HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) vinales (1) viñales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

vol. 2.1 belogradcsik



2011.09.08. 22:00 pite e

szerencsés eset, hogy fél nap stopp után 10 perc eltéréssel ér a két csapat a calafat-vidini komp román oldalához. három euró a személyjegy és fél óra múlva indul a következő - ezt már bolgárul tudom meg a pléh konténerben ücsörgő jegyárus nénitől. kamionsofőrök és nyugat-európai motoros turista, akárcsak az odessza-batumi kompon, csak kicsiben. fél órát ülünk a hajón, míg átér a túlpartra. mérföldekkel jobb a hőmérséklet a víz közelében, mint a dimbes-dombos román utakon stoppolva. észak fele már látszanak az épülő híd pillérei.

komp, irányítókabin.

bulgária nem fogad barátságosan. fél óra séta a kompterminálon és a vámon át a vidint elkerülő félkör kezdetén vagyunk és nekünk a másik végén van a továbbvezető út. majd hirtelen bulgária barátságosan fogad, mikor csomaggal mind a négyen beférünk egy srác légkondis suvjába és körbevisz a város körül. újra meleg van, újra út mentén várunk, de innen már viszonylag sima az út belogradcsikba. annyira, hogy a második stoppunk egyből szállást is szerez nekünk telefonon. haverja már a főtéren vár minket a jobbkormányos dzsippel. korrekt szállás, 30 leva a kétágyas szoba, közel a központhoz. mire lezuhanyzunk (jelentős mennyiségű boldogsághormon!) mindketten j-val, a másik csapat is beér, házig hozzák őket.
 
kaja. nagyszerű érzés bulgáriában nem külföldön lenni, tudni mit és hol lehet és érdemes enni. nem konkrét helyeket ismerni - hisz erre még nem is jártam - csak a mikéntet tudni. zöldségeket eszünk, töltött paprikát, valami cukkinis dolgot és persze egy kebapcsét is. a helyi nevezetesség, a vár már úgyis zárva van, kezd késő délután lenni. oldalában viszont elindulunk a sziklák között, ami a legjobb ötletnek bizonyul. gojko mitics vadnyugatában kalandozunk, felcipelünk két liter sumenszkot valahova egészen magasra, hogy mámorban élvezzük a naplementét. városba visszafele még találunk egy szabadtéri színházat is.
 
 
grand canyon.
 
vadnyugat.
 
 

esti programpont a kocsmázás napernyők alatt. kétszáz gramm caca és sör. jön egy vidám hapsi, aki meghívja mindhárom asztalt egy kör sörre. amerikából jött épp haza sok év után, dollárja van és egy idő után azért kezd terhes lenni. bolt már bezár, de az emberek maradnak az asztaloknál. aztán mi haza. szállásra behallatszik még valami élőzene, ami bizsergeti a kiváncsiságomat. a pár utcával arrébb fekvő buli már ott kezd jó lenni, hogy az út átvált földútba és az esemény eléréséig legalább 10 kóborkutya ugat vagy próbál megkergetni. cigánysor mélyében áll a színpad és két sor asztal - rezes-szintis-harmonikás banda és asztalon táncolás. mintha esküvő lenne. világítunk persze, mintha neonlámpa lenne a hátunkra kötve, jönnek is egyből barátkozni a szintúgy kevésbé beavatott nézelődő helyiek. sráctól tudjuk meg, hogy születésnap, egy éves az ünnepelt. barátságosak, főleg hogy értegetek a északnyugati bolgár dialektusán. fűvel is megkínál és büszkék rá, hogy van köztük egy félig bolgár csaj is, nem mindenki cigány.

szülinapi buli.

aztán alvás. ágyban.

Szólj hozzá!

Címkék: duna balkán bolgár stopp magánszállás komp belogradcsik

vol. 1.2 duna mentén



2011.08.26. 18:52 pite e

négyen vagyunk a sátorban, ami éjszaka a hűvösben még oké, de reggel én érem el elsőként az állapotot, hogy fel kell kelnem. kimászom a stégre és ott alszom tovább. halászok csónakokkal mászkálnak az egészen tó szerű kiszélesedésben. felhős az ég, szürkés a táj és én azt hiszem, hogy nagyon hajnali korán van. közben egy óra múlva már délre harangoznak. uzsgyi tovább, felszedni a sátrat, csigákat lepergetni róla. megelégedéssel tölt el, hogy világosban is igazán jó helynek tűnik a táborhely, amit előző este csak sötétben tapogattunk körbe.

valami ortodox ünnep van, templomból jön sok kis csapat szerb kiöltözve kukoricát rágcsálva. dobar dan, ha ha. van vas víztornyon nackó jelkép is, meg se mondanám, hogy romániában vagyunk. reggeli a város széli penny market buszmegállójában. roppant mókás felfedezés, hogy nemhogy a telefonom sikerült otthonhagyni, hanem még a bankkártyámat se fogom tudni használni. mivel új és a pinkódot a telefonba írtam be, mert úgyis elfelejtem.

kempinghely stéggel.

