ócska utazós

már látszik, hogy kevés lesz erre a két nap. szerencsére jó fuvarunk volt, évorai kempinget délben otthagyva, negyedkor már kocsiban ültünk és a srác lisszabon központjáig hozott minket. méghogy itt nem lehet... másfél óra volt a 150 km, de ebben van városi szakasz is. autópálya is csak az a 20 km volt, amiből 16 km egy datab híd (!) a tejo torkolatánál... igen, egészen más város, mint az eddigiek. hatalmasnak tűnik, pedig állítólag csak félmillió, környezőekkel is max 2 akkora, mint pest. van négy metró, és ebből legalább kettő hosszabbításán dolgoznak, még egy nagy híd, és rengeteg tasca. még egyéb is, de nincs még 24 órája, hogy itt vagyok.

szállással kis probléma adódott. köcsög jose smsünkre válaszában azt mondja, nem is mondta, és nem is tud szállást adni. pedig üzenetben még: Se não arranjaram digam, que Domingo já poderei dar-vos alojamento. ilyenkor jó dolog a laptop. vár tövében keresgéljük a nyílt wifit, majd egy kilátóterasznál meg is van. itt újabb sor e-mail, hogy légyszi, majd végül a lisboa groupban akadunk egymásra andréval. most is itt ülök a foteljében, tehát sikerült és kényelmes és jó helyen lakik (alameda metrómegálló). számítógéptechnikusnak tanul, de egyáltalán nem gyík. ilyen 4-5 szobás lakás, ami gondolom évközben diákpajtikkal van tele. fa padló van mindenfele, még a lépcsőházban a lépcsőfokok is. tegnap este 11től kb n2ig beszélgettünk, ilyen olyanságokról. magyar zenékről sokat, sorozatgyilkosokról meg ami jött a tvben a hírekből. ajánlott alter helyeket felkeresni.

időrendben visszafele f11ig nagyjából nyolctól fado esten voltunk a sé fölött, de a vár alatt. ő ilyen tipikus és főleg lisszaboni. étterem, eszel, iszol, és zenélnek neked, de a hangsúly az éneken van. két gitáros, egy rendes és egy portugál gitáron és több énekes, egymást váltogatva, átfedésekkel. két idősebb néni, egy fiatal lány, egy sráckorú, egy néha beugró 30-as és egy férfi szerű. fado-t énekelnek. kajának menüből lehet választani, egy abroncshalasat és egy tintahal-rák kombós saslikot kértünk. kancsó fehér bor, az elmaradhatatlan olívabogyós tálka és az egész után desszert. 25 euróért, de ez prémium pénzből ment, amit zsüdi kapott szórakozásra.

villamosokról nem írok, mert úgyis millió fényképen rajta vannak. vadászom őket. van hasonló, de inkább sikló jellegű, bennük az a jó, hogy egy fokkal fixebb útvonalon vannak és könnyebb elkapni. roppant hangulatos az egész. metróról sem írok, mert nem feltétlen érdekes. jegy ára 75 cent.

egyenlőre ennyi. ahogy látom, éjszaka esett csöppet az eső. meglepő.

első komolyabb kaland. faroból lentről felstoppolni 250 km-t algarvéből altenejo-ba. mert ugye ez lehetetlen portugáliában, úgysem vesz fel minket senki és ott fogunk megrohadni. ehhez képest sikerült, pedig nem is egyenes az út. autópályát kell kerülgetni és leágazni itt és itt. izgalmasabb sofőrökről. a német kisbuszos, aztán a sokat beszélő portugál srác, aki állásinterjún volt és eszméletlenül sokat beszélt. azori szigetek például nyugodt hely, vannnak tehenek az út szélén és más stuff like that. és die stupid little tre, die! ő olyan helyen tett ki, ami igazán szívás. ourique-től nem messze, struccok az út szélén, kutyák ugatnak és sárga minden. kis ugrással meg egy család kocsijában, apa-anya-tinédzser srác. új muse lemezt hallgatták, öröm volt a légkondiban élvezkedni. a korona az egészen, hogy kérdezték, hova kérjük a fuvart évorában. hát mondjuk nem tudjuk, mert még nem igazán hol alszunk. legyen akkor egy kemping, tudnak egy igazán jót. 14 euró valamennyi volt kettőnknek egy sátorral egy éjszakára.

