ócska utazós

a délelőtti program. Tony a stadion és a vár mögött lakik, caplatunk fel a várba. kilátás a portugáliában megszokott: szép. az egész város olyan cuki. mostanában olyat játszunk, hogy melyik másik városra emlékeztet. engem gabrovóra: azt mondják rá, semmi izgi, csúnya, nem érdemes. aztán meg közben tök megérte eljönni, kis utcákban alter boltokat kutatni (citroenes póló, aaa) és egyszerűen csak sétálni. egy napot megér, még maradt is, amit nem láttunk.

út coimbrába. francia pár vitt land roverben. csak átutazóban ugrottunk be, ami hátrány olyan szempontból, hogy egy újabb dimbes-dombos városon járatjuk meg a cuccokat. folyó van, széles és nagy, rajta kajaknyi kis vitorlásokban játszanak a felnőttek. távolabb gyaloghíd, bal parton épül a város egy újabb parkkal. hídon át, tele zászlókkal az európai, a coimbráé és talán portugál is. vár nincs jelentős, helyette egyetem a város tetején. ilyen-olyan fakultások mindenhol szerte a városban, lerí az egészről, hogy mennyire a hagyomány a lényeg.

kiállás útra F. da Foz táblával és szinte egyből egy nagyon szeplős hapsi és a csaja kombija repít a zegzugos utakon a kukorica földek között. magyarországi viszonylatban harmadrendű útnak mondanám, de itt nagyobb volt jóval a forgalom. gátak jöttek, emelkedők mentek aztán hirtelen autópálya és ott is vagyunk figueira központjában. hatalmas beach. 10 perc csak az, hogy átgyaloglunk a strand homokján a vízig. óóóriási hullámok, igazi óceán. viszont eszméletlen hideg, még fagyosabb, mint algarvéban volt. elfelejthetjük a búvárszemüveget, nem lehet annyit kibírni víz alatt, amennyi levgő a tüdőbe fér. igazából belemenni is csak azért, mert muszáj.

közben izgalom, hogy igazán írhatna a srác, akinél aludnunk kéne. wifit keresünk, pizzahutot találunk. egyet fizet kettőt kap elvitelre itt 13,5 euró, de bőséges. közben sarkon találunk netet, srácot felvesszük msn-re. bonyolult, az egésznek az lett a vége, hogy padon aludtunk hálózsákban. előtte még játszottunk szökőkútfolyosóval. átrohangálós, rá kell lépni cuccra és kinyílik a vízkapu. padon aludtunk, baze, mint a csövik. nem volt feltétlen kényelmetlen, hideg se, de azért baze baze.

reggelire dinnye és pritaminpaprika, majd ki a plázsra. úúújra hatalmas és éveket el lehetne itt tölteni unatkozás nélkül. kint feküdni, hullámokban ugrálni, púpot építeni, eltölteni fél órát azzal, hogy felgyalogolsz a wc-re és vissza, vagy még végül egyet beugrani a jéghideg vízbe. fürdőruhák lisszabonban maradtak. nyami.

reggel nem úsztunk medencében. siettünk ki az útra, alcobaca felé. az szép. katedrális van ott, benne ines és a paskója sírja, akik nem lehettek egymáséi, mert valami intrikus mese jól elmondja. egymással szemben van viszont az igencsak díszesre kifaragott sírjük, hogy ha feltámadnának esetleg, egymást lássák meg először. nem édes? a templom csupasz, gótikus beslőjével a faragott sírok egészen gyűrűk urás hangulatott keltenek. van körülötte további egyházi komplexum, amit belépődíjra való hajlam és idő hiányában kihagyunk. aranyos még, hogy van a katedrálisnak wifije is (zárt). ha a batalhai út felé indulsz, lesz ott egy gyorsétterem, ahol három féle helyi kajából (tortilha, abroncshal és vmi húsos cucc volt aznap) választhatsz 4 euróért. igazán baráti.