Duna.

legalább a stopp fasza. négyünk közül ketten azonnal elmennek, ketten még várunk kicsit, de a lehető legjobbat kapjuk cserébe: következő száz kilométeren épp ugyanaz a napi programjuk, mint nekünk - nézelődés. kolozsi család - papa, mama, tini srác - valami suvos szerű kocsival, csupa fehér ruhában és hosszú hajjal. megállogatunk sziklák tövében, információs táblánál, domboldalra mászunk szerdet legelni. újmoldva-orsova szakasz ugye úgy néz ki, hogy itt találkozik a balkán hegység és a kárpátok. kettő között a duna próbál kijutni a kárpát-medencéből. néhol ez éppencsak sikerül, ott összeszűkül 100 méterre is. érdekes ehhez hozzátenni, hogy a környéken van, ahol a mélysége 80 méter! épített látványosság a környéken a két parton az út (viadukt, alagút), egy templom a víz fölé építve és decebál. orsovára megint nagyjából 20 perc eltéréssel érkezünk meg, eléggé ki tudjuk számolni.

decebál borzasztóan béna szobra vagy mi.

park-sziget orsovánál.

van valami sziget, rajta fákkal, kilátóval és bezárt étteremmel. itt pihenünk, piknikelünk. még úgy tudjuk, vannak úton otthonról egyéb barátaink, akikkel itt találkoztunk volna. csak estébb derül ki, hogy mégsem jönnek. salata bulgareasca, egyéb kaják, amikhez erős előítélettel álltam hozzá ismerve bukarest gasztronómiáját. nem volt vészes. sőt, naplemente, vízpart, nyár.

este kicsit elcsúszott a várakozással, a sziesztával és a lustasággal. dunaparton kívül sok mást nem látunk orsovából, kolostorhoz se mászunk már fel. lemenő nap fényében kapunk ki az erőmű és szörénytornya felé vezető útra, hogy majd ott lesz tuti sátorhely a folyó mentén vagy ilyesmi. vasútállomástól indul fel a hegynek egy túraútvonal, na az a tuti. negyed óra víkendházak menti séta után elérkezettnek látjuk az időt, hogy átugorjunk egy kerítésen és a paradicsompalánták tövébe verjük fel a sátrat. van aki izgul, én jó poénnak tartom, hogy le kell bújni, ha jön egy-egy kocsi - ami egész jó eséllyel fát lopni ment fel az erdőbe.

reggel vissza negyed óra, stopp az erőműhöz. gát, gáton át lehet kelni szerbiába, de túl nagy macerának tűnik. azt elfelejtjük, hogy állítólag valami múzeum is van és be lehetne menni a dolog gyomrába. legközelebb. párosával stopp tovább szörényig. az jó, hogy romániában nincsenek autópályák, így egész szabadon lehet az útmentén integetni, viszont elkerülőutak is épp csak mostanában kezdenek sarjadni, ami elég rossz. szörényt valami hatalmas mákkal megússzuk, mikor kifele sétánál megáll egy dácsiás bácsi, bapakol minket, útközben felvesz még egy nagymamát majd kirak a helyes úton. tikkasztó melegben hirtelen nagyon megszerettük, hogy nem kellett kikóvályogni a 100 ezres városból.

egyes csapat felpakol a stoppra.

tikkasztó meleg jön innen és 100 km másodrangú út majdnem egészen calafatig, a kompos határátkelőig bulgáriába. sok kicsi stopp, félmeztelen két srác dübörgő román rappel a merciben, fiatal panziótulajdonos csaj, bukarestbe igyekvő temesvári városi srác, miegymás. erőmű-calafat szakaszt mi nyerjük negyed órával j-val, pedig m és v vitte el az első fuvart.


Szólj hozzá!

