ócska utazós

gerestől 200 és 300 km közti távolságra van. az elején ki kell kecmeregnünk a nemzeti park területéről, majd vissza bragaáig, ahonnan már egyenes út visz fel galíciába. oké, szép az út, tekereg mindenfele, de azért jobb érzés, amikor legalább az eleje úton hamar túl vagy. tartjuk továbbra is azt, hogy északon többet kell várni, míg felvesznek, de még tűréshatáron belül esik bátran. braga kicsit szívós volt, mert nagyjából egy bevezetőúton tettek ki és olyan érzésem volt norte táblával, mintha a budaörsin befelé stoppolnék vác táblával. aztán mégis vitt a srác fel, egészen át a folyón, az első spanyol benzinkútig. ti. portugáliában a legdrágább a benzin az egész európai unióban. schengeni határ annyira semmilyen, hogy eszünkbe se jut visszaállítani az órát, ami az esti találkozónál plusz telefonhívásokat okoz. spanyoloktól félünk, merthogy hírhedten rossz itt a stopposnak. azért két autóval sikerült megtenni a 100-150 km-es utat, úgyhogy jó. közben láttunk öblöt is óceánnal, folyókat városokban régi hidakkal, szép galíc tájakat. motorbalesetet orrunk előtt, míg vártuk a következő fuvart: teherautó behajtott körforgalomba, míg motoros még nem hajtott ki belőle. nem kelt fel, de azért mondta hangosan, hogy fáj. mentő épp kiért, amikor mi már légkondis seattal robogtunk santiago de compostela központjába.

turismo-t, wifit és olcsón jót evő helyet keresünk. utolsó nincs, helyette 20 euróért három sör, tintahal és valami husos, krumplis tál. savanyú a szájíz, de legalább van a hasunkban (eddig este 7-ig fagyin és reggeli péksütin voltunk). srác, akinél alszunk tipikus galíc 40 körüli punk, pocakos hapsi. ilyen jófej, barátságos, jóindulatú, kedves ember és vicces is, csak az angolja furcsa néha, de csak hangzásra.

városból, eddig még nem láttunk semmit, egyedül az óvárost. hatalmas, igazán. katedrális maga egy labirintus. van előtte egy főtér, innen nem lehet bemenni, ám van három másik bejárata innen-onnan. nem olyan fényes, mint otthon, hanem ilyen kőszínű és növények lógnak le róla. mintha benőtte volna a gaz, épp ezért misztikus. fura, díszes tornyaival nekem ősi inka cuccok és mexikói keresztény templomok keveréke. rengeteg árkád a kis utcákban mindenhol. piac is ilyen durva kőből készült négy hosszú csarnok, középen kúttal. szombat délelőtt van, sok a néni zöldséggel, sütivel, miegymással. füge egy euró kilója, sütiből tenger gyümölcseis pitét eszünk. wifi van sok a városban, legtöbb biztonságos, de találunk simán nyitottat is. közben a pite.

bohócfesztivál van épp egy héten keresztül. nagyobb tereken nagyobb rendezvény komolyabb artistákkal. pörögnek, felhúzzák magukat, kilökik a másikat nézőt hívnak be, azon ugranak át mindezt a szökőkút körül. vagy a katedrális előtti nagy-nagy téren, ahol a rengeteg gyerek körbeüli a nyomorék rózsaszín párducot és mosolyogva örülnek neki, ahogy vicces. imitt pedig feltűnnek gólyalábas biciklin és tandemen színesben elviharzóak. végre valamilyen eseményt elkapunk a sok fesztivál közül, ami a városokban.

háromra ebédre vissza lakásba, srác főzést igért, paellát. meghozz másik host leányt, akit párhuzamosan fogad. ausztrál és jófej. sült minipaprika, mariscos paella, sárgadinnye. sör és bor annak, aki elfogadja bőven. délután hatra fejezzük be az étkezést és most itt döglünk ebben a melegben (nem kimagaslóan kánikula, de azért mégiscsak spanyolország) és olvasunk.

