ócska utazós

egészen jól sikerült megfognom a várost, mikor hazafele a vonatkabinban a sráccal beszélgettünk. neki ez volt az első látogatása berlinben, másfél napra. én már azt hittem, átléptem azt a számot, amikor már nem az újdonságokért megyek.

kirándulni indultam amikor péntek reggel kiálltam a szokott ömv kúthoz stoppolni. rövidke szakaszt leszámítva csehországban végig autópálya van budapest és a német főváros között. ez volt az egyetlen trükkös pont, ahol ugrálnom kellett a sötétben, hogy ugyanmár minek kellett nekem ilyen szerencsétlennek lennem és idáig kapnom az előző fuvart. pedig jól ment, még azzal az élménnyel is gazdagodtam, hogy kamionos cb rádión fogja nekem a következő sofőrt. meg hogy a csehek tényleg egész érthetően tudnak oroszul, ha már más közös nyelvet nem találunk. aztán innen is sikerült kijutni, elszáguldani drezda mellett és még éjfél előtt három megállót metrózni a söröző, buliba igyekvő berliniekkel neuköllnben.

alapvetően ex-barátnő l-hez látogattam ki egy hosszú hétvégére, amiből majd másfél hét lett újabb l szereplővel és a régi szimplában dolgozó z-vel. első körben neuköllni látványosságokkal ismerkedtem. tempelhof reptér, ahol éppenséggel a tavalyi fesztivál is futott. akkor belülről, hangárok felől és a terminál előtti betonplaccról tudtam írni, most a kerítésen túlról, a kifutópálya és a körötte elterülő semmiről. fantasztikus. 1930-as évek óta körbenőtték a házak, már nem számít város szélének. éppen ezért is zárt be pár éve, merthogy elitreptér és az elit luxusa miatt ne legyen zaj a lakásokban. akár egy hatalmas park, csak tó és fák helyett fű és néhol egy keresztező betoncsík. sárkányt eregetők, sárkánnyal guruló dolgon szörfözők, kutyafuttatók, biciklikkel suhanók, egyéb idióta sportos emberek és kevésbé sportos gyermekek. búzasör és nyugágyak a napsütésben.

tempelhof mögött török dzsámi, amit viszont két-három éve sikerült megnézni belülről a dániai kirándulás keretében. most többet adott a temető körötte. felekezetileg vegyes, ám parcellánként elkülönül. a német protestáns, a katkó lengyelek a régiek közül és a muzulmán törökök, albánok és egyéb arab írásosak, na meg az ortodox szerbek.

másik nap, biciklizős nap telt el még egész sok boldogsággal a treptower parkkal kezdve. nagy-nagy szovjet hősi emlékmű - vagy sír, ha úgy vesszük, 10 000 katona van ide temetve. láttam már kijevet, jerevánt vagy épp a szoborparkot pesten, de ez mégis újat tudott adni. mert karban van tartva, a fák le vannak metszve, a virágágyások felkészítve a tavaszra. márvány sem repedezik, bronz is fényes. park mentén folyik a spree. kicsit odább, kintebb a luna park, ami a halott dinoszauruszairól híres. sajnos egészen jól körbe van kerítve és németországban még aranyesőt törni sem merek, nemhogy kerítésen át belógni egy elhagyott vidámparkba.

ezek után már csak apróságok maradtak. orosz szupermarket, сгущенка, ряженка, török zöldséges a bolgárokkal, pizza, filmek, miegymás. olasz étterem tésztával és kapribogyós hallal, tiramisuval és csokimusszal. szimplázás, mert a végére úgy jött ki, hogy két este kocsmázás a program. azért az egy nagyon fasza hely, még ha magyar is.

hazafele vonatoztam. jó árban van, last minute is, aznap megvéve. csak ne lenne a hülye render, hogy minden ország kalauza felébreszt.

képek lesznek majd, de most hirtelen hamarabb megírtam a beszámolót, minthogy előhívattam volna a tekercset. tekercset hívatni elő.

hárman utaztunk (d, k és én) wizzairrel svédországba egy hétre. előre betervezve volt muse koncert, hovet arénában. egy csomag, tele konzervvel, három kézipoggyász tele ruhával. reptéri első próba 22 kg-t mutat, amit könnyedén leviszünk 20-ra, ám ekkor jön az igazi meglepetés, hogy a súlyhatár 15 kg. nagy izgalom árán, de mind az összes sóletet és töltöttkáposztát megmentjük, úgy hogy még az uborkának és a jégcsapreteknek is marad hely.

