ócska utazós

vettem jegyet ryanairtól brémába olcsón (10 000). merthogy jj nijmegen mellett önkénteskedik és mindkettőtől egy köpés amszerdam. oké, annyira nem (brémától 350 km), de egy fél napi stoppolásba belefér. város és csajlátogatás három éjszakában.

a megérkezés stoppal. már ez is egy kaland, 4 hónapra való cuccal kiállni a hamburgi dög melegben egy autópálya benzinkúthoz. és még várunk is vagy óra-másfelet mire végre megáll az a kis piros. rengeteget fossa a szót és nagyon teátrális német, Peter. utazott már mindenhová, volt tengerész hamburgból rióba, kirabolták brazilban,kenyában lánya van, maláj, sri lanka, stb. szóval az úton csak bólogatnom kellett, annyira hogy az út végén házig vitt, de cserébe kért egy kávét. kávézóban megdupláztuk nagyjából az út idejét és csak fosta, fosta, fosta. ami a legviccesebb, ahogy közlekedik. autópályán tudja, h cirka 40-50 km-enként van benzinkút. ehhez neki hat liter kell. benzinkutaknál megáll, előkapja egy tankot a csomagtartóból és megy lejmolni az épp tankolókhoz. nálunk is megjátszotta, működik.

szal végre bréma és végre Davidéknél, őrült sofőr nélkül. két lakás, hat fiatal és abszolúta semmi németország érzés. első az, h spanglival kínál a csaj. kapunk szobát, ággyal, nagyszerűen kedves mindenki. igen, első vendégek vagyunk, ilyenkor mindenki nagyon törődő. belvárostól gyalog 5-10 percnyire van, de ami még kellemesebb, ugyanennyire a reptértől villamossal. na, a lány, Julie este elvitt egy kind of koncertre. apróka kis hely, vagy 25-en lehettünk és ez teltházat jelentett. kedves kis bár, kicsit kedvesen magas árakkal, de megérdemlik. együttes énekes-gitáros lányból és nagybőgőző bácsiból áll. jófajta zene, az a nevük, hogy k.c. mckanzie. ez tökéletesen passzolt ahhoz, hogy rohadtul lefáradtunk a dög melegben a sok cuccal stoppolásban. városnézés másnap.

bréma cuki. van folyó, sziget, óváros nagy-nagy épületekkelés szűk-szűk utcákkal. városháza valamikorról a xvi. századból, várárokmaradvány parkkal, dóm, sétálóutca, szélmalom. várostól jobbra van egy fokkal alterebb környék. bevándorlós éttermekkel, színesebb boltokkal, olcsóbb kávézókkal és fish and chips. délután még folyó parton grapefruittal kevert sörrel a fűben feküdve gyógyul jj torka.

reggel első villamossal 4 valamennyikor a reptérre és irány budapest. annyira hiányzott a köki.

nem bréma, de olyan nagyon régen szívtam már ezt a szmogot, hogy hiányzott. és rettentően feldobott, mikor a kisdiófa utcai éjjelnappaliban nem akart eladni a néni nekünk egy üveg bort, mert már elmúlt 11. budapest a világ legjobb városa.

kisváros elsőre.ezt azután tapasztalom meg, hogy 50 km-re lévő reptérről bestoppoltunk a városba. rögtön fölvesz egy naaagy mercis hapsi, akivel szerencsésen tudunk sokat beszélni. norvégiáról persze, olyanokat mond, hogy hogyan is élnek ők itt. hogy napi 10 millió eurót kap az ország csak a nagy-britanniának eladott földgáz után. és ez még csak a harmadik legnagyobb üzlet. második a hal, első persze hogy valami egyéb szolgáltató izé. gondolom mobil meg internet.

központi pályaudvarnál tesz ki, ami remek nekünk. Martinka - hostunk - 10-15 perc sétára lakik innen. egy gyárépületből átalakított átmenetben a kollégium és az albérlet között. szobát bérel egy olyan helyen, ahol cirka 15 ember lakik, közös nappali, konyha, fürdők, ilyesmi. szóval egyből megismertünk egy pár norvég arcot, egy franciát, egy spanyolt és egy kínait. francia és a kínai ugyanúgy couchsurfer. gyárépületek között volt épp valami zenélés, meg kiállításmegnyitó az egyikben, szóval esemény. napsütés, meleg, mi meg ültünk a tetőn és örültünk, hogy Martinka figyelmeztetett, hozzunk alkoholt a reptérről, mert Osloban megfizethetetlen. szóval Martini. este ők még kimentek valahová, mi viszont csak bedőltünk a nappaliban két kanappéra.