az este szinte végig a fesztivál jegyében telt. hihetetlenül feldobja a várost. van három-négy fő helyszín, ahol nagyobb előadások vannak, és vannak szélesedő utcák, ahol csak úgy ad hoc bohócok, artisták, miegymás. persze amúgy is tele van zenészekkel, gitárosokkal, dudással, ilyesmikkel az óváros. az egészről a sziget jutott eszembe, hogy járkálsz színpadról színpadra, közben kisebb mutatványokra leállsz itt meg ott, gyrost eszel. sört nem iszol, mert a froiz bót bezár f10kor. mutatványosok nagy többsége mind ilyen alter arc, az amúgy is vicces városi népség (a vándorút miatt pl) így teljesen más, mint otthon. itt, a cet legnyugatibb pontján olyan a napjárás, hogy n11-kor még világos van. ausztrál csajjal mászkáltunk f2ig nagyjából, de még voltak bőven performanszok. nem ám abbamarad az élet 10kor, mert az öreg néniknek az fáj.

egészen a séig visz a srác, akinek szörfdeszka volt a kocsijában. hamar végigjárjuk, katedrális szép, gazdagon díszített orgona és egyszerű belső. sétálóutca is rendben van, végén nagy park és turismo. parkban mcdonalds, padon szemben velünk tipikus mcdonalds srác tömi magát, miközben reped szét a combján a farmer. két, érted, kettő nagy zacskó kaja volt nála és folyamatosan tömte a szendvicseket. annyira okos az arca, mikor szívja a kólát a papírpohárból. na, még egy kör bragaban, találunk rendezett ám túl sokszínű parkot kis ívekkel és pingo doce supermercado-t. zsemle, mortadella és szőlő, irány a bom jesus busszal. bom jesus egy hegyi egyházi cucc, ezer milliárd lépcső (vagy sikló, há há) visz fel templomhoz. sikló egy euró, bőven megéri és rohadtul okosnak tartjuk magunkat, hogy nem másztunk lépcsőt csomagokkal. fent van ugye a templom, ilyen-olyan szökőkút (giganagy aranyhalakkal), kilátó és miegymás. lefelé aztán ilyen gyönyörű lépcső van cikcakkban. minden cikkben kápolna olyan nevekkel, hogy jézus kezének a bügyke (keresztrefeszítésének helye, stb.), cakkban pedig valamilyen érzéki kút. hallás, látás, szaglás, tapintás, ízlelés. egy arc általában és abból a részből jön a víz, ahogy érzel. újabb kápolnák és a lépcső alsó fele már hosszabb cikkekből és cakkokból áll az erdő sűrűjében. nevetünk a felfelé gyaloglókon.

stopp guimaraesbe egy háromfős család opel corsájában önmagában vicces. találkozó hely a largo oliveira, ami már sejteti, hogy kurva jó helyen fogunk lakni: ez a város központja. az hozzá tartozik hogy útikönyv szerint 60, helyiek szerint 20-30 ezren laknak itt, szóval nem egy metrócsomópont. középkori hangulat, kőből épült házak, szűk utcák, imádnivaló. oliveirán templom, tövében wifi sikerül elsőre várakozás közben. helena jön hamar pedroval és freakkel a kutyával. itt laknak a melletti utcában, ví. megjön andré is, aki filipának a paskója. filipa is itt lakik. főtéren sört iszunk, ők kávéznak majd andréval bevásárolunk. unjuk a paprikáskrumplit taratorral, így inkább kifizetjük amit vesz és rábízzuk magunkat. bevezetés zsemle tejszínes gombával és sajttal a tetején sütőből, főmenünek rétegelt tésztával (de nem olyan száraz, mint a hazai rétes) kibélelt tálba zöldség, tojással, ilyesmivel felöntve, maradék mortadellával a tetején szintén a sütőből. sör és bor. futott még a csokikolbász, de az nem fér, már csak reggelire. előtte punnyadás kanapén, beszélgetés lazán, koncert dvd nézés valami argentinről, ami sokkal jobb, mint a gotan project és brazil rapperről. közben emberek jöttek és mentek, sabina, aki német és csak negyed részt portugál, a paskója, és sok egyéb családtag.

andré és sabindamegapaskója elvisznek éjszakai városnézésre. élet van öregem, olyen mint pesten is alig. helyek egymáshoz közel, emberek ácsorognak utcán és beszélgetnek egymással, idegenekkel. újabbakat ismerünk meg mi is, puszilkodunk és kezet fogunk. megjegyzem, portugálok fordítva kezdik a puszilkodást, mint a magyarok, így minden alkalommal attól félek, hogy szájbaadom a másiknak. ja meg az is, hogy ők a nevet előre mondják, de jóval előbb, amikor én még nem figyelek és amikor utána meg várnám, akkor semmi. mert amúgy olyan jól meg tudtam volna jegyezni az aznapi 30 új ismerősöm nevét... szóval középkorhoz köd és szitálás dukál, főleg mert andré szabadnapja van és ilyenkor esni kell. sejtelmes vár körbejárás és szatírikus történelmi felvilágosítás.

