ócska utazós

harmadnap hesszöltünk szófiában. pihenős nap, nem is igazán rémlik, mivel telt el. kiállítás, templomok, szieszta, lazázás. már itt olyan, mintha egy hete úton lennénk, már itt megfogalmazódik az egész utazás leghangsúlyosabb élménye: a kiszakadás otthonról. kaja valami kerthelységben, csendben, sörrel. napozás parkban, lustábbak vagyunk, mint a bolgárok.

szófia élhetőbb oldala.

szófia izgalmasabb oldala.

este couchsurf szocializálunk, főzünk háromkolbászos paprikáskrumplit, iszunk hozzá mavrudot. előző este ugye mi voltunk a vendégek, kebapcse-kjufte-ljutenica menü mellett. roppant cuki párral lakunk délkelet-szófiában a negyedik vagy az ötödik emeleten. építész érdeklődésűek és rengeteget dolgoznak. amellett persze raftingot terveztek a hétvégére és van mindenféle túratérképük. sőt, a nyári fesztiválozós életmód is felsejlik még, egészen könnyű közös hangokat találni. főleg hogy nadja dupnicából származik.

negyednep felmegyünk a hegyekbe és le délre bolgár makedóniába, amiről majd szól a következő poszt. három nap kirándulás után viszont újra szófia, mivelhogy visszafelé megvan még a repülő és szeretnénk is elérni. este megy a gép, napi programnak a bevásárlás mellett bojana és vitosa a terv. vitosa még eléggé be van fagyva, nem is sikerül felmenni egészen a vízesésig. najó, három nap magashegység és derékig érő hó után nem egy fél napi program lesz az, amire oly nagyon belelkesedünk. nade azért buszozunk egy jót a főváros menőbb külvárosaiban is.

szófia bevásárlós oldala.

összepakolás a másik fél napi program. majd 80 leványi kaját kell valahogy elvarázsolni az egy szem feladandó csomagban. kezdeti stressz, hogy csak 15 kilót lehet feladni nem múlik el akkor sem, mikor kiderül, hogy a limit 32. nincs hely. fel kell öltözni. rohanni kell. nem jön a busz, pedig 8-10 percenként kéne járnia. még mindig nem jön. jön. vennék jegyet sofőrtől, de nincs. kaller küzdi magát át a tömegen védtelen zs felé. kaller gonosz, de a nép megsegít. buszon töltött utolsó percek egészen egybe csengenek a csekin zárása előtti utolsó percekkel. adrenalin annyira mégsem megy fel, hogy 3,50 eurót adjak egy felesért a lobbyban. elértük, repülünk.

egészen jól sikerült megfognom a várost, mikor hazafele a vonatkabinban a sráccal beszélgettünk. neki ez volt az első látogatása berlinben, másfél napra. én már azt hittem, átléptem azt a számot, amikor már nem az újdonságokért megyek.

kirándulni indultam amikor péntek reggel kiálltam a szokott ömv kúthoz stoppolni. rövidke szakaszt leszámítva csehországban végig autópálya van budapest és a német főváros között. ez volt az egyetlen trükkös pont, ahol ugrálnom kellett a sötétben, hogy ugyanmár minek kellett nekem ilyen szerencsétlennek lennem és idáig kapnom az előző fuvart. pedig jól ment, még azzal az élménnyel is gazdagodtam, hogy kamionos cb rádión fogja nekem a következő sofőrt. meg hogy a csehek tényleg egész érthetően tudnak oroszul, ha már más közös nyelvet nem találunk. aztán innen is sikerült kijutni, elszáguldani drezda mellett és még éjfél előtt három megállót metrózni a söröző, buliba igyekvő berliniekkel neuköllnben.

