ócska utazós

Plovdiv

18-án reggel ébredés szófiában. irány a központi pályaudvar vadiúj üvegépülete.öt éve ez még úgy nézett ki, mint egy szellős bolhapiac: itt-ott egy-egy társaság bodegája, köztük bokor a wc. aszfalt, tűző nap, kebapcse és kóbor kutyák. most már beléptetős rendszerű wc és ötvenvalahány buszdokk.

autópálya és ripsz-ropsz plovdiv, ahol Elena már vár a pályaudvaron. első hostunk az út során. óváros mellett, fő-fő szálloda utcájának másik végében laknak hapsijával. egy szoba, panelek között kertesház jellegben, kert nélkül. fürdő, wc kívül van, közös másokkal; kulcs a lábtörlő alatt. a napra még maradt óváros (kép, kép), bazihosszú sétálóutca és ismerkedés. felmásztunk a hét hat három domb közül az egyikre, ami pont szabadtéri mozi felett van. szar film volt, de jó hely, magunktól meg nem találtuk volna.

alvás párna nélkül, ágyban, hálózsákkal.

reggel indulás délnek, ott van aszenovgrad és bacskovó. elsőnek vára, másodiknak kolostora híres. aszenovgrad egyszerű város, nem ronda, de semmi extra. samunak elszakadt a kedvenc szandálja, pótmegoldás egy 80 sztotinkás ultratrendi papucs lett. szandált este megjavítattuk, 1,5 leva volt az ára. a vár (kép) két kilóméterre van tőle, hegynek felfele. nem sok, rajta gyalog! kegyetlen magasan van (még rila után is ezt kell mondanom), dög meleg volt. fent szép, vannak romok, templom, zászló, lepke. látni aszenovgrad ipari létesítményeit. lefele már stoppal, amolyan bekéreckedőssel. első stopp.

fáradtan ebéd és elhatározás, ha felvesznek, megyünk bacskovóba, ha nem, nem. felvettek, mint állat, peugeot-val száguldtunk a girbe-gurba hegyi utakon, alagutakon. kolostor (kép) aranyos. szép is, de az a jelző inkább a rilaié. itt van birka, a pópák is jobban kitűnnek a kevesebb turista közül. hazafele plovdivba valami busszal mentünk, ami jött menetrendszerint, ahogy a várakozó néni megmondta. piros volt és amolyan barkas méretű kisbusz. eredetileg aszenovgradig ment, de elvitt minket plovdivig, ami egy plusz 20-30 km. este Elena, Petar és egy másik pár már otthon volt, mire megérkeztünk. sopszka, dinnye, sör és fű.

alvás párnával, ágyban, hálózsákban.

reggel indulunk isztambulba, stoppal, mert mi vagyunk a tökös gyerekek. azt azért nem gondoltuk át, hogy azért, mert Elenáéknak ez egyszerű, mint egy szomszéd országba átugrani, nekünk új lesz. borzalmas volt, csak kulcskifejezések, mert hátha egyszer majd el tudom felejteni. efes sörös, mindenholvárakozós török kamionos; határ, vízum; gyertek velem török kamionos, aki később próbál segíteni szállást keríteni, de samuval akar aludni és pillangókése van és török; nincs szállás; éjszaka 60 km-re isztambultól, étteremben; ülker paradicsom; hazafele török kamionosok; határ, 8 óra; török kamionosok; ízetlen rágó; végre egy bolgár stopp. elenáékhoz betoppanva épp jött Petar (hapsija) meg a kettővel korábbi estéről a csaj jöttek épp valamiért és mentük tovább óvárosba hostelköltözést ünnepelni (kép).

alvás ágyban, párnával, hálózsákkal. Elena, Petar, Benjamin (AUS) és egy francia meg mi ketten abban a szűk kis otthonban.

és akkor harmadnap nekiindultunk a hegynek. első buszt lekéstük, a második nem is létezik, 1050-essel mentünk Dupnicán keresztül. belgákkal, akik még Ferihegyen óriássmarties-t majszoltak és cserkészek. Dupnica helyes város, ha rilába megyek, valahogy mindig sikerül eljutnom oda - és várni két-három órát átszállásra. van 20 és 30 sztotinkás wc, amiben a 10-es különbség erősen reprezentálja európa és a balkán eltéréseit. nagymamám is innen van, hiába.

kolostorban szinte még sosem voltam ennyire kevés időt. gyertyagyújtás, helyben sült kenyér bepakolása és rövid tanakodás után belgákkal karonfogva irány a hét órás túra. rohanva, mert már elmúlt délután öt. út leírhatatlan (kép), megérkezés éjfél körül, vak sötétben, 2300 méter magasan szintén. annyira, hogy a menedékház káposztalevesének a levét is képes voltam megenni, igazán kegyetlen és emlékezetes volt.

alvás emeletes ágyakban, 8 leváért. zuhany nincs.