önnáló városnézés reggel. palota másfélért igazán megéri, tök középkoros az egész berendezése. nagy termek, nagy asztalokkal és kínai porcelánokkal. kiállítás is van, ami félelmetes, mert egy sötét folyosó végén, mozgásérzékelős lámpa villan fel olyan hanggal, hogy svung és odarepedek. vár ingyen van, körbe lehet járni a várfalon, ám ha toronyba akarsz felmenni, akkor a bácsi kér 85 centet, de azt mondja, muito bonito. hát én pedig nem mászok. vissza Oliveira főtérre, ahol még nem is mondtam, mi van. templom sarkán vízköpők, s ha egyik alá állsz, meglátod hogy az bizony szopja le a saját farkát. őszintén, tisztán kivehetően. remélem, fénykép visszaadja majd rendesen.

Helena elvisz minket délután kettő körül Pedro falujába, ami közelebb és útban van Geres felé. hazaállítunk két mirelitt pizzával, sörrel és jól megtömjük magunkat. csokikolbász, nyamm. Freaket igazán jófejnek tartom.

magyar csaj Emese, szőke és barátságosan jófej, paskója Viktor és barna. rengeteg információt kapunk a városról, van külön cs-seknek előre megírt idegenvezetés, térképek és személyes ajánlók. elszakadás nehézségeit leküzdve benézünk sötétedésre a városba, ami a hatalmas nappalitól és amúgyis übermodern háztól elég messze esik. busz visz be bolhao piacáig, innen gyalog tekergünk le a városháza előtti teret és a vasútállomást érintve lélé a híres dom luiz i. híd tetejéig. metró megy rajta felül, érted vagy 100 méterre a folyó felett a kovácsoltvas híd tetején metró jár és gyalogosok. autók meg lent a mélyben. kilátás állat, ezer millió fénykép készülhetett már innen. valahol itt jöttünk rá arra is, hogy portugália déli része északon van: az egész város hangosabb, pacalt esznek, dudálnak, nem (annyira simán) engednek át a zebrán és az egész város egy nagy prolinegyed. rengeteg az üres ház, ennyi sikátort egy helyen még életemben nem láttam és mind 3d-s, szóval egymás alatt is lehet akár több is. nehéz elképzelni, hogy ez mind rajta tud lenni egy térképen. ja, és macska város. kosszal, olyan tipikus konyhai szeméttel, hogy itt egy retek, ott egy zacskó tele cuccal. imádom. sötétben aztán végképp legjobb, ahogyan az egyik rua teljesen kiahalt és arra gondolunk, hamar kapjuk a kést a derekunkhoz, másikban kint terítenek meg az ajtó előtt és nézik a meccset. tizen.

porto másnap nappalra is izgalmas maradt. kényelmetlen az volt benne, hogy vettünk napijegyet 3,5-ért (24 órára, nem ám éjfélig érvényes), ami elvileg mindenre jó. csaj elbaszta nekünk, mert mondta, szálljunk fel nyugodtan itt. pedig ez még másik zóna volt és így nem volt lett jó a belvárosi zónában. méreg. harmadnap visszavittük és kivetünk belőle 5 eurót, há.

bolhao piacával kezdünk, ami hétfő lévén kihalt, de bájos. ami nyitva van, ott látni, hogy használt és hasznűlatban van. a 10x10 centis üvegekből összerakott pékek kirakataiban a gitt az milyen hangulatos már. paradicsom már egészen hasonló a bolgárhoz, bár csak kinézetre tudom, mert még bennem van a másfél portugál croissant. piac mellett, a metróállomással szemben ott van a nagyon azulejo-s templom, csak megemlítem.

