Antonella házigazdánk nagyszerű előélettel rendelkezik, még ha idősebb is jóval, mint mi. tudja, mi az a stoppolás, tudja mi az a ultra low cost hátizsákos utazás. tippeket ad merre menjünk a szigeten és főleg a stoppot ajánlja, minthogy később kiderült, nincs is nagyon más.
szóval dorgaliba megyünk, mert épp fiera (fesztivál) van. megláttuk szardínia igazán hegyes vidékét. legmagasabb pontja úgy rémlik 1 800 méter körül van, ezen a vidéken 900 a legmagasabb amit láttam térképen. ám ez úgy 900, hogy közvetlen a tenger melletti csúcs, szóval eléggé lenyűgöző tud lenni. odafele út végén egy alfás srác vitt fel a városkába olyan sebeséggel, hogy utána meg kellett pihenni. 100 volt a minimum, 160 körül a maximum és ez igazán meggyőző sebesség hegyekben, szerpentineken, kanyargósokon.
semmi különös látnivaló nincs dorgaliban, egyszerű kisváros szűk, kanyargós utcákkal, 1-2 emeletes házakkal. leszámítva azt, hogy a határban nem mezők, hanem 600-700 méter hegy van. fiera a látványosság, ami itt abból áll, hogy a főutcán kipakolnak mindenféle standokat, ketrecbe bocit (tippeld meg a súlyát és megnyered), valamint hogy a helyi mesterek műhelyeibe be lehet nézni, hogyan dolgoznak, miből élnek. közben borral, sajtos kenyérrel kínálnak. a legnagyszerűbb mindebben az, hogy semmi sincs angolul. ami ugye azt jelenti, hogy legnagyobb körben olaszoknak, de leginkább a max. négy-öt falu távolságban élő népességnek szól. autentikus. találtam nagyszerű pizzeriát is, amiben a srác gyúrja meg, dobja fel és be a kemencébe a cuccot és hozza ki eléd papírdobozban, szalvétával, mint evőeszköz. minimalizmus rules továbbra is. nyilván végképp barátság volt, hogy a vége nyolc euró lett (tonhalas pizza, két sör).
dorgali nincs a tengerparton. az a 900 méteres hegy választja el tőle, amiről már beszéltem. van rajta keresztül egy alagút és az amögötti szerpentin visz le cala gononéba, a tengerhez. nagy sziklafal innen is látszik egy kicsit távolabb, a víz tiszta, a város marha nyugodt volt október végén.
hazafele ismét dorgali, szieszta utáni ébredezés móka, gyűlik a nép, ám nekünk még így is későn jut eszünkbe, hogy kezd sötétedni. a vége az lett, hogy negatív élmény nuoro határában. ránksötétedett ahol kitettek, se egy lámpa a közelben, se egy város, és méghozzá épp utak találkozása és szar hely stoppolni. három órát voltunk a környéken mind a négyen. jöttek nyomorék rendőrök, akik azt mondták, nem jó ez így, ne csináljuk majd elmentek. oké, én is úgy gondolom, hogy otthon szeretnék lenni, de ha nem visztek el valahová, akkor az az egyetlen módja, hogy tovább stoppolok. lóriék megunták, elindultak várost keresni. mi addig követtük őket, míg egy lámpára leltünk, ahol már jobb volt a stoppesély. öten álltak meg és csak az ötödik ment arra, merre mi. ottanai elágazásig jutottunk, ahonnan már nyílegyenes út visz haza, bolotanába. 10 perc és meg is állt két srác. vidámat, szárdok és ittasak. hetvennel a nyílegyenes úton kevésbé nyílegyenesen. móka az volt benne, hogy még parkolni kell bolottana nem annyira sík, sőt inkább kanyargós, zegzugos utcáin. sikerült, meghívtak még egy sörre, aztán inkább leléptünk aludni.
lóriék nuoroban aludtak valami hotel félében, amit nehezen találtak, mert persze ott is épp fiera van.
stopp dorgaliba
2007.11.11. 14:46 attilaj
Szólj hozzá!