egy: megérkezés skavsta reptérre, stockholmtól 100 km-re. kicsit próbálkozunk stoppal, de már este van, sötét és köd (délután ötkor), így kerül elő a kolbász, pálinka és a zsemle. fél óra múlva már shuttle busz hátuljában vígadunk, újabb fél óra múlva meg alvás ugyanitt. stockholm csütörtök este nyirkos, sötét és hűvös. megsétáltatjuk a csomagokat a pályaudvar környékén. az óvárosban olyan ajánlatot kapunk, hogy lehetetlen kihagyni: 115 koronáért (inkább nem linkelek árfolyamot) két pint stout sör, élő zenével, ír kocsmában. metrón lógunk első hazafele úton couchsurferünkhöz, ami különösen helyes cselekedet olyankor, mikor épp az egész vonal nem üzemel valami zavar miatt. csöpp kis lakás, egy szoba az egész, tehát kéne dicsérni hostunkat, hogy milyen jó arc, hogy befogad a hétvégére három ágról szakadt kelet-európait, mégis. amerika zászló az ajtaján, cowboycsizma, cowboykalapok, cowboying, vegetarianizmus és feminizmus.

kettő: vááárosnézés. martinnal kezdjük a napot, fölvisz valami kilátópontra. ekkor még meglepnek a random helyeken feltűnő sziklák városszerte. egy idő után megszokjuk, hogy svédország egy nagy kő, ami néhol erdővel, birkával, vízzel vagy faházzal van lefedve. megnézünk egy másik óvárost, majd összehasonlítjuk az első, szigeten lévővel. vár, piknik a szélben. melegedésért elkapunk egy kompot, amiről találomra leszállunk a szigeten, ahol vidámpark, skanzen és egy másik szigetre átjárás van. színek ahhol hasonlóak, mint novemberben a rila: hihetetlen. másik szigeten egy lélek se, viszont fa csónakházak, száraz dokk, zsiráfos daruk, hajógyár. szííínek, ú. vissza busszal a menő belvárosba, ahol a plázának nincs is bejárati ajtaja mégis fűtik. autentikus shopping a minden sarkon jelenlevő h&m-ekben és 24 óra után ideje pénzt is váltani. ingyen plakátok az utcáról hála a csodálatos rendszernek, miszerint egyszerű papíralapú ragasztóval rakják ki ezeket odafent északon. sörözés, shitty cheap helyen, ahol már 29 koronáért is kapunk négy deci sört. zárásig, ami éjjel egyet jelent a város összes kocsmája számára, ami nagyszerű találkozási időpontot hoz össze mindenki számára. a furcsa martinnal tali, mutat egy helyet, ahol még háromig ihatunk. hotel az autópálya felett, trendi fotelek, bárpult, menőzés.

három: első lépések délutáni félhomályban a koncert helyszíne felé vezetnek, hogy átvegyünk jegyeket. mellettem a pénztárban az übertrendinek kinéző srác a dinoszauruszos kiállításra kér kettőt, ami bizonyítja, hogy skandináviában szinte mindenki a menőn öltözik. hovet aréna előtt piknikező srácok és csajok várják, hogy első sorban tombolhassanak. polifoam, takaró, mécses, pléd, termoszok. metrózás random pontjára a városnak, ahol találunk boltot, így sajttal és finomkákkal felszerelkezve piknikelhetünk egy hegyen. valami óvárosi sziget megint, vízpart és chips. parton tovább, hidakon át és lőn monumentális téglatemplom. esti bulira alapozásnak beugrunk a szokott olcsó helyünkre sörért és még hat előtt jár az idő, tehát potom 25 korona a négydeci. musra el, ott sorok, piknikezők már felálltak, helyükön ott a sok törmelék, esernyő, chipses zacsi, miegymás. koncert persze nagyszerű és show és látványos. ülőhely az egyetlen, ámde jelentős zavaró tényezője az élménynek. ennyi, nem koncertblog. utána haza kis kerülőkkel.

