ócska utazós

többek között ismét egy végtelenül rendes párhoz ugrottunk be kb. féltávtól a forumig (bevásárlóközpont a központban). ők is plusz km-eket tettek értünk, mert nem mentek volna be a városba, csak a pályán el mellette. aztán még adtak egy jó adag mandulás sütit, ami igazán jól jött, mert ugye reggelire csak zöldség volt. jól össze is morzsásztuk a kocsijukat, amit azóta is rettentően bánok. jófejek meg azért voltak, mert pl meséltek sokat afrikai útjaikról, hogy ott dolgoztak és zöld-fokin akarnak dolgozni. így értünk be délután aveiro-ba.

eduardo írt, hogy fél hatig strandon van, akkor találkozzunk hotel előtt. az még bő három óra nyaralás a fűben, forum előtt, rossio parkjában. ismerkedés a portugál velence csatornarendszerével, színes hajóival, szecessziós házaival és a hajós fesztivállal, ami a parkban folyik. fűben henyélés főleg.

eduardo végtelenül más, mint mi. másnap kerestem rá jelzőket és olyasmiket mondtam, hogy fogyasztó, átlagos, kispolgár, kedves, jóindulatú. abszolút nulla volt a közös hang. szegény lakásá szerintem még soha nem hallott egy rendes ízes, ropogós fingást. csaja meg végképp szótlan, igaz nem tud angolul, így velem a közös nyelvek száma közel nulla. este megy partizni a srác, minket meg bedob a városba nézelődni. előtte tart idegenvezetést kocsival. város tele csatornákkal, egy részen régebbi szűkutcás, másik részen hatalmas egyetem és gyárból átépített modern környezetű kultúrközpont. úgy általában jellemzőek a kis vicces megoldások, mint a két csatorna találkozásánál létrehozott három feljáról gyalogos körforgalmas híd. forumban eszünk egy naaagy tonhalas, rákos hawaii salátát répalevessel, majd keresünk wifit, hogy holnap legyen hol aludnunk portoban. couchsurfingen írunk porto groupba, majd fél órára rá jön a telefon magyar számról, hogy dejó, itt élő magyar vagyok portugál paskóval, gyertek hozzám. feldobva vagyunk, közben már este tíz és itt ilyenkor kezdődnek (és nem ekkor fejeződnek be) a szabadtéri koncertek. mellette sátrak matrózcsomókkal, hajós eszközökkel és színes hajóorr kiállítással. ezekre mindenféle pikáns rajzokat készítenek. nem tudok példát,majd rakok fel képeket. találtunk még egy alter helyet, a mercado negro-t, ami egy nagyobb lakás átalakítása kultúrkocsmává. a wc-k díszesen berendezve, váza virággal, bidé beültetve, rózsaszín cuccok, ilyesmi. a folyosóról nyíló szobákban vagy beülő vagy bárpult vagy alter boltok ruhákkal, lógókkal, csecs e becse.

az éjféli találkozóból az lett, hogy kettőig sörözés különféle helyeken Eduardo és a barátai árnyékában. előző napi pados alvás után marhára nagy kedvem volt az ilyenhez, attól féltem, hogy véletlen még ébren maradok és rájövök, mennyire gázul antiszociálisan viselkedünk. aztán mégis ágy és alvás, de olyan mélyen, hogy nagyon.

alvás tizenegyig. legalább. eudardo meg a szótlan csaja ment volna már a strandra. megvártak, jó házigazdához mérten, mert akkor megyünk mi is velük a kocsival, csak akkor kell hozzá már minden cucc, mert nem jövünk ide vissza. a strand kint van aveiro riájának a nyílt víz felé néző sávján, a házai viszont inkább a szárazföld, vagyis a félédes vizű ria felé néznek. costa nova a neve. a házai csíkosak színesen. útikönyvbe illő képeket lehet csinálni a kétszintes, meredek tetős néhol faház szerű csíkosokról. függőlegesen és néha vízszintesen is kéken, zölden, pirosan, sárgán és egyéb színben. van itt is aveiro-i különlegesség a tripa, ami nem pacal. tripa pacalt jelent, ami északon divat, de itt a palacsinta és a gofri közti átmenetet jeleni és megéri, főleg karamellel.

a strand homokos, hullámok hatalmasak, a víz jeges. muszáj belemenni, mert valószínű, hogy ez az utolsó és annyira hívnak azok a hatalmas hullámok. mólóra kiülve még szörfösöket is láttunk el a messzeségben. nyaltunk fagylatot, ittunk sört, ettünk bab féle sós sárga izét, amit mindenhol látni. eduardoék visszavisznek avero-ig és fájó búcsút veszünk a körforgalomban. innen porto.