alapvetően ex-barátnő l-hez látogattam ki egy hosszú hétvégére, amiből majd másfél hét lett újabb l szereplővel és a régi szimplában dolgozó z-vel. első körben neuköllni látványosságokkal ismerkedtem. tempelhof reptér, ahol éppenséggel a tavalyi fesztivál is futott. akkor belülről, hangárok felől és a terminál előtti betonplaccról tudtam írni, most a kerítésen túlról, a kifutópálya és a körötte elterülő semmiről. fantasztikus. 1930-as évek óta körbenőtték a házak, már nem számít város szélének. éppen ezért is zárt be pár éve, merthogy elitreptér és az elit luxusa miatt ne legyen zaj a lakásokban. akár egy hatalmas park, csak tó és fák helyett fű és néhol egy keresztező betoncsík. sárkányt eregetők, sárkánnyal guruló dolgon szörfözők, kutyafuttatók, biciklikkel suhanók, egyéb idióta sportos emberek és kevésbé sportos gyermekek. búzasör és nyugágyak a napsütésben.

tempelhof mögött török dzsámi, amit viszont két-három éve sikerült megnézni belülről a dániai kirándulás keretében. most többet adott a temető körötte. felekezetileg vegyes, ám parcellánként elkülönül. a német protestáns, a katkó lengyelek a régiek közül és a muzulmán törökök, albánok és egyéb arab írásosak, na meg az ortodox szerbek.

másik nap, biciklizős nap telt el még egész sok boldogsággal a treptower parkkal kezdve. nagy-nagy szovjet hősi emlékmű - vagy sír, ha úgy vesszük, 10 000 katona van ide temetve. láttam már kijevet, jerevánt vagy épp a szoborparkot pesten, de ez mégis újat tudott adni. mert karban van tartva, a fák le vannak metszve, a virágágyások felkészítve a tavaszra. márvány sem repedezik, bronz is fényes. park mentén folyik a spree. kicsit odább, kintebb a luna park, ami a halott dinoszauruszairól híres. sajnos egészen jól körbe van kerítve és németországban még aranyesőt törni sem merek, nemhogy kerítésen át belógni egy elhagyott vidámparkba.

ezek után már csak apróságok maradtak. orosz szupermarket, сгущенка, ряженка, török zöldséges a bolgárokkal, pizza, filmek, miegymás. olasz étterem tésztával és kapribogyós hallal, tiramisuval és csokimusszal. szimplázás, mert a végére úgy jött ki, hogy két este kocsmázás a program. azért az egy nagyon fasza hely, még ha magyar is.

hazafele vonatoztam. jó árban van, last minute is, aznap megvéve. csak ne lenne a hülye render, hogy minden ország kalauza felébreszt.

képek lesznek majd, de most hirtelen hamarabb megírtam a beszámolót, minthogy előhívattam volna a tekercset. tekercset hívatni elő.

úgy jött, hogy most kedvem lett egy évvel korábbról írni. marokkói utazás vége hiányzik még, onnan ugye, hogy a reptéren az angol csajjal beszélgetek a filmfesztiválról és hatalmas vihar van odakint. ő el londonba, majd eljött az én időm is a milánó bergamoi ryanairhez. alapból semmi kedvem nem volt bergamoi reptéren éjszakázni, hogy megvárjam a reggeli pozsonyi gépet, hogy onnan még stoppoljak vagy buszozzak pestre. stopp az alternatíva, mégha február is van. ryanair új szolgáltatása, hogy lehet telefont használni a levegőben. kipróbálásnak az lett az eredménye, hogy a velence-torino autópályán nem keletnek, hanem nyugatnak indultam. majd északnak, essennek, valami csajozni.

stopp reptérről milánóig simán, onnan egy sráccal valami külvárosba keveredek. és sötét van és unom a banánt. milánó, főpályaudvar és borzasztósok euróért veszek egy milánó-zürich vonatjegyet reggelre, éjszaka padon. vonaton valami kavarás van, más útvonalom megy, át kéne szállni, de mikor meghallom, hogy a végállomás basel, lapulok. basel zürichen nagyjából 100 km-rel van túl, az én irányomban, a francia-német-svájci határon. hegyek, hatalmas hegyek! bóbiskolok, sajnos, mert ekkora havat még életemben nem láttam, és ekkora hegyek közt se nagyon vonatoztam még. elképesztő, csúcsós, hegyes sziklák, hegyek!