négy: skansen a cél. világ elsője, a skansen. diákjegye nincs, k-nak mégis sikerül ingyen bejutnija úgy, hogy diákjegyet kér, fizet, jegyet kap és pénzt vissza és elsunnyogás. mindenféle állat inkább azt az érzést kelti, hogy állatkertben vagyunk. fókaetetés, gigantikus tapír (jávorszarvas), rénszarvas, bölény, medve, rozsomák, farkas és egyéb skandináviak. skanzenként nem egy hatalmas élmény, nem olyan, mint a szentendrei vagy a kijevi, hogy kis falvak egyes tájegységekről, hanem össze vissza házak. végére találjuk meg az izgi rész, amikor már rohanás van, pedig itt üveges mester, pék, ilyesmi. haza kajálni és martinnal kulcsot cserélni. esti program sofia, ami egy negyed és semmi különös, de mégis élmény. sötét van és vízpart, sziklás kikötős megerőszakolós hely. eddig az estéig bírtuk ki a csábítást, hogy csak 10 korona a sajtburger a mekiben.

folytatás majd az oxelösundi és nyköpingi kalandokkal.

ropogós még az élmény, reggel kevelaerben ébredtünk. az 30 000-es város a weeze reptértől pár km-re. ide is érkeztünk még péntek reggel, hogy megkezdjük a zarándokutat. négyen pestről és egyen essenből. első és legfőbb célunk rotterdam, amit bő egy héttel böktünk ki, merthogy fellép kalkbrenner és ellen allien.

stopp 3-2-es felállásban reptérről kivezető úton. taktikusan csak a holland rendszámoknak ujjazunk. van belőlük bőven, kb 10 percnyire van ide a határ. első csapat az első sárga rendszámmal elmegy, mi még várunk vagy negyed órát, de nem sietős. 150 km-t végül két kocsival tudjuk le, délután közepén érünk rotterdam ahoy negyedébe, ahonnan még busszal jutunk be a felnyíló és a használaton kívüli vasúti híd szigetére. a, d és k egy 40 perccel később jönnek, akkorra ér kb oda a hostunk is. fiatal srác és egyedül lakik második emeleten, panorámával a folyóra és a hidakra, konyha, nappali plusz két szoba, erkélyes lakásban. antisquatter, ami azt jelenti, hogy 200 eurót fizet a lakásért, amit már csak azért adnak ki, hogy ne squattolják be. merthogy majd egyszer lebontják, de nem tudni mikor.

kettőnek még nincs jegye az esti gigre, el kéne sétálni hát a helyre. a helyre odaérünk, de az csak három óra múlva nyit. ajjmár. a kettő végül marad a városban, a három haza . spar, vásárlás: tészta, zöldségek, sör. nagy a fáradtság, de azért még hostunknak segítünk egy kanapét felhúzni az ablakon keresztül a másodikra. na ez ám a mutatvány. este srácnak átjön két haverja, de ők bredába mennek bulizni, ami másik város és kocsi kell hozzá, szóval annyira ez a két társaság nem jön össze. kajára épp visszaér a két jegyvásárló. pálinka.

a koncert menő volt nyilván. korán érünk oda, talán fél egy körül. kettő után viszont jön a baj és a két jegyvásárló hazataxizni kényszerül, hányás, láz, stb. nem sokkal utánnuk négy-öt biztonsági őrt látunk, amint kidobnak valakit. hopp. nade szórakozás. sör sajnos 4 euró, ami még inkább sajnos, hogy 3-4-szer (fejenként) ki is próbáljuk, és ami leginkább sajnos, hogy kettőt ki is löttyent az idióta dohányzóasztal. a helyen nem lehet cigizni, van külön kis kert erre. a hely állítólag tök zöld és a táncparkett remegésének energiájával táplálják az elektronikát. zárás előtt eljöttünk, de ez valami 6-7 körüli időt jelent. nem emlékszem.