Címkék: románia duna sátor balkán stopp újmoldva orsova

vol. 1.1 - budapestől délnyugat romániába



2011.08.21. 14:40 pite e

első napi sprinttáv a budapest-újmoldva. ennek ellenére reggel kilenckor még a hajnali hűvösben reggelit tolunk j-val a szabadság hídon. mert milyen érzés lesz már 500 kilométerrel délebbre ugyanennél a folyónál sátrazni este. aztán persze boráros és nagykőrösi és 20 perc se, már repülünk a sráccal, aki alfelejtett autópálya matricát venni és a jogsija is a fénymásolóban maradt. magyarországon ez még feltűnő. következő szerencsés stopp brassóba megy (sopronból!), így nem szarozunk a csanádi határátkelővel, amivel kihagyhatnánk aradot, hanem nagylakon át. én alapvetően azon az elméleten vagyok, hogy az országok jellegét meghatározza, hogy milyen államok veszik körül, különösen k-európában van valami regionalitás. nade azért nagylaknál megérezni a határt. jönnek egyből a facsuprok, benzinkutak, pénz-mani-cséndzs, lemosom az ablakod, ha bécsi a rendszámod és persze a csillogó cigánypaloták. azt hittem, messzebb kell menni ehhez a balkánhoz kapcsolódó hazaértem érzéshez. bár románia még mindig kicsit túl tömény és intenzív nekem.

arad, északi elkerülő.

arad. aradot megszívjuk. elkerülő a várostól északra húz el, mi meg mennénk délre. persze jön a villamos be a csentruba, aztán jön a következő át a csentrun és jönne a harmadik is, ha nem újítanák fel épp a hidat. még a város előtt az országúton láttunk először két bicós nyugatit, és itt újra. láthatólag velük is trükközik a város, mert a villamosozás közben egymást előzgetjük, futunk össze véletlenül többször. végül buszon. rövid tanakodás után megszólítom a srácot, akinek a tömegben épp belelóg az orra a számba, hogy do you speak..? a válasz persze magyar vagyok, de igen, ez az út temesvár felé. itt kezdődik el a kubázás. márminthogy a helyiek is stoppolnak, integetnek, kalimpálnak. tele a kereszteződés után betonplacc megállni tilos táblákkal, ez jelenti ugye, hogy itt szoktak megállni a kocsik. amit már bukarestben is imádtam, itt is működik: elég turistának kell kinézni (polifoamos túrahátizsákkal, piros pólókban jók vagyunk) és a különlegesség ereje hamar fuvart hoz számunkra. 160 száguldunk temesvárra, de itt is épp úgy járunk, mint aradon. északról be városba, kóválygás. jófej srác, akit megszólítok, hogy merre. annak ellenére, hogy közös szókincsünk 15-20 szó, sétál majd eljön velünk busszal megmutatni, honnan megy az út. újabb kuba, sor megállni tilos tábla és mégtöbb helyi.

kezdene kétségbeejtő lenni a helyzetünk, merthogy esteledik, de ugye romániában stoppolni élmény. főleg, hogy a táj is kezd izgalmassá válni. jönnek a dombok, amiket otthon hegyeknek neveznénk. az erdők, a völgyek, a dán kukorica földek. a forgalom nélküli utak, ahol a rozzant dácsiába még akkor is beszállunk 8 kilométerre, ha nagyon nyomorgós. majd nap utolsó fuvarja, akik elsőre elhúznak mellettünk, majd kb 500-600 méter után visszafordulnak értünk. beszálláskor annyit sikerült vegyes latin-germán nyelveken megbeszélni, hogy újmoldva a cél. fel a hegyre, be a dzsungelbe és hopp, meglátjuk a dunát. nagyapó mellettünk a hátsó sorban annyit mond, dunav. na, ez román volt, hé, ti beszéltek szerbül? kiderül, hogy a környéken elég erős a szerb kisebbségi jelenlét, s ők is perszehogy azok. bár már csak annyira marad időnk, hogy a nagy meglepetésben letisztázzuk egymás identitásait és hogy elmondják, sok a cseh a környéken.

végtelenül romantikus kandeláber a duna parton. szemben szerbia.

v és m kábé fél órával előbb ért a helyszínre szegedről. lemenő nap fényében az itteni duna tó partján a mólón randizunk, ciucot és timisoreanat iszunk műanyag kempingszékes büfében. újmoldva annyira nem hagy mély nyomot, fura csempés egyszintes házak, tekert kovácsoltvas padok a portákon. kicsit olyan, mintha a balatonpart lenne, kicsit mintha tengerpart, de erősen románia. sátorhelykeresés a városban, telkek végében ott a víz. második helyen, ahol le tudunk menni a partra feldobjuk a sátrat. szénaboglya, gyümölcsfák, stég, csónakok.