baselben utcai információs térképen kinézek egy jónak tűnő stopphelyet, ami végülis bejön. szitáló eső, de épp felüljáró alatt lehet hüvelykujjazni. negyed óra se és megáll hatalmas nagy kocsi, hamburgi rendszám. örömöt kicsit letöri, hogy bérelt autó, de így is elvisz 200 km-t, ami több, mint a hátralévő út harmada. karslruhe mellett állok és telefonos segítséget kérek l-tól, van-e valami alternatívája a stoppolásnak essenig. mitfahrgelegenheit, kétszáz métert kell gyalogolnom és negyed órát várnom a srácra, aki 15 euróért elvisz duisburgig, ami már essen szomszédja. tea, padlófűtés, organikus nutella.

a városról volt már szó. ami új, hogy van a gruga parkban hundertwasser ház. a zollverein napsütésben és megnyitottan egészen nagyon király hely. sok-sok biciklizés folyómentén egészen el a külváros-kisváros kettwigig. innen hazafele szarráázás tekerés közben, ami februárban annyira nem kellemes dolog. utolsó estének jelentős része telik azzal, hogy száradjanak a ruhák, mert hajnali 3-kor indul shuttle minibusz a weeze-i reptérre. ahonnan természetesen ryanairrel repülök a szeretett pozsonyba (volt dortmundból budapestre easyjet is, csak az olcsóbb lett volna és túl egyszerű).

bécsi repteret szeretném kicsit dicsérni. mivel úgy jött ki, hogy busz csak a gép indulása előtt két és fél órával érkezik oda pestről, volt időm körbenézni. elsőre azt hittem sok lesz és a végtelenbe fogom magamat unni.

aztán rájöttem, hogy ez nagy reptér, európai szinten nagy (sok járat, hülye helyekre, biznisz embrek, télen nyaraló családok, oroszok). kedves információnál kérdeztem meg, merre van a 118-as check in desk. kérdésemre ajándékul kaptam rakat adventi kalendáros cukorkát, vigyek még, vigyek még. najó, pesti gyereknek nem kell sokszor mondani. aztán ledobom a csomagot és irány szórakozni. párizsi orly után itt ez a második reptér, ahol játékkonzolok vannak. nagyszerű ötlet, csak ugye oda ne ragadj és le ne késsed a gépet. nade tovább, van nekem számítógépem kéznél és ez az első reptér, ahol ingyen találok wifit. bárhol máshol eddig olyan pofátlan magas árakon láttam, hogy na. itt meg mindenhol, gyors és ingyenes. bőven sokan neteznek még egy olyan gépre várva is, ahol a jellemző közönség nem a juppi nyugateurópai hátizsákos hétvégi városlátogató hanem a meló miatt nyugatra járó balkáni. egy kapu, két kapu és karácsonyi vócsereket osztogatnak. öt euró, levásárolható bármelyik boltban. az első ellenőrzőkapun belül. ez csak annyiban számít, hogy kint vannak olyan helyek is, mint a billa szupermarket és az annyira mégse promó nekik. fair trade gesztenyés csokit szerzek és marcipánrudar 30 centért így.

ezek után nyilván nem mondok rosszat a közvéleménykutató srácnak, aki megkérdez odabent. egyedüli hibája az egész reptérnek, hogy pest fele lehetetlen stoppolni, mivelhogy egyből autópálya van. de van orangeways. bécsbe pedig vonat visz, 16 perc alatt.