következő látványosság utunk során a sé. aztán meg sao fransisco templom a maga 200, más forrás szerint 500 kg aranyával a felfedezések korából. lenyűgöző. merőben ellentétes a rakparttal és kis tascaval, ahol 14-ből megkajáltunk halat, bárányt és üveg bort. aztán meg a kölkök akik a folyóba ugrálnak. ugráltam én is, de az a baj, hogy ők magasról. rakpart tetejéről, sőt odébb még a híd alsó szintjéről is, brr. a víz hőmérséklete egészen kellemes, íze kissé sós. kényelmes turistáknak nem lesz hozzá kedve, mert néhol igen törmelékes, szemetes, de én mondom, tiszta a víz. esti andalgásra kibuszoztunk boavistára, ami a tengerparti rész. sétány, homok és sziklák. két vár vár reád.

vacsorára a változatosságot megtartva taratort dobunk össze, ám a paprikáskrumplit már pécsi módra esszük, mert főként emese főzte. fincsi lett. reggel még pattyogunk otthon, dél körül búcsúzunk és reklamálunk az 5 euróért.

többek között ismét egy végtelenül rendes párhoz ugrottunk be kb. féltávtól a forumig (bevásárlóközpont a központban). ők is plusz km-eket tettek értünk, mert nem mentek volna be a városba, csak a pályán el mellette. aztán még adtak egy jó adag mandulás sütit, ami igazán jól jött, mert ugye reggelire csak zöldség volt. jól össze is morzsásztuk a kocsijukat, amit azóta is rettentően bánok. jófejek meg azért voltak, mert pl meséltek sokat afrikai útjaikról, hogy ott dolgoztak és zöld-fokin akarnak dolgozni. így értünk be délután aveiro-ba.

eduardo írt, hogy fél hatig strandon van, akkor találkozzunk hotel előtt. az még bő három óra nyaralás a fűben, forum előtt, rossio parkjában. ismerkedés a portugál velence csatornarendszerével, színes hajóival, szecessziós házaival és a hajós fesztivállal, ami a parkban folyik. fűben henyélés főleg.

eduardo végtelenül más, mint mi. másnap kerestem rá jelzőket és olyasmiket mondtam, hogy fogyasztó, átlagos, kispolgár, kedves, jóindulatú. abszolút nulla volt a közös hang. szegény lakásá szerintem még soha nem hallott egy rendes ízes, ropogós fingást. csaja meg végképp szótlan, igaz nem tud angolul, így velem a közös nyelvek száma közel nulla. este megy partizni a srác, minket meg bedob a városba nézelődni. előtte tart idegenvezetést kocsival. város tele csatornákkal, egy részen régebbi szűkutcás, másik részen hatalmas egyetem és gyárból átépített modern környezetű kultúrközpont. úgy általában jellemzőek a kis vicces megoldások, mint a két csatorna találkozásánál létrehozott három feljáról gyalogos körforgalmas híd. forumban eszünk egy naaagy tonhalas, rákos hawaii salátát répalevessel, majd keresünk wifit, hogy holnap legyen hol aludnunk portoban. couchsurfingen írunk porto groupba, majd fél órára rá jön a telefon magyar számról, hogy dejó, itt élő magyar vagyok portugál paskóval, gyertek hozzám. feldobva vagyunk, közben már este tíz és itt ilyenkor kezdődnek (és nem ekkor fejeződnek be) a szabadtéri koncertek. mellette sátrak matrózcsomókkal, hajós eszközökkel és színes hajóorr kiállítással. ezekre mindenféle pikáns rajzokat készítenek. nem tudok példát,majd rakok fel képeket. találtunk még egy alter helyet, a mercado negro-t, ami egy nagyobb lakás átalakítása kultúrkocsmává. a wc-k díszesen berendezve, váza virággal, bidé beültetve, rózsaszín cuccok, ilyesmi. a folyosóról nyíló szobákban vagy beülő vagy bárpult vagy alter boltok ruhákkal, lógókkal, csecs e becse.

az éjféli találkozóból az lett, hogy kettőig sörözés különféle helyeken Eduardo és a barátai árnyékában. előző napi pados alvás után marhára nagy kedvem volt az ilyenhez, attól féltem, hogy véletlen még ébren maradok és rájövök, mennyire gázul antiszociálisan viselkedünk. aztán mégis ágy és alvás, de olyan mélyen, hogy nagyon.

