ócska utazós

szal hat éjszaka. mondjuk, hogy hét, mert egy utazásra is elment hazafele.

ryanair brémába ugye reggel. 10re már kint is vagyok a napsütéses, kisvárosi környezetben. lovely az a reptér, szökőkút, szobrok, villamos. elindulok gyalogosan autópálya fele, és követyok a farmon. gyors piritós, majd hármasban, jj és a húga tovább amszterdam felé. hogy odaérjünk este kilenc körül. volt útközben hiát és megnéztük, hol nyaral a lánya a rajnaparton és őrült cseh srác is arany fogakkal. 450 km.

belvárosban találkozunk host barátnőjével, chantallal 11 után valamivel. egy sört még bedobunk két barátjával és futás az utolsó villamos után. host, aki épp spanyolban nyaral koliban lakik. hatodikon a 13-ból. ez úgy néz ki, hogy egy (kicsi) szoba, fürdő, előszoba és erkély egy főre. szinten 10-15 fő, közös konyhával. már amsterdamon kivül, amstelveenben, ami nem mellékesen békásmegyer testvérvárosa. 20 percnyire város magjától, persze kerékpárral. más közlekedési eszköz nem is számit itt. van elvétve egy-két autó, de talán még a hajóforgalom is jelentősebb a csatornákon - még a városon kivül is.

nagy dán féléves kintlét végére hagytunk két hansa várost. hamburgról már korábban megvolt a vélemény, hogy nagyszerű és épp ezért muszáj visszamenni ropni egyet. bréma pedig egzotikusnak hatott a fülemben.

az egész úgy kezdődik, hogy elhagyjuk logumklostert és nibüllben felszállunk a vonatra négyen. jj és a két linda erdélyből, a precízség kedvéért. hamburgban couchsurfingelünk persze, de külön helyen a lányokkal. mi veddel szigetén. a lakás iszonyú piszkos és iszonyú rendetlen, de legalább látszik, hogy van benne élet. falak telefestve, mindenféle balos plakátok, tüntetésre felhívások, antikapitalista csiricsárék. a srác huszonvalahány, kövérkés, nagyhajú, szakállas buzi gender studies aktivista. erős baloldaliság sugárzik szobájának könyvespolcáról és a linux gép háttérképéről: persze hogy vörös csillagban sarló kalapács. lakás többi lakói punkok. a hagyományos fajtából, zöld hajjal és nyírt fejjel. a három nap alatt mindenféle ember megfordult itt, punk többség mellett találkozutunk elegáns öregúrral, tizenéves laza sráccal, kutyákkal, francia leszbikus couchsurferekkel. van külön szoba füvezésre. fasza, mondhatnám.

városról annyit kell tudni, hogy kikötő. ez teljesen mindent megmagyaráz, miért ennyire nagyszerű. én még februárban imádtam a raktárépületeket az elba mentén és köztük a csatornákat. van nagy tó, ami egészen bemegy a város magjába, ahol átalakul csatornákká. itt rengeteg a hattyú, úgyhogy ha erre jársz, vigyél etetnivalót. nagyszerű volt egyik nap itt a halas szendvics, másik nap a doboz fagyi.
első napi program volt egy couchsurfing grillparty az elba strandon. a hely nagyon bejött, emberek a homokban sütögetnek, söröznek, ilyesmi. sok-sok ember. couchsurfingesekkel annyira nem lett mély a találkozás, így tovább is álltunk lindák hostjával találkozni reeperbahnon. sankt pauli szíve, a piroslámpás negyed update-elve mára már mindenféle szórakozóhelyekkel. van egy egész utca szinte csak diákoknak való helyekkel. sok-sok ember, szombat volt, mondtam már?

kurvák most kevésbé tűntek fel. az viszont megmaradt, hogy mentőautó, járdán két punk, lány a srác ölében és folyik a vér a csuklójából.

schanze is megér egy bekezdést. sankt paulitól északra fekvő negyed. leginkább boltok és éttermek, de itt van pl a híres neves rote flora foglaltház is. alter ruhák, hippi lányos csiricsáré, lemezbolt, abszintozó 150 féle abszinttal. éttermek közül kettőt próbáltunk. a romana magát olasz és görös specinek hírdeti, de menün kívül van itt pacalleves, szupa topcseta és puliszka is. mivelhogy román hely, az egész személyzet román és erre persze, hogy lindák jöttek rá megelőző városlátogatásukkor. a másik hely a kb. szemben lévő la sepia, ami portugál. nagyon portugál, 4,5 euróért én kaptam fokhagymás krémbe tumkolható kenyeret, valami levest gratis és szardíniát körettel.

városnézés és új donság ez alkalommal a régi elba alagút lett. 1911-ben fejezték be, két luk a folyó alatt fél kilóméter hosszan át a dokkokhoz, ahonnan nagyszerűen rálátni a városra. gyalog, személykocsival vagy bicóval is át lehet menni. a vicces benne az, hogy a kocsik is liftel mennek le.

bréma majd holnap.