Címkék: olasz hc szardínia dorgali stopp
hosztunk faluban lett végül
2007.11.07. 14:50 attilaj
bolotanában, ami reptér városától, algherotól ilyen száz kilóméterre van. ez eléggé meghatározza az öt napot, amit a szigeten töltünk. majd meglátod.
terminál előtt meleg van, ám friss pocsolyák és hatalmas alacsonyan kúszó felhők borítják az első pillantásra lenyűgöző hegyes tájat. aztán busz keresés, 10 euróért visznek el 70km-re, ám még onnan úgyis el kell jutni bolotanába, úgyhogy megpróbáljuk azt, ami spanyolországban is sikerült: megcáfolni, hogy adott országban szar a stopp.
algheroig két fuvarral és gyaloglással jutunk. második bácsi - aki tud katalánul - ugyanis nem vitt be a városba. nagyszerű. az utunk a másik végén folytatódik, ígyhát végigcappogunk a strandon, óváros külső szélét, piacot és lányok tanítanak lányokat követ faragni szakkört megtekintve eljutunk a bosába vezető csodálatos úthoz.
ezt az utat négyszer tettük meg. 50 km sziklás tengerpartba vájt országút. tele kanyarral, emelkedővel, lejtővel, hajtűkkel a bérceknél. néha felmegy a felhők fölé, néha egészen le a partig. egy helyütt sziklaomlás miatt egysávosra szűkül, máshol egészen kikanyarodik hogy panorámát adjon és észrevegyük a két méter fesztávolságú griffinók vitorlázását. szép.
bosa városán most csak keresztülmegyünk, de az is lenyűgöz. kisváros, ám 4-5 emeletes öreg lakóházakkal a belsejében. ilyen tipikusan római, sárgák, zsalugáterek, sikátorok. folyóparton, ám 2 km-re a tengertől, úgyhogy a halászok kijárnak a nyílt vízre, viszont a hálóikat a város rakpartján szárítják. a túloldalon pedig raktárak. a vár lemaradt, pedig az is van. tövében sorakoznak az említett öreg házak a sikátoraikkal és ahogy kúsznak felfele, úgy színesednek, rózsaszínre, kékre, zöldre és árnyalatokra.
innen befele törekszünk a szárazföld fele. macomerben összefutunk a buszt választó lóriékkal, akik eddigre már bőségesen megebédeltek valahol. tovább négyen stoppolunk, mert már alig 20-30 km. út mentén gránátalmák repedeznek, kaktuszok szurkálnak.
bolotana egy főbb úttól 4-5 km-re a hegyoldalban fekszik. egymásra épült házak, olyan stílusban, hogy amelyik az egyik utcában földszint, az a másikban már emelet. apró főterén körforgalom, amolyan inverz féle: közepe egy mélyedés és a pereme magasabb, mint egy tölcsér. körülötte mindenféle mókás, népi jelenetek a házfalakon festve. éttermek, kocsmák vannak, de szieszta idején érkezünk, úgyhogy zárva minden. ezalól kivétel a két virágbolt, azok nyitva egész nap. egészen sötétedésig, akkor már nyiladoznak az egységek.
Antonella csak este érkezett meg, addig ücsörögtünk. aztán rohadt fáradtak vagyunk, de még átugrunk Nuoroba, mert Antonella megy színházba és addig épp megnézzük, amit ott meglehet. nem sok, de egy várossal többet láttunk.
Szólj hozzá!