következő állomás batalha. ismét egy csöpp város egy óriási katedrális-komplexummal. ennek az a sztorija, hogy valamelyik király templomot ajánlott, ha megnyeri a csatát a spanyolok ellen. megnyerte. ugyanolyan csupasz és gótikus belül a főhajó, de itt izgalmasan színes pöttyöket vet a rózsaablakon átszűrődő fény a kövezetre. rózsaablakok és színes üvegek amúgy is kircsibbek itt, mint amott voltak. cserébe veszünk is belépőt. körbejárni a nagy kerengőt, innen nyíló ilyen-olyan szobákat, csobogó kézmosót, kisebb kerengőt és a befejezetlen kápolnát. az egész tele gótikával, csipkékkel és nyírt sövényekkel. legszebb a befejezetlen kápolna belső kapuja. vagy 5-6 méter magas és a legalján csigákkal van díszítve, a többi meg olyan szép, hogy nagyon. nincs teteje a kápolnának. kápolna szó nem is jó, mert van vagy 25-30 méter átmérőjű köralapú cucc. vannak itt is királyok sírjai, amire bejön a napfény. igazán furcsa egy templom tető nélkül.

fátima. gondolom hallottad már a nevit, nekem is ismerős volt. a sztori ugye az, hogy 1917-ben három falusi kölöknek megjelent mária és fél éven keresztül kijártak hozzá egy fához. ebből a kis falusi idillből, hegyecskéből, fácskából mára las vegas lett. bevezető úton csak ámultunk, hogy mennyi szálloda. aztán a kijelzőn pirosan villogó következő misére hívó szöveg. és egy felsorolást tudok csak adni a további megdöbbenésekről: 45 szinte ugyanolyan shop egyhuzamban, amelyekben mind mind hívós cuccok a nyaklánctól, a babákon, villogó máriákon keresztűl. viasz gyertyák - nagyobb, nagyobb, minél nagyobb a 2 méteresig - mellett testrészek is, mert ha elégeted őket, meggyógyul azod. láb, kar, szem, mell, has, gyomor, máj. aztán nagy tér, olyan mint rómában, csak sokkal betonabb. keresztül rajta fényezett csík, ahol végigcsúszhatsz térden imádkozva. csík egyik vége a régi templom, tetején éjszaka világító kereszt mutatja az utat, másik vége az új, épülő, modern stílusú templom. csúszkáló emberekkel amúgy mindenfele találkozni, olyan hangulata van az egésznek, mint mikor szabadnak eresztesz egyszerre egy vödör csigát. van még krematórium szerű hely, ahol a fentebb vett nagyobb, nagyobb, minél nagyobb gyertyát és a testrészeket elégetheted, valamint mellette az elektoromos gyertyákkal játszhatsz. ha bedobsz egy ötven centes, felgyullad egy led és eljő a lelki béke. ámító.

innen el hamar leiriába. a végtelenül rendes pár, aki felvett minket gondolt egyet és adott egy fél órás idegenvezetést. kocsival jó párszor körbejártuk a várost, hol jó a kaja, hol nagy az éjszakai élet, hol van a miniatűr remekeket készítő cukrászda és mi a sztorija a stadionnak. az a sztorija, hogy nem lett kész az eb-re és még így, három év múltán sincs befejezve. egyik fele ott áll, élesen elüt a nyers beton az amúgy élénk és sokszínű kész felétől. persze ez ügyesen a tv-ben nem látszott. az épület előtt találkozunk a zöld-foki Tomyval, aki a hostunk. shoval él, aki guineai. nincs kedvünk főzni, de azért elmegyünk a boltba vele venni sopszkának valót és kifizetni, amit ő vesz. tészta a vacsi tonhallal, ilyen-olyan zöldségekkel (borsó!) és a végére sárgadinnye. jó éjszakát.