szóval a szakadó eső azt mondja, menjek busszal tangierba stoppolás helyett és hagyjam ki spanyolország enklávéját, ceutát. cserébe a 82 km után felhős, változékony, de néhol napos idő fogad és nagyváros. buszpályaudvar persze ville nouvelle-ben, de ez itt egészen szervesnek hat - akár a népliget pesten. nem annyira európai sziget a sivatagban, mint marrakech, vagy fez, sokkal inkább persze, van a városnak újabb része és óvárosa jelleg, mint pl prága. reggeli busznak köszönhetően, egészen korán, dél körül itt vagyok. beugrok egy cyberbe még egy esélyt adni couchsurfingnek, aztán irányba veszem az óceánt és irány a medina olcsó hotelei.

lp petit socco környékére írja ezeket, bármi is legyen az. végül egy hosszabb terecske a medinában. bemegyek egybe, elmondom a szitut, hogy egy éjszaka, egyedül vagyok, nincs pénzem. nézzem meg, franciaerkélyes szoba, franciaággyal, csappal - 9 euró. kezdenék hümmögni, - 8-nál járunk - mondom nincs - 7 - több pénzem - 6 - mint 5 euró - oké, legyen öt. nagy parám, hogy hogy jutok ki a reptérre holnap, mert az internettel együtt minden és mindenki azt mondja, hogy taxi 10-15 euróért. recepciós srác jófej, adja a tippet, hogy van busz. de induljak korán - a délután négyes járatomhoz - mondjuk 8-f9 körül, mert majd meglátom. grand soccotól sétáljak kifelé és kérdezzek embereket. oké, végül kellett várni egy órát a buszra, nem is volt közel a központhoz, de azért nem kellett hozzá nyolc óra, hogy kijussak. segítség itt, ha arra járnál. a vége az lett, hogy három órát vártam reptéren.

nagyszerű, van egy egész délutánom bejárni a várost, szuvenírt vásárolni, teázni, lazulni. sajnos a mozi zárva. végül még az időjhárás és a napi háromszori felhőszakadás megkavarja a dolgokat, de azért egészen jól szórakozom. veszek egy marék magot és kisétálok a nagy plázsra, ami rio jellegű a toronyházak, a partmenti széles út és a rengeteg homok miatt. szemben látszik spanyolország, de a hátam mögött viharfelhők, sokat nem lődöröghetek. piacra érek be, mikor leszakad az ég. szárított füge, datolya vásárlás már otthonra, majd teázó csehóban várom ki a végét.

hostel környékén vannak cuki kis étkezdék, de a kaja mégis jobb volt délután a piac büféjében. emitt pedig hal volt, de biztos késő van. nagy terv, hogy még estére elmegyek hammamba, de a környéken az összes zárva. újabb égszakadás és nincs türelmem eresz alatt kivárni, így hazafele futva jól megázom.

reggel kelek korán, dobok egy reggelit abból, amim van, veszek még egy lebent és némi útravalót. rácsodálkozom, hogy az atlanti óceánnál még mindig mennyire csodálatosak a halpiacok, majd elindulok buszt keresni. a megálló egész könnyen meglett, van várostérkép is járatokkal, menetrend, de a busz csak nem jön. aztán egyszer csak jött, bő egy óra után. reptéren van ugye bőven időm, angol csajjal beszélgetek, aki filmfesztivált szervez itt. még egy zuhé, amit már a terminálból nézek végig. csá marokkó.

mert a téli ryanair akciókból maradt még idénre egy pár repjegy pozsonyból brüsszelbe. aztán ennek már lassan három hete, amikor épp kezdett meleg és tavasz lenni. címszavakban rohannék csak végig rajta.

student agency busz pozsonyba, és reptér. charleroi reptér. kanyar, ahol mindig lerobban, majd húsleves. rohanás, mert l már lassan egy órája vár és én nem győzők smseket küldeni, hogy még 20 perc. david a belvárosból, aki jól főz. első kör sörkóstolás lakáson, majd második kör olyan helyen, ahol minden a csapból jön.

második nap városnézés, belváros. egészen korrekt város, bár az business negyede elég kihalt. pisiló kislány, sör kicsit kintebb, majd lábösszeszorítás a parlament környékén. végül iamx koncert, ricard és pár helyi kocsma. csocsó is van, bár az épp hogy szét nem esik.