lecuccolás, sátorállítás és városba. nincs busz szombat vasárnap, de van sok francia a kempingben, tehát istenien könnyen lehet bestoppolni velük. 3 km amúgy a táv, legyalogolható. este hét körül van, templomok, turismo-k zárnak már, így igazából csak egy fagyit tudunk nyalni azon kívül hogy sétálunk a hatalmas és roppant nyugodt óvárosban. szinte egy lélek se, néha egy francia pár feltűnik a fehér falak közt, de amúgy egyedül a főtéren találni embereket. árkádok körbe. fel még a katedrálishoz, mellette ókori római templom maradványai és panoráma. csappal vigyázni, mert könnyen megnyithatod és szembespriccel. hazafele már nem vett fel senki, viszont így találtunk ingyen wifit a körforgalmon túl, a focipályával szemben lévő házak tövében.

hazaérve valami pisil a sátornál. a locsolórendszer pisili le a sátrat, hogy rohadna meg meg. így ázott át az egyik hálózsák és lett keservesebb eggyel az éjszakánk. még eggyel amiatt, hogy ráültem a napszemüvegre és lejött a nyele. még eggyel amiatt, hogy elromlott az elemlámpa. az meg még délután rontott, hogy megtörött a laptop akkuja (megragasztottam celluxszal).

reggel kilenc körül már város felé és ismét bevittek kocsival. azért korán, mert még nememlítettem, hogy van uszodájuk és vissza kell érni délig - akkor van a kicsekk. városban vasárnapi piac kicsit kialt, de szép és új az épület és van friss hal is. csontkápolna 10kor nyit, ezért még elmentünk a katedrális mögötti 3d-ben zegzugos utcákban kavarodni egyet. kápolnában 1,5 a belépő de barátságos mosollyal kaptunk magyar diákra 50 cent kedvezményt. ebből egyet vissza is adtunk fotójegyre, mert ilyet meg kell örökíteni. így tele van csontokkal. a legbrutálisabb, amikor az van ráfirkálva egy koponyára, h pl. jose+maria mindörökké. van lógó csontváz is a kisfiával.

ezek után úsztunk otthon egyet a medencében és indultunk a fővárosba.

stoppal indultunk reggel korán. az m1-esen lévő hatalmas dugó ellenére hat fuvarral kb. du. egy körül meg is értünk ide, hőn szeretett összejöveteli városba. itt

izzadunk azóta. csarnokból elküldtek, hogy nem lehet padon aludni, ekkor költöztünk át a nemzeti színház mellé a fűbe. 3-4 óra horkolás. felettünk a galambok szeretkeznek.
most épp padon száradok, mert van szivárványozó gyeplocsoló. esti program repülés és éjszakázás hahn-ba. majd akkor rakok talán képeket is.

azért lett belőle végül. tek tábor ez is, mint volt már fonyód, ilyesmi.
milyen nagyszerű, hogy újpesten, város szélén lakom, mert csak ki kell gyalogolni és már ki is tehetem a kezemet. öt perc kb. és sződligetig menő kiában ülök. 30-as zenész hapsi. tegnap volt a szülinapi bulija, guatemalai barátaival játszottak valami koncert félét és ilyesmi. oda kell érnie a bankba fél négyre, mert gondolom akkor zár, utána haza a gyerekekhez. radio jazzy szólt és azt mondta, negyed óra után, hogy eddig minden szám feldolgozás, nahát.
még három másik kocsi kellett zebegényi kossuth lajos utcáig, de egyikre se kellett többet várni 5 percnél. egyikre mégis, de az csak mert telefonálás közben nem akartam kitenni. ez volt nagymaroson, ahol egyszer csakk hipp, kitűnt szemből a vár, meg a duna itt van de közel és hú.
verőcén meg a nagy bicikliscsoport, a kétfős benő-kornél különítmény próbált megelőzni, de hiába.

zebegény roppant aranyos. balatonhangulatú főtér, templom, kispatak, hegyoldal, szűkutca. kilátó trianon-emlékművel, dunakanyarra kilátás giccses felhőkkel.
teaházak igazán francia orientáltak voltak. a kommuna meg a három önkéntes. iszonyat hideg, látszik a lehelés.

hazafele kossuth lajos utcáról kiérve főútra abban a legelső kocsi megállt és hazáig hozott. oké, nem a 2a-n jött, mert azt nem szereti hanem helyette végig vácon, dunakeszin, de hát istenkém. amúgy egy jófej könyvelő volt, aki a lányát hozta táborozni és még a sátrát is segített felállítani. befogadó az előző beszélgetések interpretációira, exstoppos, politikátunt.
 