Szólj hozzá!

Címkék: románia duna sátor arad temesvár balkán stopp újmoldva

2011-es balkán



2011.08.16. 22:24 pite e

idei nagy túra. ami annyira nem nagy, hogy hetekre felfújja az utazás buborékját, de bő 10 napra igen. az a jó benne, hogy többekkel együtt terveltük ki és egész sokunknak sikerült is elindulni. már hetekkel előtte rá is pörögtünk. a nagy balkán túrára. közös nevező az volt, hogy hegy és tenger (+ minél több víz, mert meleg van nyáron). én már régről meg akartam nézni a vaskaput, ez szerencsére bejött mindenkinek. aug 5-re volt meghírdetve az idei nagy európai stoppos találkozó, aminek helyszínét berlint megelőzve bulgária egy várostól-civilizációtól 30-45 perc sétára fekvő strandja nyerte. kettő között böktünk egyet térképre, véletlen pont arra a részére bulgáriának, amerre még nem jártam. hazafele első terv az volt, hogy rohanjunk és akkor minél többet alhatunk tengeren. majd megláttam a gúcsát, hogy épp ekkor kezdődik a szerbiai rézfúvós cigánybandák fesztiválja. a szereplők: j, v és én végig. m szófiánál kiszállt és egy stoppal hazarepült pestre. cs és pa becsatlakozott a tengeren, cs jött onnan végig, pa visszament nyaralni. páran még, random stopposok, akivel még előtte pesten söröztünk, nálam aludtak vagy csak a hazafele úton előzgettük egymást. képek most kicsit, bővebben később.

franciául stoppolunk naplementében dácsiában a román pusztában.

a kazán-szorosban kolozsi család vitt kirándulni.

a vár már bezárt, de naplementében az igazi gojkó mitics vadnyugata.

ahol télen laktam, oda most épp csak egy bő kávényira ugrottunk be.

vihar másnapján minden nagyon mogorva.

röhög a nép, ha süt a nap és leég a has.

egy sörre a rég nem látott kikötőbe.

hogy utána napokig zengjen a fülünk.


Szólj hozzá!

Címkék: szerb románia képek szerbia balkán bolgár stopp

slovenský raj meg ilyen útbaesők



2011.07.21. 13:06 pite e

van az, hogy az ember ismerettségi körében általában van határon túli (magyar). ez többek közt arra jó, hogy áttörje azt a merev határt és ne csak kassa-pozsony-eperjes és a hegyek legyen a felvidék, hanem. így jött a szlovák paradicsomos túra, amin végül heten vettünk részt.

 

pesti ötös nagyjából egy időben vágott neki a stoppnak a szentmihályi-m3-as kereszteződésből 2-2-1-es felosztásban. d-val mint egyetlen vegyes páros legesélyesebbek voltunk az első helyre a tornára való megérkezésben, amit sikerrel hoztunk is. borsodi kalandozás bevezetőjeképp megemlíteném az edelényi stoppunkat, a két fiatal srácot fehér skodában, akik nem szoktak felvenni, de látják, hogy mi fehérek vagyunk (vö. 15 centis árpádcímeres tetoválás). majd betértünk másfél órára bódvalenkére, mert épp olyan családot kaptunk sofőrnek, akik mennek felszedni a kertből a zöldséget, temetőt látogatni. lenkéből származik az anyuka, de már nem miskolciak. kapunk jó adag cigányozást, hogy mennyire szaporák, egy hetven éves nénitől származik az egész falu, régen eltartotta a falu a lakosságát, bezzeg most ezek nem képesek földet művelni és a többi. faluban nikol és edina csapódik mellénk, mindketten méternél alacsonyabb cigánykölkök, akik a nénikét és a bácsikát viszik körbe a freskók között. mármint d-t és engem. hideg víz a kútból és indulunk is tovább a magyar családdal a szlovák határhoz. itt kiraknak, visszafordulnak miskolc felé, mi meg gyaloglunk tornára.