állomáson vár minket hugo, pontban 1936-kor, amikorra megbeszéltük. várnak itt nyoma sincs, mert ez egy leágazás. hugo innen lakik még odébb, kocsival jött elénk. olyan utakon tekergünk, hogy elszédülök. amikor a need for speedben a szűk utcás, éles kanyaros meanderező falvakon keresztül futó versenypályákat tervezték, akkor erre jártak sokat. vagy tíz perc, negyed óra a háza. ami csíkos. később kiderül, hogy színtévesztő, ezért preferálja például a sárgát és a pirosat. minden csíkos, a függöny, a szőnyeg, a poharak, a díszek, a takaró, a képek a falon és még a párnák is váltakozva vannak letéve a kanapéra. aranyos azért. tetőtér külön bejárattal, alatta a szüleivel. fred a kutya.

plus-ba irány bevásárolni, mert főzünk a csajánál. és kifizette, második napi ingyenvacsora azért ott, mert az egy helyesebb és legfőképp felszereltebb konyha. ez már inkább lisszabon külvárosa, de nagyjából olyan, mint pestnek bicske. ablakból látszik a ködbe vesző sintra vára. ilyen lakóparki lakás az első emeleten (kettő vagy háromból), minden csillog-villog pedig már ott él vagy egy éve a szüleivel és sheddel, a minikutyával. 13 éves, kicsit homályos a szeme, ütötte már el autó, de roppant jó fej. rakottkrumpli és tarator, bacalhau com nata. fagyi.

reggel kelés, Hugo kivisz minket állomásra, ismét elszédülök az utakon. innen átszállás, mert vissza kell menni a fővonalra, a lisszabon-sintrára. vonatozás, nem sok, de várakozni kell tíz perceket.

sintra olyan, mint visegrád, csak igaziból. duna nincs, helyette van még egy vár fent a magasban. iszonyat magasban és olyan sziklák állnak ki a hegyből, hogy na. őszintét megmondom, nem voltunk fent. gyalog iszonyat, buszra, belépőre nem akartunk költeni, mert lett volna 10 euró fejenként. helyette a lentebb eső quinta da regaleria. xx. század elején épült, valami doktor szánta el magát rá és olasz építész tervezte. várkastély, játszóház, harry potter, 4 euró diákkal. iszonyat élvezet, rengeteg zug van, barlangok, amik kápolnából vezetnek kastély alá, vagy út mellől egy hatalmas kútgyűrűbe, kőajtók, barlang tavak, gótikus lovasház. nagyon szép helyen az egész, egy hegyoldalban, erdők közt. lerírhatatlanul nagy élmény, amit igazából megint Andrénak, a lisszaboni hostnak köszönhetünk, ő ajánlotta.

persze itt csomagokkal voltunk, mert utazunk. még quinta előtt kitaláltuk, hogy otthagyjuk valahol. hiba volt végigjárni éttermeket, szállodákat, hogy kis jutalékért esetleg, nem-e lehetne. még turismo-ban sem. wc-s néni mentett meg minket, aki még a két eurósat se fogadta el. viszont elhozatalkor 70 centseset pisiltünk cserébe.

sintrában még lődörögtünk, van ilyen óvárosi része, lépcsőkkel szűk helyeken. rengeteg a turista, sokkal nyugodtabb volt pl évorában. el is húzzuk a csíkot cabo de rocára, európa legnyugatibb pontjára.

első borúsabb nap. persze ezen is kisütött a végére, de az első olyan, amelyen meghatározóak voltak a felhők.
várba fel ismét. belépő 5 euró, de elfogadták magyar diákot, így bent vagyunk ketten 5-ért. megéri. ez is ilyen óvodai cucc, csak nagyban. hatalmas bástyák, várfalak, lőrések és igencsak sok lépcső. körbe lehet mászkálni és persze innen is nagyszerű a kilátás. van - talán - fuvolázó ír kinézetű bácsi macskával. várnak még van egy kvázi várnegyede, ebben is érdemes volt egy kört tenni. nem sokban üt el a város többi részétől, de helyes kis sikátoros, néhol - meglepően drága - éttermekkel.