vúú, új bejegyzés. vúú, utazás közeleg. úgy áll, hogy júli. 4-én beugrok vizsgázni, méghozzá komolyból. aztán valamit kezdek hosszúgatyával, inggel és kiállok m5-ösre, mert irány dél. zsüdi és családja megy délnek már napokkal korábban montenegroban én meg utánuk. egyedül fogok stoppolni messzire és couchsurfölni, mint még soha életemben. belgrádban felezés, ottalvás. az budapesttől 400 km és egy határ, onnantól a fekete hegyek tengerpartja egy kicsivel több, szerpentinesebb és autópálya mentesebbnek tűnik, de talán a határ könnyedebb. belgrádban már van hosztom, beszél dél-afrikai angolul.
már épp csak a vizsgán kell túllenni.
kánköl. cserébe lesz pénzem bőven. vizsgán meg még mindig túl kell lennie, egye meg a fene.

hétvégén tek tábor fonyódon. 25 fok, napsütés, stopp. budaörsi ömw-nél kiállunk, majd az első hátrafordulásnál hoppá, ott vannak még mögöttünk stopposok, illene mögéjük húzódni. nem is egy, összesen három fő: első kettő alter pár, bécsi táblával, második 30-as hapsi, veszprém nyomtatott a4-essel. legalább nem konkurencia. elsőnek veszprém nyert, utána hozzánk jött egy hapsi, hogy ott áll a parkolóban, usgyi. vw golf, és még talán sosem beszélgettünk ennyit sofőrrel. nagykanizsai srác, pesten dolgozik, a héten vette a kocsit. olyan ízes sztorikkal érkeztünk meg, minthogy éjszaka a részeg szobatársai építési hulladékot hordoztak fel a lakásba heccből. kicsit harsány srác, de a zenéje akár a franciáknak. pimp.

fonyód egyszerű, balaton szép. pont szemben van a badacsonnyal, ez már alapból egy plusz pont. aztán még sima a víz is, nincs soknép, megy le a nap, halacskák, ahh. rendezett nagyjából az egész, két nagy abc is van a központban, nem is annyira lehetetlen nyitvatartással. épületek közül van az a kollégium, amiben laktunk, az valami régi. vasúti bálépületnek, hotelnek indult bő száz éve. labirintusos, össze-vissza lépcsős és nem mellesleg ingyen csocsós. régi is, igen. szemben vele a kikötő, annak épülete még szimpatikus volt nekem. ilyen várszerű, mintha lenne négyszögletű bástyája is.

ami nagyon zavar, az a középszerűség. drága a lángos, de csak mert németek vannak. nyolcvan forint a wc, de szánalmasan rossz zene szól sztereó magnóból. giccsek, csicsák az üzletekben és az a rengeteg német kiírás. na, ezek annyira lehangolnak. vagy ilyesmi.

tekről nem írok. mézesvajaskenyér.

hazafele dilemma, hogy vissza, autópálya fele álljunk ki a nulla forgalomba, vagy sunnyogjunk a flavakon keresztül, egyszer majdcsak kivisz valaki és röpülhetünk szabadon fel pestre. kettes nyert, nagyon nagyon helyesen. 10 perc se volt és dudál a bécsi merci, hogy hopp on. budapest, szupper! persze annyira osztrákok, mint az összes többi osztrák rendszámú, aki eddig valaha megállt stopposnak: irániak. benzinkútnál derült ki, hogy van egy kötelék is, egy chrysler cruiserben a család fiatalabbik része. igazán mókás, ahogy fogócskáznak szinte az autóppályán. miközben 220-szal suhanunk néha le kell lassítani 180 alá is, hogy beállhassunk a palyti mellé és a török zenére táncolva, csettintve vigyorgókat le tudjuk fényképezni. további program a család itt nem lévő tagjainak bemutatása a magyar stopposoknak fényképeken, e-mail cím csere és egymás meghívása nyaralásra. remélem nem vették komolyan és állítanak be megyerre egy szép napon. remélem.

igazán izgatta az érdeklődésemet, milyen lesz az az autópálya, amit Lemberg és Sztrij közti 50 km-es szakaszon jelöl a térkép. zsigaladából élvezhettük. néhol azért elválasztósáv is akad bokrokkal, betonnal, de többnyire olyan, hogy zebra is vezet át rajta (lakott területen kívül!), sőt, egyszer mi is átkanyarodtunk a túloldalra tankolni a 92-esből. minőségre olyan, mint várható: nem igen tudtunk volna gyorsabban menni 100-nál, erre csak azok képesek, akik terepjáróval vannak. ez ad egy tendenciát annak irányába, hogy itt az összes fekete, csillogó maffiaautó 4x4-es. sztrij-t elkerülő út poros és koszos, mint általában eddig a legtöbb hely, ahol kitettek. munkácsig kamionnal szeltük át a kárpátokat. ukrán sofőr volt, de igen lelkes a magyar kultúra iránt. nem tudott, csak pár szót (előzésnél édesdeden azt mondja a zilre, hogy tragacs; munkácsváros és ungváros meg az orbánviktor), de nagyszerűen kiegészült az én alapszintű szlávságommal. náluk még nincs tahográf, de van még cb. mikor elhúzott szembe egy ismerőse, kapta le és beszéljek vele, mert magyar az ürge. és petőfi rádió slágerperceit is hallgathattuk. munkácstól busszal mentünk ungvárra, mert ahogy kitett, az jött hamarább, mint felvettek volna. kényelem.