Osló maradt másnapra. sétálóutca beletorkollik egy hosszúkás térbe, ami szakasztott Lemberg. még nemzeti színház is van az egyik végében, épp csak az üvegpoharas italautómaták hiányoznak. innen nem esik messze a városháza, ahol teljesen rá tud jönni az ember, hogy nem kell kommunizmus ahhoz, hogy ilyen házak épüljenek. oslo amúgy is tele van "egyszerű" épületekkel, de azért ez a legkiemelkedőbb. előle egyből el is megyünk hajóval (kikötőben azért itt is lehet venni rákot kilóra a hajóról) valahová, ahol sok a múzeum. villás környék, csupa faház mindenhol. mármint jobban kifejező az, hogy fából emelt paloták, vagy valami hasonló. kis öböl, benne yachtok, sziklák, fenyő és nyír. nagyon norvég, azt hiszem.

palota, őrségváltás (1330), napsütés. ülünk a lépcsőn és pudingot eszünk. napijegyünk van, még a hajón vettük 60 koronáért darabját, kihasználás érdekében utazunk sokat. Vigeland-parkba el villamossal. ez az egyik híressége a városnak, tele szobrokkal. babák lógnak embereken, egymást hajítják el a barátok, ölelnek, megmásszák a másikat, vagy cigánykereket vet épp. sok-sok szobor, tele van a park. vagyis inkább a park épül a szobrok köré, mert azok rendezetten sorban vannak a hídon, és az obeliszk körül. erről érdemes képeket nézni, mert amúgy biztos másmilyennek képzeled.

folytatjuk tömegközlekedés kihasználó proektet és kimetrózunk fel a hegyre. olyan magasra, ahol már nagyon nem jártunk, majdnem dánia legmagasabb pontjának a kétszeresére, egészen 300 méterre fel. itt van egy olimpiai korból ittmaradt síugró sánc, ami nagy. szép a kilátás oslora és a fjordjára, de kezd beborulni és esni az eső. annyira, hogy visszaérve a városba hajókázunk még egyet, most a szigetek körül. visszaérve közel vagyunk az operához. wanabe híres épület, jéghegy szerű kinézettel, és lassan már két hete át lett adva. szóval most ez friss ropogós beszámoló, váó. ezzel igazából véget is ér a nap, mert szar idő van és este nyolc. hazaérve Martinkaék már leléptek valahová, így magunk maradunk a rummal, ami a végén azért minket is rávesz, hogy menjünk ki. két közeli squatot megnézzük, de zárva vannak, úgyhogy ennyi volt az osloi éjszakai életbeli kalandunk.

reggel jöttek a mókás kalandok. hogy összepakolunk, indulnánk, csak épp jj kabátja nincs sehol. pedig már épp lemondtunk volna a 100 koronáról, ami Martinkától jött volna a piákért, de azért kabát nélkül mégsem indulunk el. teszünk-veszünk, ebédelünk, se kabát, se a csaj. itt most sok idő telik épp el, mondjuk mi 11 körül már kelegettünk fel, elindulás viszont kettő körül lett. mocorgás az egyik sötét sarokban, ami egyre inkább olyaná válik, mint amikor két ember igazán összecuppan. aztán elmúlt ez is, megkerült Martinka a sötét sarokból, lett pénzünk és kabátunk.

veszünk jegyet expressz vonatra reptérre, mert az trendi. van még egy adag idő, leugrunk az operához a partra maradék koronából enni egy gofrit. vonat 210-zel 20 perc alatt teszi meg az 50 km-t és nagyon környezettudatosság érzését kelti, amikor az autópálya mellett haladva lehagyjuk a kocsikat. kár, hogy reptérre megyünk.

apró kaland még a check in pultnál, hogy kiderül, késésben vagyunk. merthogy egy héttel korábban küldött a sterling e-mailt, hogy 25 perccel később megy a gép, itt a monitorokon viszont az eredeti indulás van kiírva. meg amúgy is, nem látja a hapsi a nevünket a rendszerben. na ez meglepő és nem épp a kinder surprise értelemben. aztán persze itt is minden kisimult és nemhogy 25 perccel, de 50 perccel indul később a gép. há há. ami persze azért nem jó, mert otthon még 100 km-re lakunk a reptértől, amit le kell stoppolni. de itt is szerencse és két kocsival sikerül az egész.

fejenként kevesebb, mint 20 000 forint. repülőjeggyel, mindennel együtt. amellett ez nem is olyan sok, hogy szerintem a világ legdrágább városa.