ereszkedés lefele az alfama negyed keleti része fele. itt nem igazán tudjuk, mi vár ránk, útikönyv pár templomot ír, amit látni is innen-onnan: egy kupolásat meg egy nagy fehéret. útközben egy szimpatikusabb (értsd helyieknek által használt) kajálda, ahol a szimpatikusság ellenére többet számolt a néni számlába, mint ami ki volt írva a csokikrém árának. tosta mistát próbáltunk főfogásnak (melegszendvics). telmplomok rendben vannak, bár hétfőn zárva. battyogás visszafele sét érintve a praca commercao felé, mert vagy belémbe megyünk, vagy az avenidán sétálunk végig. belémbe megyünk villamossal. welcome centre-ben aszondják, villamoson vegyünk jegyet, mert ott szokás. hát öregem, nem, mert ha trafikban veszed, olcsóbb. 15-ös villamos, ami kivételesen nem történelmi kisvillamos, hanem légkondis szépúj hosszú visz el a nagy san fransisco híd alatt belém. itt a híres jelkép, a torre de belém, ami egykor víz közepén állott, ma mint partra vetett hal talán csak dagálykor veszi körbe pár centi mély víz. szép és le lehet fényképezni, de zárva volt. ugyanúgy, mint a botanikus kert. igen, itt már elmúlt este hat.

André, akinél alszunk, ajánlotta belém xix. századi híres pastéis de nataját. a főutcán van egy ilyen kékes cukrászda/kávézó, ahol meg kell venni. hatalmas a hely, vagy 100-an is beférnek. kicsit kiállítás jellege is van azokkal a régi cuccokkal (bútorok, mosakodótálak) itt-ott. ja és üvegablakon keresztül lehet nézni, ahogyan a nénik sütik. 80 cent talán egy, de friss, meleg és nyumi. egyből hoztunk emlékvbe egy kávéscsészét is.

vissza a városba 15-össel, át san fransisco külvárosán. rossio a végállomás, de leszállunk eggyel előbb a praca commercio-n, mert még nem sétáltunk végig baixa váci utcáján. első pár sarok után konkrétan jön szembe velünk ipse kezében kis csomag fűvel és mondja, hogy hasis, kokain. aztán meg jön még egy. idézem az előző mondatot: baixa váci utcáján.

avenida felé sétálunk, keresztül a rossio-n. avenidával jobb oldald párhuzamos utcában érdemes menni. itt vannak olyan látványosságok, mint a pesti szimplának megfelelő crew hassan, vagy az eldugott kis palota, aminek majd megnézem a nevit (casa de alentejo). az utcából indul sikló is. és van ginjás. ginját ki kell próbálni, 20% körüli alkohol, ilyen cseresznyés likőr szerű. két helyen lehet kapni és csak ezt lehet kapni. egy euró egy feles. rögtön ki is próbáltuk mindkét helyen, ezért lett olyan jó a kedvünk hazafele. otthon André egyből felkapott és levitt a sarki étterembe. persze húztuk a szánkat, mert a napi 25 eurós keretet így már túllépjük és húha. végül kifizette a szemét nekünk. mexikói disznó és kagylós disznó (porco de alentejo) fehérborral, asszem.

másnap reggel arra ébredtünk, hogy van szinte egy egész napunk, mivel a sintrai hosttal csak este hét után tudunk találkozni, addig dolgozik a reptéren. így találtunk rá olyan érdekességekre, mint az igreja do carmo romos templomra, ami éppen a lift felső megállójánál van. földrengés rombolta össze, ma múzeumvan benne. előtte igazán helyes tér, ahol üldögéltünk sokat árnyékban kőasztalnál. liftet is megnéztük komolyabban, ha nem is vettük meg a 2,6 eurós jegyet rá. tetején kávézó, amit senki ki nem használ ám mindenki felmegy a szűk fém csigalépcsőn, mert hiába van tele lisszabon kilátóhelyekkel, ez itt tényleg másmilyen: felette az utcáknak.