másnap másnap. délután napsütésben sétálás a felhőkarcolók és idióta épületek között. a talán jobban, de otthon maradt. valami parkig elsétálunk és fish&chipsről vagy legalább sültkrumpliról álmodozunk. semmise lesz belőle, így a reggeli rántottát az esti tészta követi. erre a napra host srácunk befogadott még egy couchsurfer, így már hatan szálljuk meg a nappaliját, ahol van csodálatos dvd gyűjteménye és egy szekrény tele piával (pultos a srác, azt mondja 300-400 eurónyi pia az). brock, amerikai és meleg és 19 éves és iszonyú sokat beszél, de összeségben pozitív. vicces, kedves. a másnappal szemben az áll, hogy a hostnak van egy bő marék tokenje, ami sörre, borra vagy üccsire lehet felhasználni holnapig. ingyen sör, érted. ad egy marékkal (25), de ő, a és k maradnak otthon. brock, d, l és én felfedezzük a kocsmát, ahol az akció ér. majdnem elfogy a 25 kupon (pohár sör), idióta ivós játékokkal tudunk meg egymásról egyet-smást, hazafele még pisálunk le hídról, de igazából szia rotterdam.

tegnap ugyanúgy lassú ébredés, hasunkra süt a nap. délutáni séta a maas partján az autópályára, ahol a 3-as csoport ismét hamar stoppot kap, bezzeg mi ketten még állunk ott egy háromnegyed órát. lassabban is megy végig, kell vagy 4-5 kocsi, de végül házig visznek és beelőzzük a nijmegenben és kleveben kiránduló hármasokat. amíg meg nem jönnek török-német pizza, sör és fagyi. meglepően nagy kisváros ez a kevelaer, csomó templom, kápolna, kegycuccbolt, egyéb bolt. zarándokhely, évi egymillió keresztény jön ide. egyszer még világosban a pizza után, egyszer sötétben a többiekkel járjuk be. tobias, az itteni vendéglátónk első vendégei vagyunk, szóval még körbevezet, szocializál. hatalmas háza van, menőn felújítva. sikerül úgy megkérdezni a reptérre kijutást, hogy végül kivisz minket reggel. barátnőjével, két kocsival, mert ugye öten vagyunk.

ködből fel, másfél óra múlva napsütésbe és 20 fokba le. képek majd ha megkapom.

 sokadjára újra berlinben jártam. mostani apropó az volt, hogy vége a vizsgáknak, ráérünk, nyár van és aktuális kedvenc dj-nk is épp koncertezik valamit. na persze van kint ismerőspajtás, aki éppenséggel lakik ott és kedvesen alhatunk is nála. nagyszerű, nagyszerű. itt volt az ideje tehát a 880 km-es idénynyitó stoppolásnak d-vel, ketten srácok.

odafele 16 órába telt az út. egész jól haladtunk, többek közt köszi a rajkától prágáig vivő amcsiknak, viszont prága előtt beragadtunk egy benzinkútba. három órát. borzasztó. végül be prágába, átmetróztunk a városon és lőn, folytatjuk az utat. nem is kellett volna ennyire parázni és kiszállni előtte. jó ha tudod, ha arra jársz. következő állomás, ahol kétségbeesés környékez az a német határ előtti benzinkút. itt este 10-kor tök sötétben nulla forgalommal szerencsétlenkedünk, majd mikor végre veszünk egy hotdogot és egy teát kapunk egy fuvart. berlinig. jupík. tudtad, hogy ha gyorsan hajtasz és a kocsi kereke rámegy a szaggatott elválasztósávra az egészen olyan, mintha egy ellen allien szám részlete volna? éjjel kettőkor raknak ki azon a metróállomáson, ami nekünk a legjobb. öröm és fáradtság.

másnap a nagy koncert napja, de előtte még városnézés. megnézünk sok-sok híres helyet, amit már úgyis mindketten láttunk. de most gyalog, nyugiban, sörrel és chips-szel a kezünkben. a beharangozott eső és hideg ellenére nagyon kellemes 22-25 fok van és napsütés. vacsira tésztázunk, szósszal, hogy változatossággal dobjuk fel az amúgy klasszik camambert-kenyér-csoki turistamenüt. lazulásnak szimplázunk, ahol kedves szállásadónk dolgozik. nem mondom el, hogy iszunk majd harmadáron sört és vodkát.

alapozás hiába, koncertre, kalkbrennerre nem jutunk be. majd egy órás sorban várakozás után megunjuk a szardíniázást és visszabattyogunk a szimplához. az bejött. innen már hárman és helyismerettel megyünk ugrálni. a vége az lett, hogy nem tudom mikor, de napsütésben toltuk haza egymást babakocsiban. annyira azért nem is volt szörnyű este.

