorno-karabakh vízum) + 60 eur (azeri vízum) + 15 eur (török vízum). jelen árfolyamon 53 000 huf. még szerencse, hogy grúzia ingyen van.

szóval a szakadó eső azt mondja, menjek busszal tangierba stoppolás helyett és hagyjam ki spanyolország enklávéját, ceutát. cserébe a 82 km után felhős, változékony, de néhol napos idő fogad és nagyváros. buszpályaudvar persze ville nouvelle-ben, de ez itt egészen szervesnek hat - akár a népliget pesten. nem annyira európai sziget a sivatagban, mint marrakech, vagy fez, sokkal inkább persze, van a városnak újabb része és óvárosa jelleg, mint pl prága. reggeli busznak köszönhetően, egészen korán, dél körül itt vagyok. beugrok egy cyberbe még egy esélyt adni couchsurfingnek, aztán irányba veszem az óceánt és irány a medina olcsó hotelei.

lp petit socco környékére írja ezeket, bármi is legyen az. végül egy hosszabb terecske a medinában. bemegyek egybe, elmondom a szitut, hogy egy éjszaka, egyedül vagyok, nincs pénzem. nézzem meg, franciaerkélyes szoba, franciaággyal, csappal - 9 euró. kezdenék hümmögni, - 8-nál járunk - mondom nincs - 7 - több pénzem - 6 - mint 5 euró - oké, legyen öt. nagy parám, hogy hogy jutok ki a reptérre holnap, mert az internettel együtt minden és mindenki azt mondja, hogy taxi 10-15 euróért. recepciós srác jófej, adja a tippet, hogy van busz. de induljak korán - a délután négyes járatomhoz - mondjuk 8-f9 körül, mert majd meglátom. grand soccotól sétáljak kifelé és kérdezzek embereket. oké, végül kellett várni egy órát a buszra, nem is volt közel a központhoz, de azért nem kellett hozzá nyolc óra, hogy kijussak. segítség itt, ha arra járnál. a vége az lett, hogy három órát vártam reptéren.

nagyszerű, van egy egész délutánom bejárni a várost, szuvenírt vásárolni, teázni, lazulni. sajnos a mozi zárva. végül még az időjhárás és a napi háromszori felhőszakadás megkavarja a dolgokat, de azért egészen jól szórakozom. veszek egy marék magot és kisétálok a nagy plázsra, ami rio jellegű a toronyházak, a partmenti széles út és a rengeteg homok miatt. szemben látszik spanyolország, de a hátam mögött viharfelhők, sokat nem lődöröghetek. piacra érek be, mikor leszakad az ég. szárított füge, datolya vásárlás már otthonra, majd teázó csehóban várom ki a végét.

hostel környékén vannak cuki kis étkezdék, de a kaja mégis jobb volt délután a piac büféjében. emitt pedig hal volt, de biztos késő van. nagy terv, hogy még estére elmegyek hammamba, de a környéken az összes zárva. újabb égszakadás és nincs türelmem eresz alatt kivárni, így hazafele futva jól megázom.

reggel kelek korán, dobok egy reggelit abból, amim van, veszek még egy lebent és némi útravalót. rácsodálkozom, hogy az atlanti óceánnál még mindig mennyire csodálatosak a halpiacok, majd elindulok buszt keresni. a megálló egész könnyen meglett, van várostérkép is járatokkal, menetrend, de a busz csak nem jön. aztán egyszer csak jött, bő egy óra után. reptéren van ugye bőven időm, angol csajjal beszélgetek, aki filmfesztivált szervez itt. még egy zuhé, amit már a terminálból nézek végig. csá marokkó.

majd két hét utazgatás után furcsa az, hogy egyedül megyek valahova. m-ot otthagytam a szállodában és még délelőtt sétáltam egy jót fes-ben az északnyugatra vivő út fele stopphelyre. egész marokkó alatt viszonylag keveset stoppoltunk, ezen az arányon szerettem volna magam számára valamit javítani. első kocsi egy vw golf megtömve négy sráccal és rengeteg cuccal. alig hittem, hogy beférek, de mégis elvisznek a chefchaoueni leágazásig. itt a szokásos kietlenség, valami bolt és császkáló emberek. fél óra-óra várakozás, majd jön a busz, ami chefchaouenbe megy, én meg gyenge vagyok ottmaradni. átszállós járat, de van csatlakozása valahol nem tom hol. mégis egészen lassú, de azért még világosban odaérek a rif-hegység, a víz és a hasis fővárosába. két héttel ezelőtt még azon pörögtem, hogy az atlasz havas csúcsainak lábánál a sivatagban fogunk kalandozni viszont ekkor rádobbenek, hogy az óceáni-európai táj találkozása a sziklás riffel magasan lepipálja a kietlen, zord déli hegyeket. még toszkánát is üti, zöld dombos, tavas élmény.

buszról leszáll, egyből támad a keselyű, hogy hotel, hotel. mondom oké, de nincs pénzem. persze ez lesz az első és utolsó város, ahol az ilyen turistaletámadók a letámadottól kérnek baksist és nem a szállodától kapják a jutalékot. spúr vagyok, megmondtam jól, hogy nincs pénzem. a hely, ahová elvisz ugyanakkor egészen csodás hostel szerű dolog. pension soukia (ja, mert itt már minden spanyol a tortillától a calle-kig). egy írrel kerülök egy szobába, vannak még alter spanyolok és egy amerikai srác, aki két hete tanyázik itt és szív. mindenki szív és pamut dolgokat kötöget. kiismerhetetlenül zegzugos épületben nem sikerült rájönnöm, hogy hány szint lehet: kb 6-7, de az egész nem magasabb, mint egy 2-3 emelet magas európai épület. terasz persze, és csodás. körbe minden ház, terasz, ablak, tető, sikátor kék, egyik irányba mögöttünk a sziklás hegy, minek csúcsa felhőben, előttünk pedig a völgy, ami szintúgy felőben. hát skacok, sajnálhatjátok, hogy hatunk közül egyedül én jutottam el ide.

séta gyorsan mielőtt még besötétedik, hogy lőjek pár képet az anyunak a sok kékségről. főtéren át, csöpp kis sikátorokon keresztül sréhen felfele, mert ott sejt valami izgalmat a lelkem. a medina szélén vízcsobogó, már majdnem vízesés, további sziklák és kiránduló ösvény - oh, hogy maradnék én is két hetet - és fényképező turisták. itt kezd cseperegni az eső, de nem vészes. próbálok még felfele menni, de arra valami várfalon és random kecskéken kívül csak a sziklák vannak, hegy és felhők.

muszáj itt valamit vennem. pénzem van még elég, szuvenírre szántam eleget. mert marokkóban vásárolni jó, sok a cucc, olcsó és színes, kézműves termék. pamut kötött pulcsit nézek ki, amire bácsi rámondja, hogy 100 (10 euró). pacsit bele, de azért még megyek egy kört, hogy ne legyen annyira mégse elhamarkodott, de végül így három hónap után sem bántam meg és most is épp k szobatársam használja antidepresszáns bújós sorozatnézős pulcsiként.

esti program a meccs, tehát minden kihalt. teázom, és élvezem, hogy az utcákon senki le nem szólít. ekkor érzem, hogy egyedül utazom. haza hostelbe, valami mocorog bennem, hideg ráz, de reggelre elmúlik. eső ébreszt, úgyhogy busz mellett döntök. vár tangier és az utolsó marokkói éjszaka.