cukrászdászdázás még, egy a már tegnapi barrio alto-iban, villamosra néző ablakokkal. ettől nem messze, a sikló utcáját követő utcában kigyalogolva ismét kilátó. ez ilyen alter hely, előző nap tele volt rasztákkal, gitárosokkal, fél-emokkal és naplót író kutyásokkal. ekkor kora délután csak pár tarháló lézengett, akik bezavartak.

praca commercio, pá lisszabon. haza metró, boltban még egy mirelitt pizza, hogy otthon megsütjük és nem leszünk éhesek estére. pá André, jó volt veled. vonattal sintrába, ami nem is sintra.

már látszik, hogy kevés lesz erre a két nap. szerencsére jó fuvarunk volt, évorai kempinget délben otthagyva, negyedkor már kocsiban ültünk és a srác lisszabon központjáig hozott minket. méghogy itt nem lehet... másfél óra volt a 150 km, de ebben van városi szakasz is. autópálya is csak az a 20 km volt, amiből 16 km egy datab híd (!) a tejo torkolatánál... igen, egészen más város, mint az eddigiek. hatalmasnak tűnik, pedig állítólag csak félmillió, környezőekkel is max 2 akkora, mint pest. van négy metró, és ebből legalább kettő hosszabbításán dolgoznak, még egy nagy híd, és rengeteg tasca. még egyéb is, de nincs még 24 órája, hogy itt vagyok.

szállással kis probléma adódott. köcsög jose smsünkre válaszában azt mondja, nem is mondta, és nem is tud szállást adni. pedig üzenetben még: Se não arranjaram digam, que Domingo já poderei dar-vos alojamento. ilyenkor jó dolog a laptop. vár tövében keresgéljük a nyílt wifit, majd egy kilátóterasznál meg is van. itt újabb sor e-mail, hogy légyszi, majd végül a lisboa groupban akadunk egymásra andréval. most is itt ülök a foteljében, tehát sikerült és kényelmes és jó helyen lakik (alameda metrómegálló). számítógéptechnikusnak tanul, de egyáltalán nem gyík. ilyen 4-5 szobás lakás, ami gondolom évközben diákpajtikkal van tele. fa padló van mindenfele, még a lépcsőházban a lépcsőfokok is. tegnap este 11től kb n2ig beszélgettünk, ilyen olyanságokról. magyar zenékről sokat, sorozatgyilkosokról meg ami jött a tvben a hírekből. ajánlott alter helyeket felkeresni.

időrendben visszafele f11ig nagyjából nyolctól fado esten voltunk a sé fölött, de a vár alatt. ő ilyen tipikus és főleg lisszaboni. étterem, eszel, iszol, és zenélnek neked, de a hangsúly az éneken van. két gitáros, egy rendes és egy portugál gitáron és több énekes, egymást váltogatva, átfedésekkel. két idősebb néni, egy fiatal lány, egy sráckorú, egy néha beugró 30-as és egy férfi szerű. fado-t énekelnek. kajának menüből lehet választani, egy abroncshalasat és egy tintahal-rák kombós saslikot kértünk. kancsó fehér bor, az elmaradhatatlan olívabogyós tálka és az egész után desszert. 25 euróért, de ez prémium pénzből ment, amit zsüdi kapott szórakozásra.

villamosokról nem írok, mert úgyis millió fényképen rajta vannak. vadászom őket. van hasonló, de inkább sikló jellegű, bennük az a jó, hogy egy fokkal fixebb útvonalon vannak és könnyebb elkapni. roppant hangulatos az egész. metróról sem írok, mert nem feltétlen érdekes. jegy ára 75 cent.

egyenlőre ennyi. ahogy látom, éjszaka esett csöppet az eső. meglepő.