másnap ugyanaz. sétálás, parklife, sör. vállalható árú lasagna, olcsó kínai, morgenrot. rehabilitácó és rengeteg gyaloglás. egyetlen egyszer sem szállunk tömegközlekedésre, tehát ISZONYAT sokat sétáltunk. este még szimplázunk kettőig.

reggel hétkor kelés és irány stoppolni. bevásárlás után. az első nagyon nehezen megy, másfél órába telik. aztán drezda előtt 80 km-rel egy benzinkúton ökörködünk épp már vagy fél órája, mikor  "nézd, nézd, magyar!". és felvesz. és orgazmus. sajnos csak mosonmagyaróvárig megy, de ez ott és akkor nem számít. ha a forgalom engedi 210-zel hasítjuk a sávokat. aztán ott vagyok, ahonnan már telefonálhatunk is haza, a cél előtt alig 100 km-rel és nem megy. este 10 körül érünk csak be budapestre, de így is megvan az átlagos 13 óra. hip hip. 35 euró volt kb ez az út.

 camagüey úgy végződik, hogy kisétálunk sokat buszpályaudvarig. itt nem találunk kamiont, csak a pacmanek akarnak lehúzni mindenfélével pénzért. taxit ajánlanak meg viazul, de mi tudjuk ám, hogy megy ez. az egésznek az a lényege, hogy 310 km-t 12 óra alatt teszünk meg, de legalább megteszünk. városról városra ugrálunk rabszolgaszállító camionokkal. végére már egészen belejövünk, mégis santiagotól 70-80 km-re ránksötétedik. izgalmak, majd végül valami kis lassú busz jött, ami a félúton lévő faluba megy. végül mégis valahogy elment santiagoig, a félutas faluból már csak velünk. menetrend végeztével hazament aludni a nagyvárosba, gondolom én. szálláskeresés, alkudás egészen szépen ment, 15 dollárért mindenkinek van szobája. 

ennyit írtam santiagoról másfél hónapja. most megint érzem, hogy ideje befejezni. 

a város kuba második legnagyobb városa. mégse éreztem azt, hogy olyan hatalmas, metropolita lüktetése lenne, mint havannának. aranyosan, kedvesen lejtenek, emelkednek az utcák, van főtér, van másik tér, ahol zenélnek és van harmadik, ahol kajálni lehet. egyedül a vasúti pályaudvar hatalmas, de az nagyon. hiába, xx. század vége felé épült. ide azért kellett kicaplatnunk, mert vissza havannában vonattal szeretnénk menni és van közvetlen a két város között (hogy ez hogy hiúsult meg, majd későbbi posztban). mellette a piac viszont csodás, van nádcukorlé, van süti, van zene.

cienfuegosból busszal jutunk santa clarába. oké, 70 km, de akkor is, csoda kényelmes. busszal az amarilloig, ahol dobunk két kör kockát és már ott is az amszterdami busz. a szépséghiba csak ott van, hogy az santa clara külvárosában tesz le, egy ilyen lakóteleppel kevert kertesházas részen. begyolgálst megszépíthettük volna azzal, hogy megnézzük az útba eső che guevara emlékművet/sírt, de nem. ez már csak akkor jutott eszünkbe, mikor lecuccolás után kinézzük a térképen és lélé, hát erre jöttünk mi be.

a szállás viccesre sikeredett, de ezt már írtam.

santa clara amúgy nem izgalmas. nem egy rossz város, a che síron kívül semmi különös, ami nem lenne meg más városban. nekünk sikerült még egy nagyszerű helyet találnunk, ahol van sültkrumpli és piritós, méghozzá vajjal. vajat sehol máshol nem ettünk kubában. van még a főtér fáin rengeteg seregély és éneklős esti mise egy kiesőbb templomban. találtunk hosszú falra karikatúrákat festő karikaturistákat. csupa amerika-kapitalizmus-háború ellenes 4-5 méteres színes képek. egyik festővel még beszélgetni is lehet. olyan furcsa, eddig alig beszélgettünk emberekkel. nehéz leküzdeni azt, hogy a turista=pénz.

és majd elfelejtem: kuba legjobb szórakozóhelye. romkocsma jellegű, zenés bár, tömeggel. éjfél körül vagy még aztán érkezünk és nagy kár, hogy csak egyig tartott a buli: ekkor mindenkit kiküldtek és bezárt a hely. ja, és trafó bár, tele (nagyon) nőknek öltözött, magassarkúban tipegő férfiakkal és egyéb látványoságokkal. emlékezetes még a wc, mely igazából csak úgy rá van téve a lukra. ez abból látszik, hogy folyik ki az illesztésnél. fogyott a rum.

képek.