délután négy fele voltunk a vonatpályaudvarnál. Nikolaj dolgozik, hétkor tali a zakarpatija szállodánál, addig városnézés.

Ungon innen a Petőfi tér, ami egyszerű. Ungon át gyaloghíd vezet, ez már látványosabb környék. sétáló emberek, boltok (igénytelen, kínai) és sétány a parton. fagyit már magyarul lehet kérni, de azért a többség ukrán. észreveheted leginkább onnan, hogy ha a sétáló utcában megállsz egy pillanatra, ütemesen kopog az összes nő csizmájának sarka. várba pont zárásra értünk, ami azért kár, mert ilyen szabadtéri múzeum jellegű. belépős. mellette a skanzennal is ugyanez a szitu. a környéke miatt megérte felmenni: egy-kétszintes házak az utcák, még olyan időkből, hogy akár szlovák, akár magyar feliratot is találsz könnyedén. macskakővel és fehérre meszelt törzsű fákkal a meredek utcákban. a hotel fele, ahol találkozunk, van az első igazán hagymakupolás templom, amit ukrajában látunk. kisebb kápolnák, templomkák voltak azért már a szlovák határ-lemberg útvonalon is, nade ez olyan tényleg nagy. nem régi, látszik rajta, hogy nem idősebb 30-40 évnél.

a hársfasor az ung partján tetszett a leginkább.

Nikolaj meleg. van barátnője, akivel Budapesten melegedett össze még március végén talán és már költözik is hozzá Kijvbe, de ettől még annyira tipikusan meleg. mesélt sokat ukrajnáról, az egészet átvettük, mint földrajzórán. hogy keleten sötétek az emberek és csak előre látnak, befele a bányába; hogy a krím az szép és üdülőhely, de találsz partszakaszokat, ahol nincs senki és semmi; hogy a dnyepertől nyugatra mennyire európai és mik az igazi városok. aztán budapestről és a fesztiválokról. ultrahangon voltak nálunk a merlinben, de sorolta az összes alternatív kiállítást, fesztivált egészen krakkótól újvidékig. hamarabb tudta, hogy lesz a38-on amon tobin, mint én. anyukájával él, aki nekem tipikus orosz nő. olyan kimért, elegáns, lenin és dosztojevszkij van a polcán és konyakot isznak. estére elzárják a vizet központilag, merthogy spórolás van. mindenhol, az egész városban (országban).

reggel bevásárlás és irány haza. első sofőr utunk során, aki beszálláskor angolul kérdezte meg, merre. Csapnak. govorite ruszkij? - malenkij. - magyarul? - igen. - magyarok vagytok? Tamás vagyok, sziasztok. határ 20 km, addig megtudtunk valamit az itteni kisebbségi létről és arról, hogy két dologból van sok igazán kárpátalján: benzinkútból és templomból. utazásról szóba került, hogy tavaly krímen voltak nyaralni vonattal. országon belül 30 órát utaztak.

határon gyalog átkelni tilos. ezt tudtuk már korább is, szerencsére az autósok is: első kocsi felvett, hogy átvigyen. debreceni hapsi, nyilvánvalóan csempész és csencselő foglalkozású. két óra volt, míg átjutottunk, ám ez jónak mondható állítólag. valami delegációnak tartottak bemutatót, nézelődtek a dán vendégek schengenre való felkészültséget vizsgálva. a rendszerinti átkutatás után még félre is állítottak minket, hogy szúrópróba és akkor mi lettünk a bemutatódarab. benéztek még motorházba a kis födelek alá, csomagtartóban a burkolat alá. két doboz cigit lehet áthozni, mert ugye ott a 40 forint/doboz ár jelentős haszonnal kecsegtet. egy kartonért már 10 000 forint azonnali bírság jár. nem vették észre, ami a kocsiban volt, örült az ipse.

nyíregyházáig vitt, ott gyalogoltunk egy jót körúton, majd egy BP táblával kiálltunk és kisteherautó hozott a Deák térig. győrből indult a lelkem még aznap, s ment is vissza.