ócska utazós

nagy dán féléves kintlét végére hagytunk két hansa várost. hamburgról már korábban megvolt a vélemény, hogy nagyszerű és épp ezért muszáj visszamenni ropni egyet. bréma pedig egzotikusnak hatott a fülemben.

az egész úgy kezdődik, hogy elhagyjuk logumklostert és nibüllben felszállunk a vonatra négyen. jj és a két linda erdélyből, a precízség kedvéért. hamburgban couchsurfingelünk persze, de külön helyen a lányokkal. mi veddel szigetén. a lakás iszonyú piszkos és iszonyú rendetlen, de legalább látszik, hogy van benne élet. falak telefestve, mindenféle balos plakátok, tüntetésre felhívások, antikapitalista csiricsárék. a srác huszonvalahány, kövérkés, nagyhajú, szakállas buzi gender studies aktivista. erős baloldaliság sugárzik szobájának könyvespolcáról és a linux gép háttérképéről: persze hogy vörös csillagban sarló kalapács. lakás többi lakói punkok. a hagyományos fajtából, zöld hajjal és nyírt fejjel. a három nap alatt mindenféle ember megfordult itt, punk többség mellett találkozutunk elegáns öregúrral, tizenéves laza sráccal, kutyákkal, francia leszbikus couchsurferekkel. van külön szoba füvezésre. fasza, mondhatnám.

városról annyit kell tudni, hogy kikötő. ez teljesen mindent megmagyaráz, miért ennyire nagyszerű. én még februárban imádtam a raktárépületeket az elba mentén és köztük a csatornákat. van nagy tó, ami egészen bemegy a város magjába, ahol átalakul csatornákká. itt rengeteg a hattyú, úgyhogy ha erre jársz, vigyél etetnivalót. nagyszerű volt egyik nap itt a halas szendvics, másik nap a doboz fagyi.
első napi program volt egy couchsurfing grillparty az elba strandon. a hely nagyon bejött, emberek a homokban sütögetnek, söröznek, ilyesmi. sok-sok ember. couchsurfingesekkel annyira nem lett mély a találkozás, így tovább is álltunk lindák hostjával találkozni reeperbahnon. sankt pauli szíve, a piroslámpás negyed update-elve mára már mindenféle szórakozóhelyekkel. van egy egész utca szinte csak diákoknak való helyekkel. sok-sok ember, szombat volt, mondtam már?

kurvák most kevésbé tűntek fel. az viszont megmaradt, hogy mentőautó, járdán két punk, lány a srác ölében és folyik a vér a csuklójából.

schanze is megér egy bekezdést. sankt paulitól északra fekvő negyed. leginkább boltok és éttermek, de itt van pl a híres neves rote flora foglaltház is. alter ruhák, hippi lányos csiricsáré, lemezbolt, abszintozó 150 féle abszinttal. éttermek közül kettőt próbáltunk. a romana magát olasz és görös specinek hírdeti, de menün kívül van itt pacalleves, szupa topcseta és puliszka is. mivelhogy román hely, az egész személyzet román és erre persze, hogy lindák jöttek rá megelőző városlátogatásukkor. a másik hely a kb. szemben lévő la sepia, ami portugál. nagyon portugál, 4,5 euróért én kaptam fokhagymás krémbe tumkolható kenyeret, valami levest gratis és szardíniát körettel.

városnézés és új donság ez alkalommal a régi elba alagút lett. 1911-ben fejezték be, két luk a folyó alatt fél kilóméter hosszan át a dokkokhoz, ahonnan nagyszerűen rálátni a városra. gyalog, személykocsival vagy bicóval is át lehet menni. a vicces benne az, hogy a kocsik is liftel mennek le.

bréma majd holnap.