roppant alternatívok. vegák, művész művész filmeket szeretnek, mint például az antonini plakát mutatja a falon, a srác, Daniel nagyon ért a zenéhez, egy polcuk tele van cd-vel és bakelittel (cirka 300 db összesen), a csaj, Veralisa Olhao helyi múzeumának dolgozik és kortárs építészettel foglalkozik jókedvéből. jófejek egyébként. tegnap, az első este jött még két másik csaj vacsizni át. paradicsomleves sűrűn, de nem úgy ,mint otthon: tele szaftos cuccokkal, növényekkel és kenyérrel. másodiknak valmi saláta, almával, babbal, gombával, csicseriborsóval és fokhagymával. bab kipiszkálása után egészen korrekt. desszertnek pedig egy nagyonállat fagyi. majd ők elmentek filmet nézni moziba.

persze a macskát preferálják kutya elől. mert az olyan individualista. mondom én erre, hogy még nem csapta meg őket a liberális kapitalizmus negatív oldala.


óvárostól nem messze laknak, egy harmadik emeleten. a terasz majd akkora, mint a kétszobás lakás. van kémény rajta és most grillezés is. makréla és két másik fajta hal. ez a mai vacsora, tipikusan algarve módra. tegnap mi tartottunk bemutatót taratorral és paprikás krumplival - kolbász nélkül. talán jogosan érzem úgy, hogy mivel ők vegák, tök örülnek a minél messzebbről jött vendégnek, aki hozza a messzi tájak vega kajáját. Daniel el is kezdett fantáziálni, milyen fincsi lenne ez a gluténes, valamis vegahússal.

vúú, új bejegyzés. vúú, utazás közeleg. úgy áll, hogy júli. 4-én beugrok vizsgázni, méghozzá komolyból. aztán valamit kezdek hosszúgatyával, inggel és kiállok m5-ösre, mert irány dél. zsüdi és családja megy délnek már napokkal korábban montenegroban én meg utánuk. egyedül fogok stoppolni messzire és couchsurfölni, mint még soha életemben. belgrádban felezés, ottalvás. az budapesttől 400 km és egy határ, onnantól a fekete hegyek tengerpartja egy kicsivel több, szerpentinesebb és autópálya mentesebbnek tűnik, de talán a határ könnyedebb. belgrádban már van hosztom, beszél dél-afrikai angolul.
már épp csak a vizsgán kell túllenni.
kánköl. cserébe lesz pénzem bőven. vizsgán meg még mindig túl kell lennie, egye meg a fene.

igazán izgatta az érdeklődésemet, milyen lesz az az autópálya, amit Lemberg és Sztrij közti 50 km-es szakaszon jelöl a térkép. zsigaladából élvezhettük. néhol azért elválasztósáv is akad bokrokkal, betonnal, de többnyire olyan, hogy zebra is vezet át rajta (lakott területen kívül!), sőt, egyszer mi is átkanyarodtunk a túloldalra tankolni a 92-esből. minőségre olyan, mint várható: nem igen tudtunk volna gyorsabban menni 100-nál, erre csak azok képesek, akik terepjáróval vannak. ez ad egy tendenciát annak irányába, hogy itt az összes fekete, csillogó maffiaautó 4x4-es. sztrij-t elkerülő út poros és koszos, mint általában eddig a legtöbb hely, ahol kitettek. munkácsig kamionnal szeltük át a kárpátokat. ukrán sofőr volt, de igen lelkes a magyar kultúra iránt. nem tudott, csak pár szót (előzésnél édesdeden azt mondja a zilre, hogy tragacs; munkácsváros és ungváros meg az orbánviktor), de nagyszerűen kiegészült az én alapszintű szlávságommal. náluk még nincs tahográf, de van még cb. mikor elhúzott szembe egy ismerőse, kapta le és beszéljek vele, mert magyar az ürge. és petőfi rádió slágerperceit is hallgathattuk. munkácstól busszal mentünk ungvárra, mert ahogy kitett, az jött hamarább, mint felvettek volna. kényelem.

délután négy fele voltunk a vonatpályaudvarnál. Nikolaj dolgozik, hétkor tali a zakarpatija szállodánál, addig városnézés.