a délelőtti program. Tony a stadion és a vár mögött lakik, caplatunk fel a várba. kilátás a portugáliában megszokott: szép. az egész város olyan cuki. mostanában olyat játszunk, hogy melyik másik városra emlékeztet. engem gabrovóra: azt mondják rá, semmi izgi, csúnya, nem érdemes. aztán meg közben tök megérte eljönni, kis utcákban alter boltokat kutatni (citroenes póló, aaa) és egyszerűen csak sétálni. egy napot megér, még maradt is, amit nem láttunk.

út coimbrába. francia pár vitt land roverben. csak átutazóban ugrottunk be, ami hátrány olyan szempontból, hogy egy újabb dimbes-dombos városon járatjuk meg a cuccokat. folyó van, széles és nagy, rajta kajaknyi kis vitorlásokban játszanak a felnőttek. távolabb gyaloghíd, bal parton épül a város egy újabb parkkal. hídon át, tele zászlókkal az európai, a coimbráé és talán portugál is. vár nincs jelentős, helyette egyetem a város tetején. ilyen-olyan fakultások mindenhol szerte a városban, lerí az egészről, hogy mennyire a hagyomány a lényeg.

kiállás útra F. da Foz táblával és szinte egyből egy nagyon szeplős hapsi és a csaja kombija repít a zegzugos utakon a kukorica földek között. magyarországi viszonylatban harmadrendű útnak mondanám, de itt nagyobb volt jóval a forgalom. gátak jöttek, emelkedők mentek aztán hirtelen autópálya és ott is vagyunk figueira központjában. hatalmas beach. 10 perc csak az, hogy átgyaloglunk a strand homokján a vízig. óóóriási hullámok, igazi óceán. viszont eszméletlen hideg, még fagyosabb, mint algarvéban volt. elfelejthetjük a búvárszemüveget, nem lehet annyit kibírni víz alatt, amennyi levgő a tüdőbe fér. igazából belemenni is csak azért, mert muszáj.

közben izgalom, hogy igazán írhatna a srác, akinél aludnunk kéne. wifit keresünk, pizzahutot találunk. egyet fizet kettőt kap elvitelre itt 13,5 euró, de bőséges. közben sarkon találunk netet, srácot felvesszük msn-re. bonyolult, az egésznek az lett a vége, hogy padon aludtunk hálózsákban. előtte még játszottunk szökőkútfolyosóval. átrohangálós, rá kell lépni cuccra és kinyílik a vízkapu. padon aludtunk, baze, mint a csövik. nem volt feltétlen kényelmetlen, hideg se, de azért baze baze.

reggelire dinnye és pritaminpaprika, majd ki a plázsra. úúújra hatalmas és éveket el lehetne itt tölteni unatkozás nélkül. kint feküdni, hullámokban ugrálni, púpot építeni, eltölteni fél órát azzal, hogy felgyalogolsz a wc-re és vissza, vagy még végül egyet beugrani a jéghideg vízbe. fürdőruhák lisszabonban maradtak. nyami.

reggel nem úsztunk medencében. siettünk ki az útra, alcobaca felé. az szép. katedrális van ott, benne ines és a paskója sírja, akik nem lehettek egymáséi, mert valami intrikus mese jól elmondja. egymással szemben van viszont az igencsak díszesre kifaragott sírjük, hogy ha feltámadnának esetleg, egymást lássák meg először. nem édes? a templom csupasz, gótikus beslőjével a faragott sírok egészen gyűrűk urás hangulatott keltenek. van körülötte további egyházi komplexum, amit belépődíjra való hajlam és idő hiányában kihagyunk. aranyos még, hogy van a katedrálisnak wifije is (zárt). ha a batalhai út felé indulsz, lesz ott egy gyorsétterem, ahol három féle helyi kajából (tortilha, abroncshal és vmi húsos cucc volt aznap) választhatsz 4 euróért. igazán baráti.