 

torna az aznapi végcél, hat körül d-val első páros vagyunk. jön még kassai kerülővel r, majd este 10 körül fm és pá. nem kell sajnálni őket, hogy egész nap stoppoltak, miskolcra beugrottak nagyihoz ebédre. szalonna, alma jött velük. sátrat torna melletti halastó mellett verünk csak úgy szabadon. roppant idilli a környezett, feszülő víztükör, telihold, tornai vár. víz meleg, két sör után nagyszerű a herelóbáló éjszakai fürdőzés.

reggel hajnali busszal dobsinára, úgyis kikelt a sátorból a nap. itt kezdjük meg túrázásunkat: dobsináról fel a hegynek, majd le a túloldalon lévő víztározóhoz. dedinky van odaát, ami az előre megbeszéltek szerint b és s becsatlakozási helye. staropramen és nappali fürdőzés a jóval hidegebb hegyi tóban. süt a nap, lazázunk a fűben a csónakok között és alig telik az idő. egyszer csak végül mégis felkerekedünk és irány most már igazán a szlovák paradicsom. kapunk is már az elején létrás, szurdokos, vízeséses mászkálást - játszótér felnőtteknek. sötétedés környékén valahol erdő és mező szélén sátrat verünk, illegál. d és pá jobbnak látja, ha a megmaradt kaját zacskóba zárva messzebb viszi a sátraktól - macitól féltek. nagyobb izgalmat okoz az éjszakai vihar. valamikor kettő körül már lehetett látni a villámokat, fél háromkor pedig először a fák tetejéről lehallatszó, egy percre rá a sátron dübörgő esőcseppek is megérkeztek. két kisebb sátor lakói reggelre csöppet nedvesen ébredtek, mi hárman a nagyban viszont szerencsésen megúsztuk.

másnap volt igazi mászókázás. le a hegyről, kávézás majd fel a hegyre. fel a hegyre az igazán izgi rész, valami olyan szurdokot kapunk ki, amiben ha épp nem eszméletlen romantikusan kanyarog a patak, amiben az ösvény visz sziklák között, akkor 10-20 méteres fém létrákon kell mászni vízesés mellett. hernáddal is találkoztunk, mikor másodszorra jöttünk le, de ekkor már sietség van, mert kinéztünk egy 1920-as vonatot kassára. romska osada, a cigánytelep az első, amit a civilizációból megkapunk. otthonérzés, de bulgáriás otthon. jobbra favella város, balra focipálya. követnek, pacsiznak. vonat, ha futva is - van idő, de dafke futás - elér és maradék májkrém szaga keveredik az ázott izzadtsággal. irány abaújvár, határ magyar oldala, mert ott van ágyban alvás.


Szólj hozzá!

Címkék: magyarország szlovákia túra vonat sátor kassa hegy stopp

exit kettő



2011.07.14. 18:31 pite e

jupík, hurrá, hurrá, elhagytam budapest közigazgatási határait. egzit fesztiválra újvidékre, nem olyan spontán, de azért mégsem annyira szervezetten, mint két éve. egyértelműen az előző kalanddal tudom csak szemlélni a mostanit, összehasonlítás alapja pedig az, hogy mennyire minden máshogy alakult.

csütörtök egykor tali borároson j-val, h2 körül nagykőrösin és este 6-7 között valamikor már az ötös buszon ülünk és zötyögünk be a temerinski puton. három kocsiból meglett az út, elsőre fiatal menedzser típusú, kecskemétről bejárós srác, akinek a jogsija a fénymásolóban maradt pesten. második végtelenül cuki hapsi kisteherautóval szegedig. onnan sanyi, az év 10 hónapját bécsben dolgozó törött szélvédős obrenovaci szerb srác. ő már balkán, szól a szerb sivítós zene, légkondi plusz cigi kombó egészen zavaró ott kezd lenni, mikor a határon megvágják 40 euróra és beidegel (azt mondja, hogy megbassza mindegyiket, az egész családot, a gyerekekkel együtt. sőt, a legkissebbet először. szájba). hogy nekem mennyire életem részévé vált az angol-szerb-német nyelven vegyesen kommunikálás!