Címkék: olasz hc szardínia stopp alghero bosa bolotana
először az útról
2007.11.02. 12:50 attilaj
azon belül is töményebben pozsonyról talán. oda-vissza vett busz esőben indul népligetből és érkezik meg mlynské nivy állomásra sötétben, komoran. órára érvényes 22 koronás buszjeggyel és átszállással a 61-es buszra jutunk ki a Milan Rastislav Stefanik, első világháborús csehszlovák hős nevét viselő reptérre. itt a néni nem fogadja el a jogosítványomat, mint úti okmányt és kedvesen, tört magyarul az útlevelem után érdeklődik. milyen szerencsém is van, hogy itt van.
frankfurt hahnon másodszor alszunk, most az emeleten, nem annyira hideg kövön. találok egy üveg spanyol bort és pár adag tusfürdőt, hála a szokásos no liquids hülyeségnek. ditch-cselünk minipizzát a ditch-nél és a hajnal eljöttével elrepülünk olaszországba.
öt nap múlva, ismét reggel repülünk, de már visszafele. alpok szépek. hahn nappal már sokkal unalmasabb, bár több az otthagyott liquid. liter créme brulée, almalevek, ilyesmi. ditch és currywurst pótolja a hiányt, ami azáltal keletkezik, hogy az első faluban nincsen bolt. NINCS BOLT, bazeg, egy faluban!
este ismét sötét és ismét pozsony. buszozás morcosan a csomagban kinyílt limonchello miatt. sex shop alatt talizunk matussal, lakásán muszakával a macskával. elugrunk még boltba szendvicsért és útközben rájövünk, hogy nehéz lesz másnak bechert venni olcsóért, mert halottak napja és zárva minden. nem is vettünk másnap bechert, egyenest ki a buszpályaudvarra. mákos basz 12 korona, hotdog 14 (!) korona, valami melegszendvics 45 korona talán.
Szólj hozzá!
Címkék: német szlovákia busz ryanair reptér szardínia pozsony hahn
hétvégén szardínia
2007.10.23. 23:17 attilaj
szállás még függőben. ha minden jól megy hármat alszunk valahol a sziget gyomrában egy igazán csöpp faluban, kb. 90 km-re a reptértől és kettőt a reptér városában, algheroban. ami biztos, hogy egyet előtte frankfurt hahn reptéren és utána egyet pozsonyban matusnál és muszakánál. a gép ugye pozsonyból indul és oda is érzkezik, ahová student agency buszával gondoltunk eljutni és vissza 3 600 forintért. persze benne lennék én a stoppban is, csak legyen olyan idő (márpedig a bbc esőt ír csütörtökre...).
olasz lánykák nekem azt mondták, hogy szardínián ilyenkor pólós idő van (bbc szerint 21-23 fok, napsütés). tenger mediterrán, én melegnek várom és viszek rövidgatyát. bár olyan rég utaztam, hogy elképzelni is nehéz, mire lesz elég ez az öt nap a szigeten. valahol bennem van, hogy jó lenne egy adag nyugi egy kis faluban, szexi boltokkal és helyi emberekkel. ugyanakkor látnék világot is meredek partokkal és óvárosokkal.
Szólj hozzá!
Címkék: olasz busz reptér szardínia pozsony hahn
szardínia októberben
2007.09.10. 18:52 attilaj
oké, majd írok még a nyárról. majd. most őszről.
ryanair az új kedvencünk és kineveztük pozsonyt budapest fapados repterének. persze közben ég a pofám, mert milyen környezettudatos embör az, aki a tizenharmadik repjegyet veszi meg idénre (és akkor a nov végére tervezett glasgow plusz még kettő). szóval pozsonyból hahnos átszállással az algheroba október végén.
a negyed magyarországnyi szigetnek ez az északi részén fekszik közúton 200 km-re a fővárosától, Cagliaritól. ezen az egy ponton beszélnek katalánul, ami ugye a spanyol Katalónia nyelve, a többi helyütt pedig leginkább szárdul. euróval fizetnek és sok halat esznek a napsütéses, kellemesen meleg őszi napfényben.
Szólj hozzá!