következő állomás batalha. ismét egy csöpp város egy óriási katedrális-komplexummal. ennek az a sztorija, hogy valamelyik király templomot ajánlott, ha megnyeri a csatát a spanyolok ellen. megnyerte. ugyanolyan csupasz és gótikus belül a főhajó, de itt izgalmasan színes pöttyöket vet a rózsaablakon átszűrődő fény a kövezetre. rózsaablakok és színes üvegek amúgy is kircsibbek itt, mint amott voltak. cserébe veszünk is belépőt. körbejárni a nagy kerengőt, innen nyíló ilyen-olyan szobákat, csobogó kézmosót, kisebb kerengőt és a befejezetlen kápolnát. az egész tele gótikával, csipkékkel és nyírt sövényekkel. legszebb a befejezetlen kápolna belső kapuja. vagy 5-6 méter magas és a legalján csigákkal van díszítve, a többi meg olyan szép, hogy nagyon. nincs teteje a kápolnának. kápolna szó nem is jó, mert van vagy 25-30 méter átmérőjű köralapú cucc. vannak itt is királyok sírjai, amire bejön a napfény. igazán furcsa egy templom tető nélkül.

fátima. gondolom hallottad már a nevit, nekem is ismerős volt. a sztori ugye az, hogy 1917-ben három falusi kölöknek megjelent mária és fél éven keresztül kijártak hozzá egy fához. ebből a kis falusi idillből, hegyecskéből, fácskából mára las vegas lett. bevezető úton csak ámultunk, hogy mennyi szálloda. aztán a kijelzőn pirosan villogó következő misére hívó szöveg. és egy felsorolást tudok csak adni a további megdöbbenésekről: 45 szinte ugyanolyan shop egyhuzamban, amelyekben mind mind hívós cuccok a nyaklánctól, a babákon, villogó máriákon keresztűl. viasz gyertyák - nagyobb, nagyobb, minél nagyobb a 2 méteresig - mellett testrészek is, mert ha elégeted őket, meggyógyul azod. láb, kar, szem, mell, has, gyomor, máj. aztán nagy tér, olyan mint rómában, csak sokkal betonabb. keresztül rajta fényezett csík, ahol végigcsúszhatsz térden imádkozva. csík egyik vége a régi templom, tetején éjszaka világító kereszt mutatja az utat, másik vége az új, épülő, modern stílusú templom. csúszkáló emberekkel amúgy mindenfele találkozni, olyan hangulata van az egésznek, mint mikor szabadnak eresztesz egyszerre egy vödör csigát. van még krematórium szerű hely, ahol a fentebb vett nagyobb, nagyobb, minél nagyobb gyertyát és a testrészeket elégetheted, valamint mellette az elektoromos gyertyákkal játszhatsz. ha bedobsz egy ötven centes, felgyullad egy led és eljő a lelki béke. ámító.

innen el hamar leiriába. a végtelenül rendes pár, aki felvett minket gondolt egyet és adott egy fél órás idegenvezetést. kocsival jó párszor körbejártuk a várost, hol jó a kaja, hol nagy az éjszakai élet, hol van a miniatűr remekeket készítő cukrászda és mi a sztorija a stadionnak. az a sztorija, hogy nem lett kész az eb-re és még így, három év múltán sincs befejezve. egyik fele ott áll, élesen elüt a nyers beton az amúgy élénk és sokszínű kész felétől. persze ez ügyesen a tv-ben nem látszott. az épület előtt találkozunk a zöld-foki Tomyval, aki a hostunk. shoval él, aki guineai. nincs kedvünk főzni, de azért elmegyünk a boltba vele venni sopszkának valót és kifizetni, amit ő vesz. tészta a vacsi tonhallal, ilyen-olyan zöldségekkel (borsó!) és a végére sárgadinnye. jó éjszakát.

két perc után megáll bácsi, azt mondja oda nagyon nehéz stoppal kijutni, meg ahova még ma tervezünk menni, leiriába, na az legalább három nap lesz. ha ha. viszont kivisz a fokhoz minket, ami letérő a főútról, legalább +20 km oda-vissza. olyan utakon, ahol felfestés sincs, mert nem férne el a sávban úgyse két autó egymás mellett. egyszer meg is jelent nekünk egy busz hirtelen a kanyar mögött, úgy kellett visszatolatni.

kiszállunk és ámulunk. olyan szél, hogy millió sapkát, papírt, miegymást vehetett már el az emberektől. van egy turismo, egy világítótorony-komplexum és pár egyéb ház. virágos növényzet olyan, mint otthon a sziklakertekben, de itt mindent ez borít. lesétálunk a kereszthez, ami igazán a legnyugatibb pont, itt vannak a koordináták is meg ilyesmi. korlát és alattunk nagyjából 80-100 méterre az óceán és azok a hatalmas hullámok. hatalmas, hatalmas hullámok a szél csak fúj és ha elnézel messze nyugatra, nem tudod elválasztani az eget a tengertől. igazán hihető, hogy azt képzelték régen, itt a világ vége. ki is van írva, hogy fin de mundo. észak fele vannak a képeslapos, flickr-es sziklák. van még korlát dél fele, lehet egy pár száz kilómétert menni a semmi szélén. erre is csak a sziklák és a mélyben a víz. lélegzetelállító, kifújja a szél a számból a nyálat, ha kinyitom.