újvidék. j még nem látta, körbeszaladunk óvárosban, ami még mindig jó hely. főleg, hogy tele van fesztiválarcokkal, amit a boltok néha kihasználnak és kidobnak egy dj-t a kirakat elé. élet van. kaját gyorsan úgy oldjuk meg, hogy a két évvel ezelőtti csúcsszuper helyen veszünk valami szaftosat meg egy levest elvitelre (a trip egyetlen negatívuma, hogy nem volt pljeskavica) és kiülünk a parkba. béke.

jegyet jegyüzértől terveztünk venni, mert az elővéve 2990 dínáros jegyről az a hír járta, hogy a fesztivál napján drágább. üzérek csak bérletet árulnak, viszont a drágulás csak 310 dínárt jelent, és a nyugati magyaroknak simán belefér 33 euróért egy napi fesztivájegy. béke2. pálinka, perszehogy. nem találunk hokedlin ülő banánosdobozból házipálinkát áruló bácsit, így a járőröző mobil csajoktól veszünk először 50-ért, majd 100-ért egy kisfelest. menjünk be, na.

alapvetően ugye utazásokról szoktam ide írni. most sincs kedvem koncertkritikát írni, vagy olyan szubjektív élményeket kifejteni, minthogy az arcade fire gondolkodás nélkül életem top3 koncertélménye. futottak még svi na pod! nevű vicces szerb zenekar és persze a kiemelt célpont, a beirut (ederlezi, djurdjevdan). token rendszerrel idén is megpróbálkozunk, kettőnknek hat sört szánunk, ám ebből csak kettőt használunk fel. négyet egy bosnyák srácnál visszaváltunk pénzre és irány a kiskocsma, amit ott felejtettek a várban, a fesztivál területén. 100 dínár a pálinka, körtét, törkölyt és birset próbálunk. törköly és a birs nyer (verseny mezőnyében a kint betolt barackok is). valamit kóválygunk még, egy-egy számot itt-ott meghallgatunk, de következő lényeges programpont a napfelkelte várás az óra mellett. ez persze egy idő után unalmassá lesz és inkább lecaplatunk, ki a fesztiválból.

bürek (sziasztok, milyet kértek?) a hídon. napfelkelte a hídon (moszkva tér életérzés szorozva tízzel). ötös busz (száznyolcvan lesz a két jegy) és ott is vagyunk a belgád-budapest autóúton fél hét körül. első fuvar szabadkáig, magyar pár igyekszik hazafele a fesztiválról, valami kombiban. nagy beszélgetés nem alakul ki, csaj bealszik a srác ölébe, mi meg csak úgy random durmolunk hátul. fél órás szünet, várakozás a nagyonszéles autóúton és három percenként egy kocsi. még csak nyolc körül járhat az idő, de már-már odaolvadunk a betonhoz néha. hopp és jön a jelenet, mikor végre megáll egy kocsi. újvidéki rendszám, de ő is tud magyarul és ami a legjobb, hogy pestre megy. határig még kialakul valami párbeszéd, de utána már nagyon az anyósülésre süt a nap és egyszercsak a nagykőrösi úton ébredek. 20 óra exit fesztivál. igazán nagyon fasza volt.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja koncert fesztivál szerb szerbia exit balkán jugoszlávia újvidék stopp

sokadik berlin



2011.03.16. 21:21 pite e

egészen jól sikerült megfognom a várost, mikor hazafele a vonatkabinban a sráccal beszélgettünk. neki ez volt az első látogatása berlinben, másfél napra. én már azt hittem, átléptem azt a számot, amikor már nem az újdonságokért megyek.

kirándulni indultam amikor péntek reggel kiálltam a szokott ömv kúthoz stoppolni. rövidke szakaszt leszámítva csehországban végig autópálya van budapest és a német főváros között. ez volt az egyetlen trükkös pont, ahol ugrálnom kellett a sötétben, hogy ugyanmár minek kellett nekem ilyen szerencsétlennek lennem és idáig kapnom az előző fuvart. pedig jól ment, még azzal az élménnyel is gazdagodtam, hogy kamionos cb rádión fogja nekem a következő sofőrt. meg hogy a csehek tényleg egész érthetően tudnak oroszul, ha már más közös nyelvet nem találunk. aztán innen is sikerült kijutni, elszáguldani drezda mellett és még éjfél előtt három megállót metrózni a söröző, buliba igyekvő berliniekkel neuköllnben.