állunk a sötétben már megint, egy kanyarban valami tó partján és lelkesen integetve stoppolgatunk. halloween estéje. van itt egy ház, annak fénye, szóval nem reménytelen az eset. aztán nagyszerű, végre nem csak a következő faluig megy, hanem megteszi mind a 20 km-t. töri kicsit az angolt, mert persze magyar. Mária. járja bérelt kocsival Írországot 10 napig. hát bazmeg, ez volt már tegnap is. na és akarsz-e nálunk aludni hostel helyett? sms-ek Yvonne-nal a leendő hosztunkkal, végül találkozó Georgetown-ban a strandon. merthogy kelta újévi buli van épp az óceánpartján. innen egy partyba beköszönünk, ahol csupa iszonyat jó jelmezes hulla, zombi, tündér, és ilyesmi. innen egy csendesülős készülődésbe, ahol eszünk valami sütit, ilyesmi. innen haza beöltözni 100 éve halott börtönőröknek. mind a négyen. sminkkel, csizmával, gumibottal, mindennel amivel kell. következő állomás a város kocsmái. egyben időzünk, itt van is valami country féle zene és tömeg, egyen pedig csak átvonulunk, mert Yvonnak valami családi kötődése van a tulajhoz. közben lassan fogy a vilmos. házibuli jön. jó magyar lévén telezabáljuk megunkat és azért már kezd hatni valamennyi alkohol is. még persze roppant idegen a szitu, igazán nehéz úgy akklimatizálódni, hogy holnap még világosban jó lenne megnézni corkot. az emberek körülöttünk holnap nem fogják látni a napot. feltűnik a rendőrség is, méghozzá az igazi. szörfdeszka a fürdőszobában. végül - csak nekünk, magyaroknak végül - dizsibe megyünk. partyhely, de szar a zene. vicces azért, hogy mr. incredible és rózsaszín párduc között pisálok.

szóval akkor a kis sziget európa legnyugatibb felén. ami ugye periféria, meg azért annyira mégse.

szóval ryanair. 6000 forint körül volt a repjegy, csomagot nem vittünk. kaland ott kezdődik, hogy még ferihegyen találkozunk johnnal, aki a hostelben lakott és két napja pl kölcsönadtam neki a bicóm. amúgy is barátságos, kedves, barátkozó volt, így meg főleg. ajánlott rengeteg helyett, mesélt vicceket, ami nem is jött rosszul a három órás úton. adott címet, telefonszámot, de végül mégsem kerestük fel dublinban.

első estét - ami kb éjjel egy körül kezdődött, ekkor szállt le a gép - a reptéren töltöttük. nem egyedül, ryanair reptér ez is, tele vannak a kávézók, éttermek fotelei. vagyis itt inkább tele vannak, beengednek, nem úgy, mint hahnon. az első meglepi reggel ér minket, mikor -5 fok körüli időben igencsak szar stoppolni. a terv az, hogy dublint megkerülve, egyenest délnek tartunk a legdényugatibb csücsökbe, bantry-be.

roppant nehéz volt szabad couchsurferöket találni. halloweent pont elkaptuk, cork környékén előző hétvégén volt valami fesztivál, ami miatt busy-k lehettek ekkoriban. és amúgy is, fura. a három helyből, ahol alszunk kettő igazán a semmi közepén, még nem is faluban, hanem a vidék közepén van.

a terv nagyjából sikerült, de azért mégsem tökéletesen. nap keltével indultunk. kis tekergés, majd naas városán átgyaloglás és nézelődés után az autópályán találtuk magunkat, méghozzá hóviharban. szarrá áztunk. autópálya új, nincsen rajta benzinkút. felhajtók. szakadó hó és havas eső. szar helyzet. aztán majdcsak kisütött a nap, fel is vettek és hét körülre odaértünk bantry indiai gyorskajáldájába. közben utaztunk szlovákkal, olasszal, skóttal és sok írrel. kedves ember mind, írek különösen hajlamosak extra kilómétereket tenni csak hogy jó helyen tudjunk továbbstoppolni.