vissza sintrába egy német pár vesz fel bérelt peuget-val. innen irány leiria. elárulok egy titkot, nem jutottunk el ide. csak foz de arelho-ba, egy kempingbe. beszartam leiriától 60 km-re, amikor már háromnegyed kilenc volt, hogy ránksötétedik és átálltam a kemping útjára. előzmény volt, hogy elutasítottunk egy hapsit, aki nazaréba ment a leiriai úton. ez bosszant, mert nazaré szép hely, de ha nem is, akkor is mehettünk volna vele 20-30 km-t. ami még útközben volt és igazán vicces az a francia pár két 3-4 éves kölökkel kisbuszban. vagy a végén a hapsi, aki hozott minket még 20 km-en keresztül az úticélján túl. az inkább meghökkentően rendes, mint vicces.

kemping egyszerű, olyan, mint az évorai. 15 euró kettőnknek. besötétedett, mire készen lettünk mindennel, de azért még elindulunk sétálni. napfénynél szép lehet a vidék, de így alig láttunk valamit, pedig majdnem telihold. van egy nagy-nagy öböl, benne lagúna, nádas és valami víz. messze távolban magas és meredek sziklák. közelebb homokos strand és horgászok a holdfényben a mólón. nyílt víz fele egyre erősödik a szél, a morajlás és a nyirok. nem is áztatunk lábat, csak odáig merészkedünk, ameddig ki van kövezve a homokban. onnan is látszik és hallatszik és érződik. elfáradtunk, már lassan este 11 és még vissza kell sétálni. messze van a kemping.

állomáson vár minket hugo, pontban 1936-kor, amikorra megbeszéltük. várnak itt nyoma sincs, mert ez egy leágazás. hugo innen lakik még odébb, kocsival jött elénk. olyan utakon tekergünk, hogy elszédülök. amikor a need for speedben a szűk utcás, éles kanyaros meanderező falvakon keresztül futó versenypályákat tervezték, akkor erre jártak sokat. vagy tíz perc, negyed óra a háza. ami csíkos. később kiderül, hogy színtévesztő, ezért preferálja például a sárgát és a pirosat. minden csíkos, a függöny, a szőnyeg, a poharak, a díszek, a takaró, a képek a falon és még a párnák is váltakozva vannak letéve a kanapéra. aranyos azért. tetőtér külön bejárattal, alatta a szüleivel. fred a kutya.

plus-ba irány bevásárolni, mert főzünk a csajánál. és kifizette, második napi ingyenvacsora azért ott, mert az egy helyesebb és legfőképp felszereltebb konyha. ez már inkább lisszabon külvárosa, de nagyjából olyan, mint pestnek bicske. ablakból látszik a ködbe vesző sintra vára. ilyen lakóparki lakás az első emeleten (kettő vagy háromból), minden csillog-villog pedig már ott él vagy egy éve a szüleivel és sheddel, a minikutyával. 13 éves, kicsit homályos a szeme, ütötte már el autó, de roppant jó fej. rakottkrumpli és tarator, bacalhau com nata. fagyi.

reggel kelés, Hugo kivisz minket állomásra, ismét elszédülök az utakon. innen átszállás, mert vissza kell menni a fővonalra, a lisszabon-sintrára. vonatozás, nem sok, de várakozni kell tíz perceket.

sintra olyan, mint visegrád, csak igaziból. duna nincs, helyette van még egy vár fent a magasban. iszonyat magasban és olyan sziklák állnak ki a hegyből, hogy na. őszintét megmondom, nem voltunk fent. gyalog iszonyat, buszra, belépőre nem akartunk költeni, mert lett volna 10 euró fejenként. helyette a lentebb eső quinta da regaleria. xx. század elején épült, valami doktor szánta el magát rá és olasz építész tervezte. várkastély, játszóház, harry potter, 4 euró diákkal. iszonyat élvezet, rengeteg zug van, barlangok, amik kápolnából vezetnek kastély alá, vagy út mellől egy hatalmas kútgyűrűbe, kőajtók, barlang tavak, gótikus lovasház. nagyon szép helyen az egész, egy hegyoldalban, erdők közt. lerírhatatlanul nagy élmény, amit igazából megint Andrénak, a lisszaboni hostnak köszönhetünk, ő ajánlotta.