alvás tizenegyig. legalább. eudardo meg a szótlan csaja ment volna már a strandra. megvártak, jó házigazdához mérten, mert akkor megyünk mi is velük a kocsival, csak akkor kell hozzá már minden cucc, mert nem jövünk ide vissza. a strand kint van aveiro riájának a nyílt víz felé néző sávján, a házai viszont inkább a szárazföld, vagyis a félédes vizű ria felé néznek. costa nova a neve. a házai csíkosak színesen. útikönyvbe illő képeket lehet csinálni a kétszintes, meredek tetős néhol faház szerű csíkosokról. függőlegesen és néha vízszintesen is kéken, zölden, pirosan, sárgán és egyéb színben. van itt is aveiro-i különlegesség a tripa, ami nem pacal. tripa pacalt jelent, ami északon divat, de itt a palacsinta és a gofri közti átmenetet jeleni és megéri, főleg karamellel.

a strand homokos, hullámok hatalmasak, a víz jeges. muszáj belemenni, mert valószínű, hogy ez az utolsó és annyira hívnak azok a hatalmas hullámok. mólóra kiülve még szörfösöket is láttunk el a messzeségben. nyaltunk fagylatot, ittunk sört, ettünk bab féle sós sárga izét, amit mindenhol látni. eduardoék visszavisznek avero-ig és fájó búcsút veszünk a körforgalomban. innen porto.

reggel nem úsztunk medencében. siettünk ki az útra, alcobaca felé. az szép. katedrális van ott, benne ines és a paskója sírja, akik nem lehettek egymáséi, mert valami intrikus mese jól elmondja. egymással szemben van viszont az igencsak díszesre kifaragott sírjük, hogy ha feltámadnának esetleg, egymást lássák meg először. nem édes? a templom csupasz, gótikus beslőjével a faragott sírok egészen gyűrűk urás hangulatott keltenek. van körülötte további egyházi komplexum, amit belépődíjra való hajlam és idő hiányában kihagyunk. aranyos még, hogy van a katedrálisnak wifije is (zárt). ha a batalhai út felé indulsz, lesz ott egy gyorsétterem, ahol három féle helyi kajából (tortilha, abroncshal és vmi húsos cucc volt aznap) választhatsz 4 euróért. igazán baráti.

következő állomás batalha. ismét egy csöpp város egy óriási katedrális-komplexummal. ennek az a sztorija, hogy valamelyik király templomot ajánlott, ha megnyeri a csatát a spanyolok ellen. megnyerte. ugyanolyan csupasz és gótikus belül a főhajó, de itt izgalmasan színes pöttyöket vet a rózsaablakon átszűrődő fény a kövezetre. rózsaablakok és színes üvegek amúgy is kircsibbek itt, mint amott voltak. cserébe veszünk is belépőt. körbejárni a nagy kerengőt, innen nyíló ilyen-olyan szobákat, csobogó kézmosót, kisebb kerengőt és a befejezetlen kápolnát. az egész tele gótikával, csipkékkel és nyírt sövényekkel. legszebb a befejezetlen kápolna belső kapuja. vagy 5-6 méter magas és a legalján csigákkal van díszítve, a többi meg olyan szép, hogy nagyon. nincs teteje a kápolnának. kápolna szó nem is jó, mert van vagy 25-30 méter átmérőjű köralapú cucc. vannak itt is királyok sírjai, amire bejön a napfény. igazán furcsa egy templom tető nélkül.

fátima. gondolom hallottad már a nevit, nekem is ismerős volt. a sztori ugye az, hogy 1917-ben három falusi kölöknek megjelent mária és fél éven keresztül kijártak hozzá egy fához. ebből a kis falusi idillből, hegyecskéből, fácskából mára las vegas lett. bevezető úton csak ámultunk, hogy mennyi szálloda. aztán a kijelzőn pirosan villogó következő misére hívó szöveg. és egy felsorolást tudok csak adni a további megdöbbenésekről: 45 szinte ugyanolyan shop egyhuzamban, amelyekben mind mind hívós cuccok a nyaklánctól, a babákon, villogó máriákon keresztűl. viasz gyertyák - nagyobb, nagyobb, minél nagyobb a 2 méteresig - mellett testrészek is, mert ha elégeted őket, meggyógyul azod. láb, kar, szem, mell, has, gyomor, máj. aztán nagy tér, olyan mint rómában, csak sokkal betonabb. keresztül rajta fényezett csík, ahol végigcsúszhatsz térden imádkozva. csík egyik vége a régi templom, tetején éjszaka világító kereszt mutatja az utat, másik vége az új, épülő, modern stílusú templom. csúszkáló emberekkel amúgy mindenfele találkozni, olyan hangulata van az egésznek, mint mikor szabadnak eresztesz egyszerre egy vödör csigát. van még krematórium szerű hely, ahol a fentebb vett nagyobb, nagyobb, minél nagyobb gyertyát és a testrészeket elégetheted, valamint mellette az elektoromos gyertyákkal játszhatsz. ha bedobsz egy ötven centes, felgyullad egy led és eljő a lelki béke. ámító.