alapvetően ex-barátnő l-hez látogattam ki egy hosszú hétvégére, amiből majd másfél hét lett újabb l szereplővel és a régi szimplában dolgozó z-vel. első körben neuköllni látványosságokkal ismerkedtem. tempelhof reptér, ahol éppenséggel a tavalyi fesztivál is futott. akkor belülről, hangárok felől és a terminál előtti betonplaccról tudtam írni, most a kerítésen túlról, a kifutópálya és a körötte elterülő semmiről. fantasztikus. 1930-as évek óta körbenőtték a házak, már nem számít város szélének. éppen ezért is zárt be pár éve, merthogy elitreptér és az elit luxusa miatt ne legyen zaj a lakásokban. akár egy hatalmas park, csak tó és fák helyett fű és néhol egy keresztező betoncsík. sárkányt eregetők, sárkánnyal guruló dolgon szörfözők, kutyafuttatók, biciklikkel suhanók, egyéb idióta sportos emberek és kevésbé sportos gyermekek. búzasör és nyugágyak a napsütésben.

tempelhof mögött török dzsámi, amit viszont két-három éve sikerült megnézni belülről a dániai kirándulás keretében. most többet adott a temető körötte. felekezetileg vegyes, ám parcellánként elkülönül. a német protestáns, a katkó lengyelek a régiek közül és a muzulmán törökök, albánok és egyéb arab írásosak, na meg az ortodox szerbek.

másik nap, biciklizős nap telt el még egész sok boldogsággal a treptower parkkal kezdve. nagy-nagy szovjet hősi emlékmű - vagy sír, ha úgy vesszük, 10 000 katona van ide temetve. láttam már kijevet, jerevánt vagy épp a szoborparkot pesten, de ez mégis újat tudott adni. mert karban van tartva, a fák le vannak metszve, a virágágyások felkészítve a tavaszra. márvány sem repedezik, bronz is fényes. park mentén folyik a spree. kicsit odább, kintebb a luna park, ami a halott dinoszauruszairól híres. sajnos egészen jól körbe van kerítve és németországban még aranyesőt törni sem merek, nemhogy kerítésen át belógni egy elhagyott vidámparkba.

ezek után már csak apróságok maradtak. orosz szupermarket, сгущенка, ряженка, török zöldséges a bolgárokkal, pizza, filmek, miegymás. olasz étterem tésztával és kapribogyós hallal, tiramisuval és csokimusszal. szimplázás, mert a végére úgy jött ki, hogy két este kocsmázás a program. azért az egy nagyon fasza hely, még ha magyar is.

hazafele vonatoztam. jó árban van, last minute is, aznap megvéve. csak ne lenne a hülye render, hogy minden ország kalauza felébreszt.

képek lesznek majd, de most hirtelen hamarabb megírtam a beszámolót, minthogy előhívattam volna a tekercset. tekercset hívatni elő.


Szólj hozzá!

Címkék: német berlin kocsma reptér nagyváros stopp

ushguli, a világvége - უშგული



2011.01.25. 14:39 pite e

búcsú zugdidiben megismert lányoktól a szálláson mestiában, ők mennek visszafele. mi még mélyebbre svanetiben, ushguli fele. teletömött hassal még útbaejtjük a település múzeumát, ami egyben az egész svaneti régió múzeuma. néprajzi cuccok, templomfreskók, egyházi ereklyék, amiket szvánok és grúzok menekítettek fel ide a hegyekbe. legizgalmasabb kiállítás azonban a xix. század végéről való fényképek egy olasz fotóstól. belépő drága, mert van külön turista és helyi, de a kevés hely egyike, ahol pénzt lehet költeni.

elindulunk még délelőtt az úton ushguli felé. kilométerben nem sok, ha szednénk a lábunkat és nem minden cuccal a hátunkon kéne, akkor még gyaloglásra is lehetne gondolni (47 km), de azért reménykedünk valami járműben. 1-2 dzsip és nagyjából egy óra után jön az első fuvar, kábé harmadát tesszük meg az útnak egy pappal és a sofőrjével. újra séta felfele. egészen más dolog errefele sétálni és stoppra várni, mint mondjuk kiskunfélegyháza és az m5-ös között: hegyek, 4-5000 méter magas csúcsok, falvak, mind úgy néz ki, mint 100, 400 vagy 1000 éve. andalgás közben két srác vesz fel, ők grúzok, nem a hegyekből valóak, kirándulnak. ushgulin át mennek egészen ki a régióból, le kutaisiig. ez azért nagyszerű hír, mert mi ushguliban tervezünk aludni, de kézzelfogható példát mutat arra, hogy a másnapra tervezett az ország legelhagyatottabb útján is van forgalom. megállunk üres szván toronynál, felmászunk, bemászunk. kirázza a belemet az út, amit különösen nagy élménnyé az tesz, hogy a kis japán kocska 4x4-ben a hátsó ülésen folyamatosan hátradől a támla, fekvő pozícióba kényszerítve. nem panaszkodom, örülök a járműnek. ushguli környékén meglátunk egy várat, vagy valami torony szerűt egy domb tetején és tök jó ötletnek tűnik felmászni rá. srácokkal nosza. felmenni még oké, de lefelé már eléggé meredek. ha arra jársz, inkább hagyd ki és a megspórolt két-három órát egy gleccserre költsd.

ushguli központja a várból.