persze itt csomagokkal voltunk, mert utazunk. még quinta előtt kitaláltuk, hogy otthagyjuk valahol. hiba volt végigjárni éttermeket, szállodákat, hogy kis jutalékért esetleg, nem-e lehetne. még turismo-ban sem. wc-s néni mentett meg minket, aki még a két eurósat se fogadta el. viszont elhozatalkor 70 centseset pisiltünk cserébe.

sintrában még lődörögtünk, van ilyen óvárosi része, lépcsőkkel szűk helyeken. rengeteg a turista, sokkal nyugodtabb volt pl évorában. el is húzzuk a csíkot cabo de rocára, európa legnyugatibb pontjára.

első borúsabb nap. persze ezen is kisütött a végére, de az első olyan, amelyen meghatározóak voltak a felhők.
várba fel ismét. belépő 5 euró, de elfogadták magyar diákot, így bent vagyunk ketten 5-ért. megéri. ez is ilyen óvodai cucc, csak nagyban. hatalmas bástyák, várfalak, lőrések és igencsak sok lépcső. körbe lehet mászkálni és persze innen is nagyszerű a kilátás. van - talán - fuvolázó ír kinézetű bácsi macskával. várnak még van egy kvázi várnegyede, ebben is érdemes volt egy kört tenni. nem sokban üt el a város többi részétől, de helyes kis sikátoros, néhol - meglepően drága - éttermekkel.

ereszkedés lefele az alfama negyed keleti része fele. itt nem igazán tudjuk, mi vár ránk, útikönyv pár templomot ír, amit látni is innen-onnan: egy kupolásat meg egy nagy fehéret. útközben egy szimpatikusabb (értsd helyieknek által használt) kajálda, ahol a szimpatikusság ellenére többet számolt a néni számlába, mint ami ki volt írva a csokikrém árának. tosta mistát próbáltunk főfogásnak (melegszendvics). telmplomok rendben vannak, bár hétfőn zárva. battyogás visszafele sét érintve a praca commercao felé, mert vagy belémbe megyünk, vagy az avenidán sétálunk végig. belémbe megyünk villamossal. welcome centre-ben aszondják, villamoson vegyünk jegyet, mert ott szokás. hát öregem, nem, mert ha trafikban veszed, olcsóbb. 15-ös villamos, ami kivételesen nem történelmi kisvillamos, hanem légkondis szépúj hosszú visz el a nagy san fransisco híd alatt belém. itt a híres jelkép, a torre de belém, ami egykor víz közepén állott, ma mint partra vetett hal talán csak dagálykor veszi körbe pár centi mély víz. szép és le lehet fényképezni, de zárva volt. ugyanúgy, mint a botanikus kert. igen, itt már elmúlt este hat.

André, akinél alszunk, ajánlotta belém xix. századi híres pastéis de nataját. a főutcán van egy ilyen kékes cukrászda/kávézó, ahol meg kell venni. hatalmas a hely, vagy 100-an is beférnek. kicsit kiállítás jellege is van azokkal a régi cuccokkal (bútorok, mosakodótálak) itt-ott. ja és üvegablakon keresztül lehet nézni, ahogyan a nénik sütik. 80 cent talán egy, de friss, meleg és nyumi. egyből hoztunk emlékvbe egy kávéscsészét is.

vissza a városba 15-össel, át san fransisco külvárosán. rossio a végállomás, de leszállunk eggyel előbb a praca commercio-n, mert még nem sétáltunk végig baixa váci utcáján. első pár sarok után konkrétan jön szembe velünk ipse kezében kis csomag fűvel és mondja, hogy hasis, kokain. aztán meg jön még egy. idézem az előző mondatot: baixa váci utcáján.

avenida felé sétálunk, keresztül a rossio-n. avenidával jobb oldald párhuzamos utcában érdemes menni. itt vannak olyan látványosságok, mint a pesti szimplának megfelelő crew hassan, vagy az eldugott kis palota, aminek majd megnézem a nevit (casa de alentejo). az utcából indul sikló is. és van ginjás. ginját ki kell próbálni, 20% körüli alkohol, ilyen cseresznyés likőr szerű. két helyen lehet kapni és csak ezt lehet kapni. egy euró egy feles. rögtön ki is próbáltuk mindkét helyen, ezért lett olyan jó a kedvünk hazafele. otthon André egyből felkapott és levitt a sarki étterembe. persze húztuk a szánkat, mert a napi 25 eurós keretet így már túllépjük és húha. végül kifizette a szemét nekünk. mexikói disznó és kagylós disznó (porco de alentejo) fehérborral, asszem.