kisváros elsőre.ezt azután tapasztalom meg, hogy 50 km-re lévő reptérről bestoppoltunk a városba. rögtön fölvesz egy naaagy mercis hapsi, akivel szerencsésen tudunk sokat beszélni. norvégiáról persze, olyanokat mond, hogy hogyan is élnek ők itt. hogy napi 10 millió eurót kap az ország csak a nagy-britanniának eladott földgáz után. és ez még csak a harmadik legnagyobb üzlet. második a hal, első persze hogy valami egyéb szolgáltató izé. gondolom mobil meg internet.

központi pályaudvarnál tesz ki, ami remek nekünk. Martinka - hostunk - 10-15 perc sétára lakik innen. egy gyárépületből átalakított átmenetben a kollégium és az albérlet között. szobát bérel egy olyan helyen, ahol cirka 15 ember lakik, közös nappali, konyha, fürdők, ilyesmi. szóval egyből megismertünk egy pár norvég arcot, egy franciát, egy spanyolt és egy kínait. francia és a kínai ugyanúgy couchsurfer. gyárépületek között volt épp valami zenélés, meg kiállításmegnyitó az egyikben, szóval esemény. napsütés, meleg, mi meg ültünk a tetőn és örültünk, hogy Martinka figyelmeztetett, hozzunk alkoholt a reptérről, mert Osloban megfizethetetlen. szóval Martini. este ők még kimentek valahová, mi viszont csak bedőltünk a nappaliban két kanappéra.

Osló maradt másnapra. sétálóutca beletorkollik egy hosszúkás térbe, ami szakasztott Lemberg. még nemzeti színház is van az egyik végében, épp csak az üvegpoharas italautómaták hiányoznak. innen nem esik messze a városháza, ahol teljesen rá tud jönni az ember, hogy nem kell kommunizmus ahhoz, hogy ilyen házak épüljenek. oslo amúgy is tele van "egyszerű" épületekkel, de azért ez a legkiemelkedőbb. előle egyből el is megyünk hajóval (kikötőben azért itt is lehet venni rákot kilóra a hajóról) valahová, ahol sok a múzeum. villás környék, csupa faház mindenhol. mármint jobban kifejező az, hogy fából emelt paloták, vagy valami hasonló. kis öböl, benne yachtok, sziklák, fenyő és nyír. nagyon norvég, azt hiszem.

palota, őrségváltás (1330), napsütés. ülünk a lépcsőn és pudingot eszünk. napijegyünk van, még a hajón vettük 60 koronáért darabját, kihasználás érdekében utazunk sokat. Vigeland-parkba el villamossal. ez az egyik híressége a városnak, tele szobrokkal. babák lógnak embereken, egymást hajítják el a barátok, ölelnek, megmásszák a másikat, vagy cigánykereket vet épp. sok-sok szobor, tele van a park. vagyis inkább a park épül a szobrok köré, mert azok rendezetten sorban vannak a hídon, és az obeliszk körül. erről érdemes képeket nézni, mert amúgy biztos másmilyennek képzeled.

folytatjuk tömegközlekedés kihasználó proektet és kimetrózunk fel a hegyre. olyan magasra, ahol már nagyon nem jártunk, majdnem dánia legmagasabb pontjának a kétszeresére, egészen 300 méterre fel. itt van egy olimpiai korból ittmaradt síugró sánc, ami nagy. szép a kilátás oslora és a fjordjára, de kezd beborulni és esni az eső. annyira, hogy visszaérve a városba hajókázunk még egyet, most a szigetek körül. visszaérve közel vagyunk az operához. wanabe híres épület, jéghegy szerű kinézettel, és lassan már két hete át lett adva. szóval most ez friss ropogós beszámoló, váó. ezzel igazából véget is ér a nap, mert szar idő van és este nyolc. hazaérve Martinkaék már leléptek valahová, így magunk maradunk a rummal, ami a végén azért minket is rávesz, hogy menjünk ki. két közeli squatot megnézzük, de zárva vannak, úgyhogy ennyi volt az osloi éjszakai életbeli kalandunk.