útelágazás szvanetiben.

ushguli igazából nem egy település - mint ahogy mestia sem - hanem több. ilyen faluközösség, négy település egymástól 10-20 percre gyalog. európa legmagasabban fekvő állandóan lakott területe 2100 méteren. már ha európának számít ez. valahol a központban szállunk ki a japán dzsipből, ott ahol látunk embert. embert kérdezzük, hol lehet itt aludni. hát a babuskánál, majd ő odavisz. dzsippezés szovjet katonaival, de csak rövid távon, akár sétálhattunk volna is. babuskával nagy alkudozást kell rendezni, hogy mi ne már ugyanazt az árat kapjuk, mint az izraeli bérelt terepjárós turisták. végül oké (15 euró/éj/fő), persze, de el ne mondjuk nekik. ushguliban nincs látványosság, márha múzeumot, templomot vagy szobrokat vársz. van viszont látótávolságon belül gleccser, újabb 5000 körüli csúcsok. helyi srácok lovakkal fogócskáznak. közvilágítás annyi van, mint amennyi a xiv. században lehetett. hazafelé a sötétben a szűk házközökben tehenek. ameddig tőgye van, addig nincs gond, egyedül a bikák morcosgodnak néha felénk. van minden egyéb is persze, kecske, disznó, kisdisznó, lúd, satöbbi. 15 euró a szállásért végül mégsem fájdítja a szívünket, mert kiadós vacsora és még kiadósabb reggeli jár vele. reggeliből még uzsonnás pakkokat is készítünk. szoba amúgy korrekt, még az ágy is egészen kényelmes. vécé a legjobb, pottyantósnak egy olyan változata, ami alatt nem derítő van, hanem patak.

hotel babuska.

a kevés jármű egyike.

reggel korán ki az ágyból, irány kutaisi, ki a hegyekből, le szvanetiből. az egyetlen esélyünk odajutni, ha jön valaki, aki oda megy. roppant egyszerű mondat, de mégsem ment annyira könnyen. 150-180 km, ami felér 1000-rel is európai utakon. fel a hegyre, zagar hágóra 2623 méter magasra, ahol három óra gyaloglás után elhajt a második jármű. őket azóta is átkozom, mert ketten ültek csak benne, lett volna hely számunkra. tovább viszont már lefele visz az út és végtére is előbb utóbb lesznek házak, emberek, étel, víz, szállás. elsőre egy szellemtelepülést furcsállhatunk meg. újabb 2-3 óra és út mellett lakott házak, de mi inkább tovább. itt hajt el a harmadik kocsi, amit nem bántok, nagyon meg voltak rakodva. svájci biciklis pár másik irányba, felfele. őrültek. összesen nyolc óra gyaloglás (elhagytunk egy ushguli 32 km amarra táblát, összesen 40-45 km lehetett) után jön el a pont, amikor már csak nutellánk és mogyorónk maradt kajának. újabb településnek nyoma sincs. pickup dzsip és csak hárman vannak benne, beférünk! háromnegyed órányit mennek, faluba. esteledik, természetes, hogy felajánlják, aludjunk náluk. el is fogadjuk, lévén más lehetőség nincs számunkra. egészen nagy, tornácos ház. család nagy, huszonéves testvérekből van sok, és jönnek tizenéves fiúk-lányok is. ők már városiak, csak nyári szünetre feljönnek rokonsághoz a hegyekbe. sült bordafalatkák, saláta, alma és csokoládé. vodka, természetesen. zuhany! lábmasszás és felkészülés a másnapi izomlázra és a kora reggeli marsrutkázásra le kutaisiba. még jó 100 km hátra lehet.

szvaneti csodálatos!

kötelező irodalom a témában a szvaneti sója c. 1930-as szovjet film (torrent). a világ egyik első dokumentumfilmje abból a korból, amikor ez még nem vált el a propagandától. képek pedig indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: túra múzeum hegy kaukázus stopp grúz magánszállás mestia ushguli