már egyszer átsétáltunk, akkor buzira utáltuk.
piacolunk bosában még reggel, mert lóriék megtalálták még reggelebb. van minden, ami akár egy otthoni piacon is lehetne (kínai ruha), amiben más, azok a sajtot és húst áruló lakókocsik és persze az egésznek az elhelyezkedése: egy utca le van zárva és ott. szerencsésen megtaláltuk a mézes srácot, aki a második, aki tud angolul a szigeten. harmadik oké, mert az egyik az ausztrál nő, a másik a turistainformációs srác. a mézes azt tudja nagyon jól, hogy hogy készül a méze. az eukaliptuszos, a karamellizált, a keserű, a mézecet, a mogyorókrémes, és a többi és a többi. kóstoltat mindenből, cserébe veszünk ecetet és mogyórókrémeset. szakad az eső hazafele a piacról úgy, hogy alig bírunk cikázni boltból boltba. veszünk töröknek szárd zászlót, mert zászlómániás és halat sütni estére. halboltot onnan lehet megismerni, hogy egyedül az képes abban a szagban bent tartani az embert, hogy enni akar valamit és szakad az eső kint. bármelyik feltétel hiánya esetén azonnal kifordulsz.

stoppolunk algheroba a tengerpari úton, amiért úgy oda vagyok. ezúttal suvos hapsival gyakoroltuk az olaszt, főként az elképesztő táj és a hatalmas griffino madarak témakörben. érkezés és várakozás pajtikra időközben találunk az eurospin diszkontban nagyszerű, félkilós tiramisut, ami nagyszerűnek ítélünk ebédre.

Antonellának van háza Bosában is. vagyis inkább lakás lesz ez már, lényeg hogy ideadta nekünk a kulcsokat. merthogy nincs most ott senki és használjuk nyugodtan. stoppolás négyen, versenyt futva, hogy ki a jobb. a második, aki tud angolul utunk során a sofőrünk bosába, aki ausztrál. zsüdivel mi állítottuk meg, de út szélen láttuk lóriékat és megáll nekik is, így lett a holtverseny. bosa, jupí.

a lakás a kisváros szívében van, a főutcán. kisváros, de négy-öt emeletes öreg házai vannak. vára fölöttünk, folyója, rajta öreg és új híd, tengerpartja két km-re bosa marinea néven. néha csepegős idő ellenére imádjuk. hatalmas hodály, két hálószoba, egy nagy konyha-étkező, fürdő, belső "udvarra" erkély, sikátorra ablakok. negyedik emelet.

az elhatározás harmadik szárd napunkra. lóri és kitti kettő körül ér vissza nuoroból bolotanába, így mi kettesben vágunk neki a délnek. macomer környékén kerülgettünk egy jót, autóútra felhajtót keresve, nuraghe körül, de csakfelkaptunk és repültünk le. egy idő után néni vitt minket, Rita. szokás szerint olaszon kívül más nyelven nem tudtun beszélni, így maradt hát az olasz. belejött. fodrász, van mérnök fia, ilyesmi. annyira belejött, hogy leugrott velünk oristano tengerpartjára, marina di torre grandéhoz fagyit venni nekünk. itt a báron kívül még láttunk tengerpartot homokosat, pálmákkal szegélyezve és egy nagy, bástyaszerű sárgás baszt. ez azért nagy rendesség volt a nénitől, ha még beleveszem azt is, hogy vissza is vitt oristano központjába, ami volt neki legalább +20-30 km.

oristano teljesen kihalt. a befelé úton látott vasárnap is nyitva vásárlóközpont fogja megadni az okát. igen, vasárnap szieszta idején érkeztünk meg épp, de sehol egy lélek. se kávézók, se éttermek, se boltok, semmi mozgás. az eddig tapasztaltaknál nagyobb belváros ám szélesebb utcácskák, tornyok, pálmafák és hopp, ott egy átsuhanó apáca. igazából a látványosságok és egy-pár idiótább virág lefényképezésén kívül még talán a szökőkúttal lehetne játszani, de inkább kisurranunk, nehogy úgy járjunk, mint előző nap a sötétséggel.

és supermercato. bevásárlóközpontban a város szélén nyüzsög az élet. kávézók, boltok, emberek és nyitva minden. dobtunk egy bevásárlást és most már tényleg megyünk hazafelé. ottana-bolotana út metszésénél dobnak ki kocsiból, ahol ismét jön a kora esti sötétedés és ez szerencsétlenül találkozik az út lágy forgalmával. azért nem maradtunk ott.

este nagy össztalálkozás és mesélés, kivel mizu. Antonella áthívja a szenegáli barátját és a kedvére malacborda sül. előtte tészta paradicsomosan, parmezánnal. mellé a még hahnból jött spanyol bor és valami helyi, ami nyilván sokkal jobb.