Ungon innen a Petőfi tér, ami egyszerű. Ungon át gyaloghíd vezet, ez már látványosabb környék. sétáló emberek, boltok (igénytelen, kínai) és sétány a parton. fagyit már magyarul lehet kérni, de azért a többség ukrán. észreveheted leginkább onnan, hogy ha a sétáló utcában megállsz egy pillanatra, ütemesen kopog az összes nő csizmájának sarka. várba pont zárásra értünk, ami azért kár, mert ilyen szabadtéri múzeum jellegű. belépős. mellette a skanzennal is ugyanez a szitu. a környéke miatt megérte felmenni: egy-kétszintes házak az utcák, még olyan időkből, hogy akár szlovák, akár magyar feliratot is találsz könnyedén. macskakővel és fehérre meszelt törzsű fákkal a meredek utcákban. a hotel fele, ahol találkozunk, van az első igazán hagymakupolás templom, amit ukrajában látunk. kisebb kápolnák, templomkák voltak azért már a szlovák határ-lemberg útvonalon is, nade ez olyan tényleg nagy. nem régi, látszik rajta, hogy nem idősebb 30-40 évnél.

a hársfasor az ung partján tetszett a leginkább.

Nikolaj meleg. van barátnője, akivel Budapesten melegedett össze még március végén talán és már költözik is hozzá Kijvbe, de ettől még annyira tipikusan meleg. mesélt sokat ukrajnáról, az egészet átvettük, mint földrajzórán. hogy keleten sötétek az emberek és csak előre látnak, befele a bányába; hogy a krím az szép és üdülőhely, de találsz partszakaszokat, ahol nincs senki és semmi; hogy a dnyepertől nyugatra mennyire európai és mik az igazi városok. aztán budapestről és a fesztiválokról. ultrahangon voltak nálunk a merlinben, de sorolta az összes alternatív kiállítást, fesztivált egészen krakkótól újvidékig. hamarabb tudta, hogy lesz a38-on amon tobin, mint én. anyukájával él, aki nekem tipikus orosz nő. olyan kimért, elegáns, lenin és dosztojevszkij van a polcán és konyakot isznak. estére elzárják a vizet központilag, merthogy spórolás van. mindenhol, az egész városban (országban).

reggel bevásárlás és irány haza. első sofőr utunk során, aki beszálláskor angolul kérdezte meg, merre. Csapnak. govorite ruszkij? - malenkij. - magyarul? - igen. - magyarok vagytok? Tamás vagyok, sziasztok. határ 20 km, addig megtudtunk valamit az itteni kisebbségi létről és arról, hogy két dologból van sok igazán kárpátalján: benzinkútból és templomból. utazásról szóba került, hogy tavaly krímen voltak nyaralni vonattal. országon belül 30 órát utaztak.

határon gyalog átkelni tilos. ezt tudtuk már korább is, szerencsére az autósok is: első kocsi felvett, hogy átvigyen. debreceni hapsi, nyilvánvalóan csempész és csencselő foglalkozású. két óra volt, míg átjutottunk, ám ez jónak mondható állítólag. valami delegációnak tartottak bemutatót, nézelődtek a dán vendégek schengenre való felkészültséget vizsgálva. a rendszerinti átkutatás után még félre is állítottak minket, hogy szúrópróba és akkor mi lettünk a bemutatódarab. benéztek még motorházba a kis födelek alá, csomagtartóban a burkolat alá. két doboz cigit lehet áthozni, mert ugye ott a 40 forint/doboz ár jelentős haszonnal kecsegtet. egy kartonért már 10 000 forint azonnali bírság jár. nem vették észre, ami a kocsiban volt, örült az ipse.

nyíregyházáig vitt, ott gyalogoltunk egy jót körúton, majd egy BP táblával kiálltunk és kisteherautó hozott a Deák térig. győrből indult a lelkem még aznap, s ment is vissza.