ócska utazós

katalánok elengednek zebránál. nem tudom elhinni, hogy ez lenne a jellemző spanyolországban. biztosan van benne valami olyan, hogy na ha a spanyolok olaszok, akkor mi angolok. és tényleg, amint lelépsz, már állnak is meg előtted és mehetsz. még a robogók is. nem egyedi azért ez. metrón mozgólépcsőn rosszul éreztem magam, amikor véletlen a bal oldalra álltam és nem tudtak miattam menni előre, akik mentek volna közben. egyszerűen működik, ők rájöttek, hogy emberek laknak a városban.

a pozsonyi srác egyik macskájának neve muszaka. itthon egy népliget-kelenföld-újpest útvonalon láttam bikát és katalán szamarat is kocsi hátulján.

barcelonában amit lehetett, megnéztünk. tibidabot nem. montserratot kicsit sajnálom titkon. két éjszakát aludtunk tarragonában, ami 120 ezres kisváros tengerparton. római romokkal, óvárossal, ramblával, Alexszel. ő nagyon rendes srác, a szó utópisztikus értelmében. láttuk egy pillanatra európa legnagyobb, nyolcszor átforduló hullámvasútját is ám. a végén még újra barcelona város és meccs. 75 000 voltunk szurkolni egy egyszerű racing santander ellen. nem is a szép foci miatt, az élvezhető műsor miatt muszáj megnézni egy ilyet. vagy kicsit azért mégis.

állat volt. az egész minden nem került többe 30 000-nél. erre büszke vagyok és ki kell használni, hogy tudok ilyet. képeket majd válogatok. még jobb képek.

után olyan bejegyzést tudok írni, amit nem zárok le, majd adok hozzá még. mert hülye magyarként nekem ezek a legmeghatározóbbak, hogy mennyire passzol minden. az a rengeteg breille, a mcdonalds vécéjétől a busz leszállásjelzőéig; pénztáros nélküli fizetős kassza a tescoban; ösvény a lovaglóknak a hyde parkban; bicikliúthálózat; az egész bkv hálózata, működése; wifi a távolsági buszon, ami oxfordba 20 percenként jár nappal, éjszaka 30; az, hogy bkv-s magától odajön és segít jegyet választani; a fű a parkokban.

amúgy első napot szinte kihagytam, olyan szemgyulladásom volt. sajnálom, hogy nem fotóztunk bele, alig látszott fehér a vörös szín mögött. azért később volt már mászkálás a tate-ben, pub camden townban, tízóraizás hyde parkban tó partján, szarás harrodsban, bolhapiac a portobello roadon, utazás a jövőbe docklands felhőkarcolói között, sörözés greenwichben tüzijátékok éjszakája felett, csizmavásárlás sohoban, vacsora a kínai negyedben, utazás négy sávos autópályán, egy nap a csodálatos oxfordban, májkrém a london eye alatt.

képek.

nagyszerű. budapest után a legjobb, legjobb magyar város eddig. fél pillanatra nem volt az az érzésem, hogy elfogyott, nincs tovább nézzük meg újra. lehet sétálni erre meg arra, fel a hegyre, ücsörögni parkban, templomot nézni. rengeteg minden pedig még csak készül. rakják az új járóköveket, romokat újítanak, sírkamrát építenek, ilyesmi.

koncert is nagyszerű, igazán sajnálom, hogy pestnek nincs ilyen zenei élete. mindenki ismer mindenki, mi lehettünk ott az új arcok. kis pincében volt tele gimissel, toxicban a széchenyi tértől fél lépésre. 800 forint sok érte, de 250 a sör és 50 a csocsó, amiben 10 és tényleg 10 labda van. na meg a biztonsági se motoz végig, akár hordóval is vihetnéd be a töményet. 30y pont ilyen helyre való, olyan tökös alter-rock zenekar.

tegnap délelőtt tettyéztünk, park, kilátós magaslat és séta lefele.