ennyi volt a szardínia. hajnalban keltünk, talán még öt előtt, merthogy 60-70 km-re aluszunk a reptértől és kilenc-tíz körül megy a gép. bosa belvárosában még sötét. kifelé sétálva olyan élményt adtak a madarak, hogy na. kétszer két sor fa az utcában és hangosak rajta a csivitelők, hogy elképzelni nem tudom, hogy lehet így aludni a házakban.

kint az úton, azon, amit már háromszor megtettünk és egekig dicsérek. 20 percig semmi autó, kezdek kicsit megijedni, hogy itt ne maradjunk egy szigeten, ahonnan még stoppal se jutunk haza. aztán végre beindultak és tízen belül fel is vettek. az a rossz, hogy algheroban épp a város másik felén van a reptér. az a jó, hogy a hapsi, aki felvett épp a lánya elé megy a reptérre.

 

utazásról meg már írtam.

azon belül is töményebben pozsonyról talán. oda-vissza vett busz esőben indul népligetből és érkezik meg mlynské nivy állomásra sötétben, komoran. órára érvényes 22 koronás buszjeggyel és átszállással a 61-es buszra jutunk ki a Milan Rastislav Stefanik, első világháborús csehszlovák hős nevét viselő reptérre. itt a néni nem fogadja el a jogosítványomat, mint úti okmányt és kedvesen, tört magyarul az útlevelem után érdeklődik. milyen szerencsém is van, hogy itt van.

frankfurt hahnon másodszor alszunk, most az emeleten, nem annyira hideg kövön. találok egy üveg spanyol bort és pár adag tusfürdőt, hála a szokásos no liquids hülyeségnek. ditch-cselünk minipizzát a ditch-nél és a hajnal eljöttével elrepülünk olaszországba.

öt nap múlva, ismét reggel repülünk, de már visszafele. alpok szépek. hahn nappal már sokkal unalmasabb, bár több az otthagyott liquid. liter créme brulée, almalevek, ilyesmi. ditch és currywurst pótolja a hiányt, ami azáltal keletkezik, hogy az első faluban nincsen bolt. NINCS BOLT, bazeg, egy faluban!

este ismét sötét és ismét pozsony. buszozás morcosan a csomagban kinyílt limonchello miatt. sex shop alatt talizunk matussal, lakásán muszakával a macskával. elugrunk még boltba szendvicsért és útközben rájövünk, hogy nehéz lesz másnak bechert venni olcsóért, mert halottak napja és zárva minden. nem is vettünk másnap bechert, egyenest ki a buszpályaudvarra. mákos basz 12 korona, hotdog 14 (!) korona, valami melegszendvics 45 korona talán.

szállás még függőben. ha minden jól megy hármat alszunk valahol a sziget gyomrában egy igazán csöpp faluban, kb. 90 km-re a reptértől és kettőt a reptér városában, algheroban. ami biztos, hogy egyet előtte frankfurt hahn reptéren és utána egyet pozsonyban matusnál és muszakánál. a gép ugye pozsonyból indul és oda is érzkezik, ahová student agency buszával gondoltunk eljutni és vissza 3 600 forintért. persze benne lennék én a stoppban is, csak legyen olyan idő (márpedig a bbc esőt ír csütörtökre...).
olasz lánykák nekem azt mondták, hogy szardínián ilyenkor pólós idő van (bbc szerint 21-23 fok, napsütés). tenger mediterrán, én melegnek várom és viszek rövidgatyát. bár olyan rég utaztam, hogy elképzelni is nehéz, mire lesz elég ez az öt nap a szigeten. valahol bennem van, hogy jó lenne egy adag nyugi egy kis faluban, szexi boltokkal és helyi emberekkel. ugyanakkor látnék világot is meredek partokkal és óvárosokkal.

oké, majd írok még a nyárról. majd. most őszről.


ryanair az új kedvencünk és kineveztük pozsonyt budapest fapados repterének. persze közben ég a pofám, mert milyen környezettudatos embör az, aki a tizenharmadik repjegyet veszi meg idénre (és akkor a nov végére tervezett glasgow plusz még kettő). szóval pozsonyból hahnos átszállással az algheroba október végén.

a negyed magyarországnyi szigetnek ez az északi részén fekszik közúton 200 km-re a fővárosától, Cagliaritól. ezen az egy ponton beszélnek katalánul, ami ugye a spanyol Katalónia nyelve, a többi helyütt pedig leginkább szárdul. euróval fizetnek és sok halat esznek a napsütéses, kellemesen meleg őszi napfényben.