Címkék: olasz ryanair reptér szardínia
a halas algarve
2007.08.25. 19:07 attilaj
ételbeszámolós bejegyzése következik. szigorúan azokról, amikről kép van, mert nem érzem magamban azt a frakvenciájú bizsergést,amit egy igazi gasztroblogger. főleg, hogy még ők is titkon fényképezésnek élnek-halnak, hisz annyira profin beállított képeket tesznek ki, hogy én mindjárt szégyellem magam. azért meg különösen, hogy nem leszek teljességre törekvő, sem háttéranyagot közvetítő. elég legyen a szubjektív, okidoki?
egyből a parilevest ki is hagyom, a babos salátávalegyütt. helyette van a második nap reggelije. boltból, olyanból, amik itthon nincsenek. kis kopott, fagerendás és bácsis. sajtos, boros,kenyeres bolt, gyümölccsel a bejárat előtt és bádogfelszereléssel a pult mögött. a menü tonhalas és rákos pampuska, nevit neki nem tudom. ami jó benne, hogy omlós és csúszik simán, bónuszként az egész rákdarabkákkal.

hasonló élmény a következő napi otthoni halas grillezés és gaspachozás. szardínia, makréla na és a harmadik,aminek a neve elveszett grillezve egyenesen a teraszról. mellé előételnek a hideg paradicsomleves, ami annyira leves, mint a tarator: kenyérdarabok szívják fel a lét, a maradék meg osztozik a nyers zöldségekkel.igazi hőségbe való.
Szólj hozzá!
Címkék: kaja képek algarve faro olhao
befejezem
2007.08.18. 15:49 attilaj
hazajöttünk, nem fejeztem be.
utolsó nap kinéztünk a défense-ba. élmény volt a liftben a magyar család és a rettegés, vajon az ufók visznek-e el, vagy úgy elkeveredünk-e, hogy kambodzsából kell hazajönni. gáz arcok ezek a magyarok. hamar elvegyültek viszont, mert itt járkál sok-sok ember, úgymint mi is (vö. a londoni docklands-en csak vasúttal mentünk keresztül) vagy a német testvérpár, akiből a nővér kint dolgozik öltönyös melót a szakadt, lázadó öcsi meg kiugrott meglátogatni. és petanque-oznak ebédszünetben a muskátlis, nagymamás ház tövében a felhőkarcolók tövében.
innen el metróval a város másik végére, hogy belóghassunk a természettudományi múzeum dinó és bálnacsontvázai közé. innen marais újra, mert azt annyira szeretjük. innen boltba, boltból porto-i üveggel. vidám este a plázson a hotel de ville előtt, majd louvre felé a szajna partján és egy kicsi concorde.
párizst nem lehet fényképezni. gyönyörűek a nevezetességek, a széles utak, az hogy minden tele van fával, ám e mellé az igazi plusz az úgy árad mindenhonnan. a kávézókból, a zöldségesekből, a kutakból, a metrómegállókból meg egy rakat mindenből, amit leírni se tudok normálisan. de azért érted...
reggel kirerezünk a világ végére 45 perc alatt, ahová a hitchwiki mondta, hogy stoppoljunk. szemerkél néha az eső, nem jó jel. később kiderült, hogy épp azon a vidéken haladunk át, ahol hevesek az esőzések és áradások vannak. cserébe simán tudunk utazni, sehol se kell negyed óránál többet várni és még nancy-nál is óriási mákunk volt. elnéztem a térképet és nem annyira a jó irány fele továbbutaztunk a szervízkocsival, de ripsz ropsz újabb 4-500 km-t kaptunk a helyes útra vissza egy francia pártól, akiből a lány négy hónapos terhes. útközben láttuk reims dómját, tgv-t száguldani és a müncheni arenát. legtöbbet természetesen hajnali 4-5 körül kellett várni győrnél. így értem haza az 1 600 km-es úton 24 óra alatt párizsból budapestre.
most szeretnék pár tematikusabb posztot az útról. egy-egy részletről bővebben.