innen el hamar leiriába. a végtelenül rendes pár, aki felvett minket gondolt egyet és adott egy fél órás idegenvezetést. kocsival jó párszor körbejártuk a várost, hol jó a kaja, hol nagy az éjszakai élet, hol van a miniatűr remekeket készítő cukrászda és mi a sztorija a stadionnak. az a sztorija, hogy nem lett kész az eb-re és még így, három év múltán sincs befejezve. egyik fele ott áll, élesen elüt a nyers beton az amúgy élénk és sokszínű kész felétől. persze ez ügyesen a tv-ben nem látszott. az épület előtt találkozunk a zöld-foki Tomyval, aki a hostunk. shoval él, aki guineai. nincs kedvünk főzni, de azért elmegyünk a boltba vele venni sopszkának valót és kifizetni, amit ő vesz. tészta a vacsi tonhallal, ilyen-olyan zöldségekkel (borsó!) és a végére sárgadinnye. jó éjszakát.

állomáson vár minket hugo, pontban 1936-kor, amikorra megbeszéltük. várnak itt nyoma sincs, mert ez egy leágazás. hugo innen lakik még odébb, kocsival jött elénk. olyan utakon tekergünk, hogy elszédülök. amikor a need for speedben a szűk utcás, éles kanyaros meanderező falvakon keresztül futó versenypályákat tervezték, akkor erre jártak sokat. vagy tíz perc, negyed óra a háza. ami csíkos. később kiderül, hogy színtévesztő, ezért preferálja például a sárgát és a pirosat. minden csíkos, a függöny, a szőnyeg, a poharak, a díszek, a takaró, a képek a falon és még a párnák is váltakozva vannak letéve a kanapéra. aranyos azért. tetőtér külön bejárattal, alatta a szüleivel. fred a kutya.

plus-ba irány bevásárolni, mert főzünk a csajánál. és kifizette, második napi ingyenvacsora azért ott, mert az egy helyesebb és legfőképp felszereltebb konyha. ez már inkább lisszabon külvárosa, de nagyjából olyan, mint pestnek bicske. ablakból látszik a ködbe vesző sintra vára. ilyen lakóparki lakás az első emeleten (kettő vagy háromból), minden csillog-villog pedig már ott él vagy egy éve a szüleivel és sheddel, a minikutyával. 13 éves, kicsit homályos a szeme, ütötte már el autó, de roppant jó fej. rakottkrumpli és tarator, bacalhau com nata. fagyi.

reggel kelés, Hugo kivisz minket állomásra, ismét elszédülök az utakon. innen átszállás, mert vissza kell menni a fővonalra, a lisszabon-sintrára. vonatozás, nem sok, de várakozni kell tíz perceket.

sintra olyan, mint visegrád, csak igaziból. duna nincs, helyette van még egy vár fent a magasban. iszonyat magasban és olyan sziklák állnak ki a hegyből, hogy na. őszintét megmondom, nem voltunk fent. gyalog iszonyat, buszra, belépőre nem akartunk költeni, mert lett volna 10 euró fejenként. helyette a lentebb eső quinta da regaleria. xx. század elején épült, valami doktor szánta el magát rá és olasz építész tervezte. várkastély, játszóház, harry potter, 4 euró diákkal. iszonyat élvezet, rengeteg zug van, barlangok, amik kápolnából vezetnek kastély alá, vagy út mellől egy hatalmas kútgyűrűbe, kőajtók, barlang tavak, gótikus lovasház. nagyon szép helyen az egész, egy hegyoldalban, erdők közt. lerírhatatlanul nagy élmény, amit igazából megint Andrénak, a lisszaboni hostnak köszönhetünk, ő ajánlotta.

persze itt csomagokkal voltunk, mert utazunk. még quinta előtt kitaláltuk, hogy otthagyjuk valahol. hiba volt végigjárni éttermeket, szállodákat, hogy kis jutalékért esetleg, nem-e lehetne. még turismo-ban sem. wc-s néni mentett meg minket, aki még a két eurósat se fogadta el. viszont elhozatalkor 70 centseset pisiltünk cserébe.