reggel jöttek a mókás kalandok. hogy összepakolunk, indulnánk, csak épp jj kabátja nincs sehol. pedig már épp lemondtunk volna a 100 koronáról, ami Martinkától jött volna a piákért, de azért kabát nélkül mégsem indulunk el. teszünk-veszünk, ebédelünk, se kabát, se a csaj. itt most sok idő telik épp el, mondjuk mi 11 körül már kelegettünk fel, elindulás viszont kettő körül lett. mocorgás az egyik sötét sarokban, ami egyre inkább olyaná válik, mint amikor két ember igazán összecuppan. aztán elmúlt ez is, megkerült Martinka a sötét sarokból, lett pénzünk és kabátunk.

veszünk jegyet expressz vonatra reptérre, mert az trendi. van még egy adag idő, leugrunk az operához a partra maradék koronából enni egy gofrit. vonat 210-zel 20 perc alatt teszi meg az 50 km-t és nagyon környezettudatosság érzését kelti, amikor az autópálya mellett haladva lehagyjuk a kocsikat. kár, hogy reptérre megyünk.

apró kaland még a check in pultnál, hogy kiderül, késésben vagyunk. merthogy egy héttel korábban küldött a sterling e-mailt, hogy 25 perccel később megy a gép, itt a monitorokon viszont az eredeti indulás van kiírva. meg amúgy is, nem látja a hapsi a nevünket a rendszerben. na ez meglepő és nem épp a kinder surprise értelemben. aztán persze itt is minden kisimult és nemhogy 25 perccel, de 50 perccel indul később a gép. há há. ami persze azért nem jó, mert otthon még 100 km-re lakunk a reptértől, amit le kell stoppolni. de itt is szerencse és két kocsival sikerül az egész.

fejenként kevesebb, mint 20 000 forint. repülőjeggyel, mindennel együtt. amellett ez nem is olyan sok, hogy szerintem a világ legdrágább városa.

szomorú bejegyzés, mert szar az idő. itthon ülünk, simpson megy - mint akár otthon is - kint pedig esik az a szitáló szar és alig van nulla fok felett. persze ez otthon legfeljebb egy órát tart így, mert általában annyira a változékony az idő, hogy napi ötször esik és ötször süt a nap. persze itt beállt, és bbc szerint még holnap is ilyen lesz, csak hidegebb.

a város azért szép. főleg berlin után, aminek ugye abszolút nincs város hangulata. itt vannak szép házak sorban egymás mellett, városnegyedek, hidak, folyó, városközpont, külváros. megérkezni norrebro negyedben tettek ki stoppal, egy iráni nő hozott a végén. logumklostertől egy tanárpár jött nem messze koppenhágához, velük jöttünk. szóval még mindig nincs meg az első dán sofőr, aki felvesz, mint stoppos. norrebro bevándorlónegyed, tele mindenfélével. boltok az ilyesmi helyekhez szokásosan arabok, kínaiak, thaiok és ilyesmi, csupa olyan vásárlóval és ezért nyilván a kiírások sem annyira dánok.

rengeteg bicikli mindenhol. legszomorúbbak a betegek, az elesettek, akiknek ki van törve a küllőjük.

susanne-nál vacsorázunk külvárosban. ő régi ismerős zsüdinek, cserediákja volt még gimnáziumban. dánhoz képest meglepően nyitott és hat hét után vele lehetett a legmélyebbet beszélgetni. pár óra ismerettség után. nem nála alszunk, hc-nél alszunk, akihez bonyolult volt bejutni, kis időzést igényelt töröknél egy ajran mellett. végül martin nincs is itthon, csak egy vendége kínából, és egy magyar pár, akinek lánya ugyanúgy népfőiskolás, mint mi. a kis lakásban öten.

ma múzeumoltunk többnyire. időjárás miatt. kunst múzeum, botanikus kert, a sellőlány, világháborús ellenállás múzeuma és még pár sétálóutca. szitán az eső egész nap, csupa nyirok minden. március 21-én 2-3 fok van. 