ételbeszámolós bejegyzése következik. szigorúan azokról, amikről kép van, mert nem érzem magamban azt a frakvenciájú bizsergést,amit egy igazi gasztroblogger. főleg, hogy még ők is titkon fényképezésnek élnek-halnak, hisz annyira profin beállított képeket tesznek ki, hogy én mindjárt szégyellem magam. azért meg különösen, hogy nem leszek teljességre törekvő, sem háttéranyagot közvetítő. elég legyen a szubjektív, okidoki?

egyből a parilevest ki is hagyom, a babos salátávalegyütt. helyette van a második nap reggelije. boltból, olyanból, amik itthon nincsenek. kis kopott, fagerendás és bácsis. sajtos, boros,kenyeres bolt, gyümölccsel a bejárat előtt és bádogfelszereléssel a pult mögött. a menü tonhalas és rákos pampuska, nevit neki nem tudom. ami jó benne, hogy omlós és csúszik simán, bónuszként az egész rákdarabkákkal.

olhao halpiacáról igazából csak szárított, sózott halat rágcsáltunk (még három hét múlva párizsban is), ámmégismegér egy misét. a világon ennyi hal nincs, amennyit ott lehet kapni. nyilván étteremben kell ebédelnünk egy ilyen gasztronómiai erőszakolás után. mégis tascába jutunk, ami itt a barátságoskisvendéglő megfelelője. utcán az asztalok egy kb akkora helyen, hogy ha norbi gimnasztikázni akarnék, akkor beverném a kezem. itt mégis autók, robogók járnak el néha, sőt még meg is van terítve. nyolc szék az asztal körül, hatot már foglalnak barátságos, angolul kíválóan tudó portugál 40-50-es bácsik. röpke órán belül ételhez is jutunk (mert ugye ebédidő sziesztára esik, akkor meg főleg lassul az idő amit még az sem lassít, hogy részletekben jön először a sör, aztán a bogyó a kenyérrel és végül amint elkészül valamelyik fogás külön a másiktól), két hatalmas tál polipfeldolgozáshoz. rizzsel egybefőtt, zöldségekkel dúsított és egy salátás cucc. sörrel igazán jól csúszott.

hasonló élmény a következő napi otthoni halas grillezés és gaspachozás. szardínia, makréla na és a harmadik,aminek a neve elveszett grillezve egyenesen a teraszról. mellé előételnek a hideg paradicsomleves, ami annyira leves, mint a tarator: kenyérdarabok szívják fel a lét, a maradék meg osztozik a nyers zöldségekkel.igazi hőségbe való.

 

sétálgatunk tovább párizsban. esik az eső reggel, későn indulunk marais felé. ám ott vár a nem is szűk utcás szűkutcás kanyargós zsidónegyed, a nagy úton az a rengeteg cukrászda, kínai, zöldséges és az első könyvesboltok. buzi szexbolt. nem tudom, leírtam-e már tavasszal, de bagette-ben az a jó, hogy kilóg és ha boltot keresel az embereket követve megleled. vogézeknél piknikezünk még kenyér nélkül egy eurós magdalénákat. egészen más íze van úgy, hogy előtte láttad azokat a 3-4 eurós mignon méretű kis csodákat a cukrásznál, aki öltönyben szolgál ki.

vogézeket tovább élvezve kimegyünk egy belső udvaron keresztül, ami után elered újra az eső és szerencsére pont ott van a könyvesbolt. könyvek is nyálcsorgatóak és nem drágábbak, mint otthon.

sok séta szigeteken keresztül, notre dame seggénél zenészeket érintve a latin negyed felé. shakespeare & co.-ról ne felejtsek el majd írni egyet külön akkor, amikor már vége az útnak és kis érdekességek jutnak eszembe.

egyetem, templomkák, pantheon és luxemburg kert. esik újra kicsit. vissza szajnához, louvre kívülről és irány a concorde tűje. séta séta séta és egy kanyarral újra sugárút. metró haza. vacsorának tejszínes, ananászos, lazacos spagetti és póréhagymás, répás krémleves fügés, narancshéjjas borral.

sétálgatunk továbbra is párizsban. na meg metrózgatunk, napi ötezret, mivel egy jeggyel (tizes tömbben 1,11 euró) bárhova eljuthatsz átszállással. pl trocaderohoz, az eiffellel pont szembe és megláthatod azt a töméntelen embert. igazi nyami terrorcélpont, tudják ezt itt mások is, ezért vannak naaagypuskás katonák hármasával. igazán nagyon kunkorodó sorokból harmadszorra már jóhoz állunk be és másfél óra alatt már el is indulhatunk gyalog fel a másodikra, 700 lépcső, 130 méter kb asszem. pisiltem fent.

után továbbséta arra, ami a térképen fityfaty, de gyalog 20 perc. nagy tér, invalidusok, chorizo és bagette. tovább merőlegesen a camps-élysées-re, majd egy idő múlva el is érjük. közben híd és nagy palota, kis palota. újabb sok órás gyaloglás és odaérünk a diadalívhez öt órára. najó, még nem, mert még előtte leírom, hogy voltunk autóboltokban: renault-nál f1-es kocsin kereket cserélnek, toyota ultradesignos helyén autót firkálhatsz össze, peugeot-nál ingyen küldhetsz képeslapot a világ bármely pontjára. és azt is elfelejtettem, hogy a sugárút nagy, nagyon nagy. diadalív és metró az otthoni piacra: esti sütéshez. makréla, tarator, sült paprika galíciából tőlünk, hostoktól bor, kompót, sajt, ilyesmi.

jó éjt.