sintrában még lődörögtünk, van ilyen óvárosi része, lépcsőkkel szűk helyeken. rengeteg a turista, sokkal nyugodtabb volt pl évorában. el is húzzuk a csíkot cabo de rocára, európa legnyugatibb pontjára.

első borúsabb nap. persze ezen is kisütött a végére, de az első olyan, amelyen meghatározóak voltak a felhők.
várba fel ismét. belépő 5 euró, de elfogadták magyar diákot, így bent vagyunk ketten 5-ért. megéri. ez is ilyen óvodai cucc, csak nagyban. hatalmas bástyák, várfalak, lőrések és igencsak sok lépcső. körbe lehet mászkálni és persze innen is nagyszerű a kilátás. van - talán - fuvolázó ír kinézetű bácsi macskával. várnak még van egy kvázi várnegyede, ebben is érdemes volt egy kört tenni. nem sokban üt el a város többi részétől, de helyes kis sikátoros, néhol - meglepően drága - éttermekkel.

ereszkedés lefele az alfama negyed keleti része fele. itt nem igazán tudjuk, mi vár ránk, útikönyv pár templomot ír, amit látni is innen-onnan: egy kupolásat meg egy nagy fehéret. útközben egy szimpatikusabb (értsd helyieknek által használt) kajálda, ahol a szimpatikusság ellenére többet számolt a néni számlába, mint ami ki volt írva a csokikrém árának. tosta mistát próbáltunk főfogásnak (melegszendvics). telmplomok rendben vannak, bár hétfőn zárva. battyogás visszafele sét érintve a praca commercao felé, mert vagy belémbe megyünk, vagy az avenidán sétálunk végig. belémbe megyünk villamossal. welcome centre-ben aszondják, villamoson vegyünk jegyet, mert ott szokás. hát öregem, nem, mert ha trafikban veszed, olcsóbb. 15-ös villamos, ami kivételesen nem történelmi kisvillamos, hanem légkondis szépúj hosszú visz el a nagy san fransisco híd alatt belém. itt a híres jelkép, a torre de belém, ami egykor víz közepén állott, ma mint partra vetett hal talán csak dagálykor veszi körbe pár centi mély víz. szép és le lehet fényképezni, de zárva volt. ugyanúgy, mint a botanikus kert. igen, itt már elmúlt este hat.

André, akinél alszunk, ajánlotta belém xix. századi híres pastéis de nataját. a főutcán van egy ilyen kékes cukrászda/kávézó, ahol meg kell venni. hatalmas a hely, vagy 100-an is beférnek. kicsit kiállítás jellege is van azokkal a régi cuccokkal (bútorok, mosakodótálak) itt-ott. ja és üvegablakon keresztül lehet nézni, ahogyan a nénik sütik. 80 cent talán egy, de friss, meleg és nyumi. egyből hoztunk emlékvbe egy kávéscsészét is.

vissza a városba 15-össel, át san fransisco külvárosán. rossio a végállomás, de leszállunk eggyel előbb a praca commercio-n, mert még nem sétáltunk végig baixa váci utcáján. első pár sarok után konkrétan jön szembe velünk ipse kezében kis csomag fűvel és mondja, hogy hasis, kokain. aztán meg jön még egy. idézem az előző mondatot: baixa váci utcáján.

avenida felé sétálunk, keresztül a rossio-n. avenidával jobb oldald párhuzamos utcában érdemes menni. itt vannak olyan látványosságok, mint a pesti szimplának megfelelő crew hassan, vagy az eldugott kis palota, aminek majd megnézem a nevit (casa de alentejo). az utcából indul sikló is. és van ginjás. ginját ki kell próbálni, 20% körüli alkohol, ilyen cseresznyés likőr szerű. két helyen lehet kapni és csak ezt lehet kapni. egy euró egy feles. rögtön ki is próbáltuk mindkét helyen, ezért lett olyan jó a kedvünk hazafele. otthon André egyből felkapott és levitt a sarki étterembe. persze húztuk a szánkat, mert a napi 25 eurós keretet így már túllépjük és húha. végül kifizette a szemét nekünk. mexikói disznó és kagylós disznó (porco de alentejo) fehérborral, asszem.

