ócska utazós

szép város, nagyon ajánlom főleg úgy, hogy csak 370 km és szinte végig autópálya. horvátok jó fejek, kivéve ha stoppolásról van szó. bár lehet, hogy épp antistopp nap volt, mert a határon ideát sem ment.

megvan az első két és fél óra után nekiindulunk az első falunak kaland. Letenyéről Nagykanizsára úgy megy busz, hogy ott 10 perced van átmenni az utolsó pesti vonathoz. a busz- és a vasúti pályaudvar közötti távolság 20 perc gyalog. szóval hajtottunk taxist is, még jó hogy van 3g-s mobil a világon.

aztán ahogy hallom Mikitől, az utolsó pesti vonat úgy ér be kelenföldre, hogy ha futsz, épp fel tudsz ugrani az ajtaját csörgető utolsó hetesre.

Zágráb szép város!

egy nagy szopás. biztosan könnyebb lett volna sikerélményt elérni, ha nem egyből a mélyvízben próbálkozunk stoppolni, szinte minden segédeszköz nélkül. ha érdekel, nagyszerű tippeket tudok adni, Bécsben hol, Prágában mikor nem vesznek fel.
azért osztrákokig meglepően könnyen kijutottunk. kellett volna nézni valami szállást, mert a múzeumi wc-ből három körül elzavartak. a csoda meg nem az, hogy játszóterekre tesznek toi-toi-t még a külvárosban is, hanem hogy van papír. hiába a jólét, mégis úgy hajba tudnak kapni a sógorék (hajnali hat körül), hogy át kell menni túlsó járdára. vagy huszan voltak és vagy 7-8-an ütötték vágták egymást, erősen.
prága nagy élmény. szép város, meglepően sok látnivalóval és az éttermeken kívül egész kedvező árakkal. szállás is akad, Denisa meg a hapsija Peter, akik jófejek. ráébredtem, tagja vagyok két világszervezetnek, amiknek a tagjai szinte mindenhol ott vannak: bolgároknak és a jogászoknak. volt kaland ellenőrökkel is, sokkal rámenősebbek, mint itthon. ha metróban lent vannak, leérsz mozgólépcsőn és visszafordulsz, jönnek ám utánad.
drezdába kellett volna menni, nem kellett volna fél napot elbaszni benzinkúton.
brno a világ talán leglúzerebb városa. aranyos, szép meg minden, de nyomorék. nincs hostel, nincs akinél lehetne éjszakázni, nincs jegy az éjszakai vonatra, nincs pénzváltó, nincs nyitva semmi ünnepnap este. viszont ellenőr sincs és van egy csomó villamos.

nagy túra volt, főleg olyan élményeket sikerült gyűjteni, amit majd későbbi utazásokkor fel lehet használni anekdotázni.

természetes, ha a kezedben sörrel szállsz fel u-bahnra, s-bahnra, buszra, ilyesmire, amire 10 percnél többet sohasem kell várni. fölösleges előítéletekkel kimenni, úgyis több a török a szállás környékén, akik nem annyira precízek. persze lakhattunk volna azon a részen is, ahol negyed órát sétálsz és csak távol-keleti éttermek, boltok vannak. érdekes az egész, nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e vagy sem. ez is tökéletesen beleillik abba a közhelybe, hogy az ellentétek városa. és mennyire az. nagyon érdekes, tökjó volt.
olvass világpolgárt Szófiából.

valahol a körúton jöttem erre rá. pár rövidfilm rávett, hogy még érkezés napján bemenjek a városba, ami Róma után nem történt meg. hiányoztak a trolik, a széteső villamosok a szűk (fő)utcákban és az, hogy egy sarkon ha nincs néni meleg pereccel, akkor ott pizzát és эакуска-t (reggeli) lehet kapni. jaj, és az állandó dudálás, meg a többi. Budapest elegáns, kétszer két sávos utakkal ahol még a villamosnak külön sávja van, és ahol felháborodik az ember, ha valaki a zebrára áll. más életet élnek ezek a városok.
itt végre igazán úgy éltünk, mint a helyiek. kint a lakótelepen, aminek a megépülése óta talán mi vagyunk az első turistái. bevásárolni piacra járunk, reggelit a bodegánál eszünk, és a masztikát is mélyhűtőből kapjuk a kisboltban. utazni buszokkal, éjszaka taxikkal, mert így érdemes.

Vitosa, a nagy hegy Szófia fölött, amihez lehet viszonyítani. a busz, amin egy mohakolóniával utaztunk együtt felzötyögött Dragalevcibe, a lanofka aljába. beültünk pulcsiban, kiszálltunk hópihék között, kabátban, odafagyva. gyönyörű. mint a tajgán, egy-két fenyőt látni közöttük sárgás fű (amin órákat lehet fetrengeni, nem hideg) és valami földhöz lapuló zöld bokorszigetek. látni persze alig lehet 20-30 métert, mert felhőben vagyunk. a túra másik három óráját erdőben, fenyő, nyír és fa fák kötött, leírhatatlan színskálában, morénákat érintve, patak mentén.
Rilai kolostorhoz kijutni kocsi nélkül időigényes. két távolsági busz (ami egy európai számára élmény) kell hozzá és három és fél óra. ugyanez vissza. cserébe újra az a hideg, tiszta levegő fogad, tehenek az úton, és a leírhatatlannál leírhatatlanabb színek. a kolostor ugye unescos, arról elég ennyi, többi benne van utikönyvekben.
Szófiai látványosságok egy nap alatt bejárhatóak. széthúztuk, nem rohantunk. van ugye a Nevszki, a nagy székesegyház, ami valójában a világ legnagyobb pudingja. aztán a dzsámi, ahol egyszer épp elkaptunk egy imát, müezinestül, törökököstül, mindenestül. Kultúrpalota érdekes még, ez a hatalmas szinte fölösleges épület akkora koncertteremmel, hogy csak na, 16 lifttel, amiből majd mindnek más a menetrendje és teraszokkal a város fölé. ronda.
le tudnám még húzni az egészet, ha írnék lakótelepekről, cigányputris részekről, vagy bármiről. ezeket képzeld oda, de csak oda, Szófiába. a vidék az igazán szép, a falvak, a belső kertek szőlőlugassal, száradó dohánylevelekkel, hegyekkel, stb.
vállald be, utazz el!