kutya volt könyvesbolt bejárata előtt, golden retriever. édesen, puhán feküdt, feje alatt plüss állatka. macska volt Mariannál, Mátyás. nagy szőrös és kaját akar minden áron, meg táskába bebújni.

képek.

szép város, nagyon ajánlom főleg úgy, hogy csak 370 km és szinte végig autópálya. horvátok jó fejek, kivéve ha stoppolásról van szó. bár lehet, hogy épp antistopp nap volt, mert a határon ideát sem ment.

megvan az első két és fél óra után nekiindulunk az első falunak kaland. Letenyéről Nagykanizsára úgy megy busz, hogy ott 10 perced van átmenni az utolsó pesti vonathoz. a busz- és a vasúti pályaudvar közötti távolság 20 perc gyalog. szóval hajtottunk taxist is, még jó hogy van 3g-s mobil a világon.

aztán ahogy hallom Mikitől, az utolsó pesti vonat úgy ér be kelenföldre, hogy ha futsz, épp fel tudsz ugrani az ajtaját csörgető utolsó hetesre.

Zágráb szép város!

király volt.

valami egyházi helyen laktunk, olyan mint egy bazinagy hostel. a sziget közepén van, egy magasabb részen. semmi turista, nyüzsi, csak az az igazi málta, ami. kapuból még a tenger is látszik (kép). kaptunk bazisok kaját, éjjel-nappal, többnyire jókat. rossz volt a víz, mert az az egész szigeten ihatatlan (not fit for drinking), és az ásványvízzel még nekem is volt finnyásságom. máltaiak nem esznek fáról gyümölcsöt. nem tudom miért, ők sem tudják, miért nem. cserébe a fák tele vannak érettségtől szétrepedő gránátalmákkal, lime-okkal, mandulával, miegymás.

város, ahol voltunk, Rabat. 10 000 körüli lakosságszámmal igazán a nagyok közé tartozik. wikipedia szerint itt is forgatták a Münchent. képeken látszik, milyen a tipikus lakóház: két szint, sárga mészkő, befedett erkély, lapos tető (kép). mindenhol, az egész szigeten ilyen az összes. rabadhoz hozzánőve ott van Mdina, a régi főváros a maga 370 lakójával. még helyesebb, kis óváros jelleg sikátorokkal (kép), fallal körülvéve. ahol még voltunk: Valletta (kép)a főváros és ahova az összes busz megy. a három város: két félsziget a jobb oldali vallettai öböl egyik partján (nézz térképet). Marsaskala: egyszerű kis tengerparti dolog (kép), állítólag 60 éves. mégsem durva panelrengeteg, itt is szinte csak a tipikus házak vannak. meg egy intézet segítséggel élők számára állatkerttel, medencékkel, spéci játszószobákkal amúgy nyugati módra. gnejna-öböl (kép): strandos rész parton homokkal, vízben kaviccsal. tengerparti grill party. St. Julians (kép): utolsó éjszakát töltöttük itt Charles-nál, az ausztrál máltainál az isteni lakásában. turista hely, hatalmas hotelekkel, parti sétánnyal, éttermekkel, ugyanakkor szép és kultúrált. Blue grotto nem város, természeti látványosság. a város valami z betűs q-ra végződő talán.kopár hegyoldalban van egy bevágás, delta torkolat vagy lagúna (kép). a víz olyan tiszta, hogy 4-5 méterig simán, itt mégsem látod az alját. kék, nagyon-nagyon kék. kicsivel odább pedig lehet mászkálni 70 méter magasan tenger felett sziklákon, amiről később kiderül, hogy 60 méter magas barlang volt alattad. állat!

ahogy meg eljutottunk ide az egy exchange volt. beszélgetés és játékok öt országból jött fiatalokkal a tolerancia, egymás elfogadása, európa témakörökben. azt mondom, sok program volt, mégis inkább úgy éreztem, hogy szórakozás az egész. valahogy emberközpontúan volt megszervezve és így még akár el is ültethetett valamit a fejemben.