harmadnap gyengéd városnézés, még a nap is kisüt. atomium, ahol elsőre azt hiszem, kevés lesz az idő, majd szerencsére nincs elég látnivaló odabent, szóval épp visszaérünk davidhez időre. 20 perces sor a supermarketben majd szendvicsmajszolás a vonaton bruges felé. bruges-ben újabb david, ő kintebb lakik és velszi és söröskorsókat árul az ebay-en és fura. valami belgákkal találkozunk posh helyen és béna sültkrumplit eszünk a töröknél.

negyednap városnézés, bruges olyan, mint egy turistákkal zsúfolt dán város. gondolok itt leginkább ribe-re. még a toronyba is felmegyünk. szélmalom, csatornák és kajakosok. fokkal jobb sültkrumpli, sokkal jobb szósszal. vonat vissza brüsszelbe. vasárnap ellenére nord pályaudvar mellett van nyitva bót, ebből sikerül nyerni egy paradicsomos, gombás rizst vacsorára. még egy sör a környéken francia belgákkal, de aztán fekvés hamar.

mert reggel első metró külvárosba, ahonnan d tesója rendi és kivisz reptérre. első metró előtt még priceless a két spanyol a főutcán. egyik egyszál pöcsben, a másik meg húzza, hogy ne már, na. pozsony, borzasztó hamburger (SOHA ne egyél hamburgert pozsonyban). szitáló eső budapesten.

én is voltam tehát marokkóban. merthogy télen menő délre utazni, egzotikus afrika, muszlim arab ország és mégis ryanair. a terv az volt, hogy még ősz végén volt akciója a fapados társaságnak méghozzá hogy egy euróért adja a repjegyeket. olcsó, de kényelmetlen, de legalább olcsó és kalandos. az árat saccra tudom megmondani, ilyen 10 euró körül lehetett a budapest-tangier. időben már pontosabb tudok lenni, student agency indult a lemenő nappal a népligetből hármunkkal, zs, sz és én (a szereplők bonyolultak az egész utazás során, köszönhetően, annak, hogy talán a hatból ketten vannak csak, akik ugyanazt az utat teljesítették). tangierba érkezés épp másnap hasonló időtájban. közte repültünk egyet bergamoba még első nap este és egyet bergamoból rákövető nap délután.

bergamo reptere egy ötös skálán hármast kapna, ha hátizsákos-fapados turista, vagy arab low-cost vendégmunkás értékelné. éjszaka nyitva van ugyan, de a padok rideg fémek, elválasztó kartámlával és még hajnal 4-5 körül zsilipelnek is: átterelik az alvó, éjszakázó népséget egyik részből a másikba. viszont autópálya mentén van (ami stoppolás szempontjából roppant előnyös), az út túloldalán van hatalmas pláza és a város 10 perc busszal vagy fél óra-óra gyalog.

és a város bőven megéri a bemenetet. már reptérről látszik a fellegvár jellegű középkori városmag és a mögötte tornyuló havas csúcsos alpok. buszról siklónál leszálltunk, és elnézve a meredekséget és a magasságot, bőven megéri az egy euró öt cent azt, hogy az felhúzzon. fent középkor, szűk, tiszta utcák régi házakkal és sajt-olíva-bor boltokkal. nagy templom, egyházi épületek, lelátó és várfal. várfal tövében kommunális kertben hagymát nevelnek. forrócsoki két euró körül van, de fehérből és felmelegít. csöpp olaszország az egy héttel korábbiak emlékére.

képek bergamoból.

fapados skavsta reptér jó 100 km-re van stockholmtól, amivel jó előre számoltunk, így nem annyira vészes tény. hét napból utolsó hármat töltjük a reptér környékén, aludni oxelösundban alszunk.