reggel láthattuk igazán, hova érkeztünk (kép). még mindig keresem a magyarázatot, mik lehetnek azok a világos foltok a hegyoldalakban. belgák visszaindultak a tegnapi úton, mert szorított az idejük, mi ketten meg irány a hét tó a könnyebbik útvonalon. a fehér cucc, na az hó (kép). megdöbbenés egy. megdöbbenés kettő a tavak (kép, kép). jéghideg, és kristálytiszta, 40 méter mély, kék, egymás fölött néhol több száz méterre, vízszintben pedig alig pár tíz méterre egymástól. júliusban olvadozik a hó és csurog bele, onnan meg tovább, be szikla alá, jég alá és tovább egy másik tóba. közben pedig úgy leégett a nyakam, orrom, karom, hogy igencsak hiányzott a testápoló.

visszafele a menedékházhoz a nehezebbik út. nehéz volt, fosatós fölfele nagyjából 89 fokos sziklafalban. gerincen fent megint leírhatatlan, hogy ott van 400 méterrel alattunk a völgy és a menedék (kép).

alvás ugyanott, ugyancsak zuhany nélkül. átöltözés is minimális, mert hideg és pulcsi, hosszúgatya úgyis kell a hálózsák mellé alváshoz.

Melnik kimaradt. Ivan Vazov menedékháztól hét órán át gyalogoltunk lefelé Bisztricáig, az első faluig a patak völgyében. út volt legtöbbször, bár semmi jelzés, csak a kitaposás - ami ugye a 3-4 méteres sziklálon nem működik, ott mászni kell. délután ötkor már újra Dupnicában voltunk. a faluból a városba taxival, kerek egy leváért. városból fővárosba busszal. dugó van, büdös van és újra érzed, hogy a balkánon vagy - ami alapvetően nem rossz, csak azért kicsit más.

alvás ágyban, otthon. zuhanyzás meleg vízben.

a Mlinske Nivyn fele annyiba kerül a pisilés, mintha papírt is kérnél hozz. hétvégén esett a hó, és nagyjából meg is maradt. szép kisváros, nem kellene fővárost csinálni belőle, Szlovákiának nem kell főváros. tótok egyszerűek, semmilyenek. a sör jó.
na, a többit meg inkább csak próbáld elképzelni... csapásirány legyen a pozitív és a nagyon élveztem.

S3700764.JPG

valahol a körúton jöttem erre rá. pár rövidfilm rávett, hogy még érkezés napján bemenjek a városba, ami Róma után nem történt meg. hiányoztak a trolik, a széteső villamosok a szűk (fő)utcákban és az, hogy egy sarkon ha nincs néni meleg pereccel, akkor ott pizzát és эакуска-t (reggeli) lehet kapni. jaj, és az állandó dudálás, meg a többi. Budapest elegáns, kétszer két sávos utakkal ahol még a villamosnak külön sávja van, és ahol felháborodik az ember, ha valaki a zebrára áll. más életet élnek ezek a városok.
itt végre igazán úgy éltünk, mint a helyiek. kint a lakótelepen, aminek a megépülése óta talán mi vagyunk az első turistái. bevásárolni piacra járunk, reggelit a bodegánál eszünk, és a masztikát is mélyhűtőből kapjuk a kisboltban. utazni buszokkal, éjszaka taxikkal, mert így érdemes.

Vitosa, a nagy hegy Szófia fölött, amihez lehet viszonyítani. a busz, amin egy mohakolóniával utaztunk együtt felzötyögött Dragalevcibe, a lanofka aljába. beültünk pulcsiban, kiszálltunk hópihék között, kabátban, odafagyva. gyönyörű. mint a tajgán, egy-két fenyőt látni közöttük sárgás fű (amin órákat lehet fetrengeni, nem hideg) és valami földhöz lapuló zöld bokorszigetek. látni persze alig lehet 20-30 métert, mert felhőben vagyunk. a túra másik három óráját erdőben, fenyő, nyír és fa fák kötött, leírhatatlan színskálában, morénákat érintve, patak mentén.
Rilai kolostorhoz kijutni kocsi nélkül időigényes. két távolsági busz (ami egy európai számára élmény) kell hozzá és három és fél óra. ugyanez vissza. cserébe újra az a hideg, tiszta levegő fogad, tehenek az úton, és a leírhatatlannál leírhatatlanabb színek. a kolostor ugye unescos, arról elég ennyi, többi benne van utikönyvekben.
Szófiai látványosságok egy nap alatt bejárhatóak. széthúztuk, nem rohantunk. van ugye a Nevszki, a nagy székesegyház, ami valójában a világ legnagyobb pudingja. aztán a dzsámi, ahol egyszer épp elkaptunk egy imát, müezinestül, törökököstül, mindenestül. Kultúrpalota érdekes még, ez a hatalmas szinte fölösleges épület akkora koncertteremmel, hogy csak na, 16 lifttel, amiből majd mindnek más a menetrendje és teraszokkal a város fölé. ronda.
le tudnám még húzni az egészet, ha írnék lakótelepekről, cigányputris részekről, vagy bármiről. ezeket képzeld oda, de csak oda, Szófiába. a vidék az igazán szép, a falvak, a belső kertek szőlőlugassal, száradó dohánylevelekkel, hegyekkel, stb.
vállald be, utazz el!