semmi időrend, ahogy esik. 

köpi. squat, 18 éve, de ezt olvasd el. egyszer jártunk benne, szombaton talán, de biztos az a nap volt, amikor dávidék megérkeztek. alexanderplatzról (ahol boldogan ittuk a cseh sütőrumot, a söröket, a bort és ilyesmi) gyalog jutottunk el a ház elé, ahol ledöbbentünk, hogy aztakurva. 18 év munkája látszik rajta, nincs olyan pötty, ahol két réteg festéknél kevesebb lenne, lóg a szabadságszobor feje és úgy rendes módin nincs semmi a rendjén. belűlről zúg ki a hörgős zene. belül kályha duruzsolna, ha hagyná a zene. kicsi a nyitva lévő rész, gondolom mert nincs ma buli, rajtunk kívül max 10 ember ha van. sör egy euró az olcsó, másfél a drága. bálint mondta ki, hogy nem sokat járt még olyan helyen, ahol a wc lenne a legnagyobb helység. csocsó van ingyen, monstrum asztal amit megemelni nem lehet és nem csak azért, mert a csöpögő olajtól kicsúszik a kezünkből. nagyszerűeket játszottunk, akár egyszerre heten is. sokkal jobban meg kellett volna nézni, nagyszerű hely.

razzia in budapest (képek). egészen véletlenül találtuk meg egy buli után kutatva. először elmentünk mellette, nagy szerencse hogy visszajöttünk. egyszerű kávézó, kocsma. olyasmi hangulata van, mint a kis szimplának volt egyszer rég pesten. csak színesebb. koktélt ittunk, a napi ajánlat 4 euró, sör 3, kávét nem tudom. itt is találtunk ingyen csocsót, de azért csalni kellett hozzá. írkáltunk leveleket és búcsúztunk berlintől lélekben. hazafele meg lógtunk a villamoson.

tommy (képek). törzshellyé vált, pedig nem annyira van, mint a rádaytól a kulti. ezt kénytelen vagyok időrendben végigvenni. először akkor voltam ott, mikor meguntuk az első napokban, hogy senki nem megy sehová és a két lindával elléptünk kettő fele. az a jó a helyben, hogy tudja ellensúlyozni azt, ha lekésel egy kurvajó koncertet. KINKY COO COO's (ska), FLIGHT 404 (ska), NANOFISH DIPPERS (Reggae/Ska/Dancehall) és BRICK TOPS (ska) lett volna, spanyol és katalóniából. norvég srác és német, aki azt mondja a magyarra, hogy finn és török keveréke. másodszorra már csak egy lindával, akkor is későn, 11 körül, lelépve otthonról a többiektől. viszont itt még játszott a srác - akit hallgatok épp most - vagy éjjel kettőig. harmadszor jjvel, dávidékra várva, dávidék nélkül távozva. olcsó sör másfél, drága 1,80 (egyik nap kaptunk pint sört 1ért is). pohár deposit működik, ami azt jelenti, 30 centtel többet fizetsz, persze ezt visszakapod, ha visszaviszed. squat ez is, az egész épület belakva, mégis egy másik - szívemhez közelebbi - stílus. kocsma felében kanapék, asztalok, tűz lobog a kandallóban, hosimin strasse és leninalle táblák, punkok a bárpultnál és biliárdasztal.

majd talán folytatom, most varrok meteort koppenhágára.

szia kedves elhanyagéne, mert forintban 20 000 körülre jön ki egy oda-vissza vonattal. ettől csöppet félek, nem annyira bíztatóak a helyi próbálkozások.

voltam már tønderben kétszer is, sønderborgban egyszer operán és ilyesmi. egészen dél-jütlandot kezdem ismerni. berlinbe megyünk csütörtökön sulival, de utána viszont koppenhágát magunktól vesszük be.