stockholmból olcsó reptérbusszal megyünk vissza a környékre. csodás svéd táj végre világosban, autópályáról. az erdőt csak néha töri meg egy ikea vagy valami szikla. még a nap is kisüt, de azért bájnak ottmarad a köd a fák között. reptérről már stoppolunk, hárman és egészen jól sikerül, két kocsiból a 30 km-es táv, amit megtör nyköping városa. itt vásárolunk kicsit, mert úgyis ott van az út mellett az ica. kezd igazán kevésbé válni a köd, úgyhogy ideje volt már megérni az "unalmas, semmi nincs itt, kisváros" oxelösundba, ahogy a stopposok mondják. négy-fél öt van és kb. egy óra alatt tényleg felfedezünk mindent: a főteret, ahol boltok vannak, meg egy szupermarket meg oltóközpont meg alkoholbolt és egy hamburgeres. sráccal, a hostunkkal csak nyolc körül találkozunk, mert dolgozik, usgyi hát le a tengerhez a kikötőbe. édesen cuki mólóra kötünk ki és ha már vettünk egy doboz narancslét, akkor töltsük be a vodkát. itt csúszott el a dolog, meg hogy a moskovskaya egy literes és mi csak hárman vagyunk. sötétben, mólón, várakozunk. aztán valahogy nyolc óra lett és valahogy találkoztunk martinnal is. ami még csodálatosabb, hogy nála még főztünk is és boroztunk és pálinkáztunk.

másnap persze jön az elgondolkodás, hogy húha. szerencsére elvonulunk a természetbe kirándulni és úgy tűnik, a világegyetem megbocsát nekünk, mert hétágra süt a nap. ilyet svédországban még nem láttunk. oxelösund alja egy sziget igazából, ami tele van erdővel, sziklás partokkal, ahonnan ha képesek volnánk párszáz métereseket ugrani, egészen stockholmig el lehetne szökdelni további apró szigeteken. csodás tehát. vannak birkák is és szovjetek ellen épített eldugott védművek, ágyúk. naplementéig kószálunk, végül kikötőben kötünk ki, ahol megrohan a lemenő nap fényében egy falka kacsa. innen már felsejlik az acélgyár is és a hozzá kapcsolódó kikötő a szabvány hatalmas hajókkal.

városközpont, hamburger és pizza. feltöltődve még a helyen ülve úgy gondoljuk, hogy lesétálunk oda, ahol a város óvárosa fekszik. ez túl van az acélgyáron. kilépünk a sötétbe és a hidegbe és inkább hazacaplatunk martinnal és pajtásaival kártyázni. nagy az örömöm.

utolsó teljes nap programja nyköping. annyira nem szuper, mint mondják, de azért elmegy. van vásárlóutca - amiről oxelösund álmodni se mer - lángosos, kínai, pizzás és a többi. sziklán fatemplom és folyócskát is találunk, ami elvisz egy várhoz. ősi vikingek játszottak itt réges rég koronázósdit. mi annak örülünk, hogy találunk egy csodálatosan tiszta és ápolt publik vécét. további séta a város külterületein, ücsörgés a kikötőben majd egy újabb icázás a múltkori stopphelyen és haza. épp megérkezünk szeretett városunk főterére, amikor hopp, martin is jött vásárolni. heló srácok, ne vigyelek le titeket az óvároshoz? így spóroltuk meg az átgyaloglást az acélgyáron. óváros pedig olyan, hogy a szokásos sziklás partvidékre felhúztak pár színes faházat, csónakgarázst és mólót. cuki. illik hozzá a björkről beszélgetés. kicsit sötétedik már. egyedül vagyunk hárman az egész környéken és azt képzeljük, hogy egy világtól elzárt közösség él itt, akik vérfertőznek és hihetetlen lelki feszültségek rejtőznek a felszíni békés együttélés mögött.

még este fájó búcsú martintól, mert ő holnap reggel korán kel és lép le. 1968-as cseh kivándorlók gyereke, mondtam már?

reggel kelés és újra a nyköping-reptér útvonalon stopp. egész hamar, egy kocsival kiérünk, így marad bőven idő a csomagok ryanair kompatibilissé tételére és a talált három doboz sörre meg a csipszre.