másnap reggel arra ébredtünk, hogy van szinte egy egész napunk, mivel a sintrai hosttal csak este hét után tudunk találkozni, addig dolgozik a reptéren. így találtunk rá olyan érdekességekre, mint az igreja do carmo romos templomra, ami éppen a lift felső megállójánál van. földrengés rombolta össze, ma múzeumvan benne. előtte igazán helyes tér, ahol üldögéltünk sokat árnyékban kőasztalnál. liftet is megnéztük komolyabban, ha nem is vettük meg a 2,6 eurós jegyet rá. tetején kávézó, amit senki ki nem használ ám mindenki felmegy a szűk fém csigalépcsőn, mert hiába van tele lisszabon kilátóhelyekkel, ez itt tényleg másmilyen: felette az utcáknak.

cukrászdászdázás még, egy a már tegnapi barrio alto-iban, villamosra néző ablakokkal. ettől nem messze, a sikló utcáját követő utcában kigyalogolva ismét kilátó. ez ilyen alter hely, előző nap tele volt rasztákkal, gitárosokkal, fél-emokkal és naplót író kutyásokkal. ekkor kora délután csak pár tarháló lézengett, akik bezavartak.

praca commercio, pá lisszabon. haza metró, boltban még egy mirelitt pizza, hogy otthon megsütjük és nem leszünk éhesek estére. pá André, jó volt veled. vonattal sintrába, ami nem is sintra.

már látszik, hogy kevés lesz erre a két nap. szerencsére jó fuvarunk volt, évorai kempinget délben otthagyva, negyedkor már kocsiban ültünk és a srác lisszabon központjáig hozott minket. méghogy itt nem lehet... másfél óra volt a 150 km, de ebben van városi szakasz is. autópálya is csak az a 20 km volt, amiből 16 km egy datab híd (!) a tejo torkolatánál... igen, egészen más város, mint az eddigiek. hatalmasnak tűnik, pedig állítólag csak félmillió, környezőekkel is max 2 akkora, mint pest. van négy metró, és ebből legalább kettő hosszabbításán dolgoznak, még egy nagy híd, és rengeteg tasca. még egyéb is, de nincs még 24 órája, hogy itt vagyok.

szállással kis probléma adódott. köcsög jose smsünkre válaszában azt mondja, nem is mondta, és nem is tud szállást adni. pedig üzenetben még: Se não arranjaram digam, que Domingo já poderei dar-vos alojamento. ilyenkor jó dolog a laptop. vár tövében keresgéljük a nyílt wifit, majd egy kilátóterasznál meg is van. itt újabb sor e-mail, hogy légyszi, majd végül a lisboa groupban akadunk egymásra andréval. most is itt ülök a foteljében, tehát sikerült és kényelmes és jó helyen lakik (alameda metrómegálló). számítógéptechnikusnak tanul, de egyáltalán nem gyík. ilyen 4-5 szobás lakás, ami gondolom évközben diákpajtikkal van tele. fa padló van mindenfele, még a lépcsőházban a lépcsőfokok is. tegnap este 11től kb n2ig beszélgettünk, ilyen olyanságokról. magyar zenékről sokat, sorozatgyilkosokról meg ami jött a tvben a hírekből. ajánlott alter helyeket felkeresni.

időrendben visszafele f11ig nagyjából nyolctól fado esten voltunk a sé fölött, de a vár alatt. ő ilyen tipikus és főleg lisszaboni. étterem, eszel, iszol, és zenélnek neked, de a hangsúly az éneken van. két gitáros, egy rendes és egy portugál gitáron és több énekes, egymást váltogatva, átfedésekkel. két idősebb néni, egy fiatal lány, egy sráckorú, egy néha beugró 30-as és egy férfi szerű. fado-t énekelnek. kajának menüből lehet választani, egy abroncshalasat és egy tintahal-rák kombós saslikot kértünk. kancsó fehér bor, az elmaradhatatlan olívabogyós tálka és az egész után desszert. 25 euróért, de ez prémium pénzből ment, amit zsüdi kapott szórakozásra.

villamosokról nem írok, mert úgyis millió fényképen rajta vannak. vadászom őket. van hasonló, de inkább sikló jellegű, bennük az a jó, hogy egy fokkal fixebb útvonalon vannak és könnyebb elkapni. roppant hangulatos az egész. metróról sem írok, mert nem feltétlen érdekes. jegy ára 75 cent.

egyenlőre ennyi. ahogy látom, éjszaka esett csöppet az eső. meglepő.