két éjszaka. egy Theresánál, Altona környékén aki már volt nálunk pesten januárban Alexszel és egy Gabrielnél, Theresa kollégájánál (színészek) Veddel szigetén az Elba túlparján. ez olyan, mint egy kisváros, csak csupa 3-4 emeletes házzal, metrómegállóval, tele bevándorlóval és tizenéves meleg srácokkal. vonattal mentünk le majdnem végig (állomásig stoppoltunk), mert van német jegy, ami öt főre szól, egy államon belül egy napra 31 euróért. négyen mentünk, még jó hogy megéri.

első este bolyongtunk egyet altona környéki s-bahn megállók közt, majd végre egy lidl után (tuborg 50-60 cent) elértünk theresához. három mirelit pizza, nyolc sör és pár óra beszélgetés után indultunk el a pudelba, ami állítólag jó hely, valahol az elba partján, mondjuk a reeperbahn megállótól nem messze. leszállva s-bahnról nem egyből az jutott eszünkbe, hogy merre is lehet: kurvanegyed közepén találtuk magunkat hirtelenjében, este 10 körüli műszakkezdés idején. sokszor ismételtük azóta a mondatot, hogy ennyi kurvát egy helyen még nem láttam. már ott eszünkbe jutott, hogy ezt jó páran biztos megértik, ha hangosan mondjuk. szóval 5-10 méterenként egy csoport színesruhás, nagy cipős lány. még a burger king előtt is. mondjuk ez utóbbi kicsit kirí onnan, mert nyilván a környékbeli iparra épít a boltok többsége: kurvacipő és szexboltok között kukkoldák és panziók. St Pauli.

Pudelt közpen kétszer is megkérdeztük, mindketten tudták merre van, mi az, bár a másodikak szerint az egy shithole és van annál jobb hely is. azért később őket is bent láttuk annyira, hogy lányoknak hoztak is egy sört. 11 körül értünk oda talán, akkor még csak dekorálás ment az esti fake birthday partyra, amibe bátran becsatlakozhattunk - cserébe megúsztuk a belépőt. fújtunk lufit, dobáltunk szerpentint és osztogattunk világító baszt. majd éjfél-f1 körül már volt is valami party, de 2-f3-ig igazán fel is pörgött, akkörül jöttünk el. sör három decis 1,9-től, igazán barátságos ár dánia után.

aludtunk vagy 11-ig, aztán hauptbahnhofon taliztunk gabriellel, aki jófej, nevetős. elvitt lakására. innentől városnéztünk. kiderült, hogy jó a napijegyünk (5 főre 8,6 euró egy napra) hajóra, így hajókáztunk is. mesés szép idő. az alig nagyobb városban, mint pest sokkal de sokkal több ember mozog. hajó kijebb vitt, ilyen római kategóriás részre, és ott is élet és sétálnak és hajókáznak és belvárosban is londont megszégyenítő tömeg. csatornákat még megemlítem, mert vannak, meg a tó is szép. látnivaló nagyon nem akad, de olyan érdekes város, hogy lehet rajta sokat nézni. dokkokat, mármint a régieket az elba partján vagy halas szendvicset enni a sétahajók előtt. végül egy burger kingben akciós hamburgerek.

aztán kidőltünk estére. jjvel még éjfél körül elindultunk megnézni a rote flora foglaltházat, ami egy igazi foglaltház. tekes büfé jelleggel kartonpapírra kiírt (1,7 a három deci sör) árakkal és durva punk koncerttel. környéken nagyszerű boltokkal, crépeire-vel, abszintozóval 150 féle abszinttal. de kettőre már haza is érünk, mert kiszívott a nap.

másnap - ma - fél egykor jön vissza a vonat, semmi extra. niebüllben még németországi árakon bevásárolunk, majd vonat átvisz tovább a határon és stoppolunk ukrán srácot hazáig tönderből lögumklosterbe.

képek itt.

megyünk mindjárt ebéd után. két éjszakára hétévére. négyen, két szomszéd lindával. stoppal és vonattal.