másnap reggel arra ébredtünk, hogy van szinte egy egész napunk, mivel a sintrai hosttal csak este hét után tudunk találkozni, addig dolgozik a reptéren. így találtunk rá olyan érdekességekre, mint az igreja do carmo romos templomra, ami éppen a lift felső megállójánál van. földrengés rombolta össze, ma múzeumvan benne. előtte igazán helyes tér, ahol üldögéltünk sokat árnyékban kőasztalnál. liftet is megnéztük komolyabban, ha nem is vettük meg a 2,6 eurós jegyet rá. tetején kávézó, amit senki ki nem használ ám mindenki felmegy a szűk fém csigalépcsőn, mert hiába van tele lisszabon kilátóhelyekkel, ez itt tényleg másmilyen: felette az utcáknak.

cukrászdászdázás még, egy a már tegnapi barrio alto-iban, villamosra néző ablakokkal. ettől nem messze, a sikló utcáját követő utcában kigyalogolva ismét kilátó. ez ilyen alter hely, előző nap tele volt rasztákkal, gitárosokkal, fél-emokkal és naplót író kutyásokkal. ekkor kora délután csak pár tarháló lézengett, akik bezavartak.

praca commercio, pá lisszabon. haza metró, boltban még egy mirelitt pizza, hogy otthon megsütjük és nem leszünk éhesek estére. pá André, jó volt veled. vonattal sintrába, ami nem is sintra.

már látszik, hogy kevés lesz erre a két nap. szerencsére jó fuvarunk volt, évorai kempinget délben otthagyva, negyedkor már kocsiban ültünk és a srác lisszabon központjáig hozott minket. méghogy itt nem lehet... másfél óra volt a 150 km, de ebben van városi szakasz is. autópálya is csak az a 20 km volt, amiből 16 km egy datab híd (!) a tejo torkolatánál... igen, egészen más város, mint az eddigiek. hatalmasnak tűnik, pedig állítólag csak félmillió, környezőekkel is max 2 akkora, mint pest. van négy metró, és ebből legalább kettő hosszabbításán dolgoznak, még egy nagy híd, és rengeteg tasca. még egyéb is, de nincs még 24 órája, hogy itt vagyok.

szállással kis probléma adódott. köcsög jose smsünkre válaszában azt mondja, nem is mondta, és nem is tud szállást adni. pedig üzenetben még: Se não arranjaram digam, que Domingo já poderei dar-vos alojamento. ilyenkor jó dolog a laptop. vár tövében keresgéljük a nyílt wifit, majd egy kilátóterasznál meg is van. itt újabb sor e-mail, hogy légyszi, majd végül a lisboa groupban akadunk egymásra andréval. most is itt ülök a foteljében, tehát sikerült és kényelmes és jó helyen lakik (alameda metrómegálló). számítógéptechnikusnak tanul, de egyáltalán nem gyík. ilyen 4-5 szobás lakás, ami gondolom évközben diákpajtikkal van tele. fa padló van mindenfele, még a lépcsőházban a lépcsőfokok is. tegnap este 11től kb n2ig beszélgettünk, ilyen olyanságokról. magyar zenékről sokat, sorozatgyilkosokról meg ami jött a tvben a hírekből. ajánlott alter helyeket felkeresni.

időrendben visszafele f11ig nagyjából nyolctól fado esten voltunk a sé fölött, de a vár alatt. ő ilyen tipikus és főleg lisszaboni. étterem, eszel, iszol, és zenélnek neked, de a hangsúly az éneken van. két gitáros, egy rendes és egy portugál gitáron és több énekes, egymást váltogatva, átfedésekkel. két idősebb néni, egy fiatal lány, egy sráckorú, egy néha beugró 30-as és egy férfi szerű. fado-t énekelnek. kajának menüből lehet választani, egy abroncshalasat és egy tintahal-rák kombós saslikot kértünk. kancsó fehér bor, az elmaradhatatlan olívabogyós tálka és az egész után desszert. 25 euróért, de ez prémium pénzből ment, amit zsüdi kapott szórakozásra.

villamosokról nem írok, mert úgyis millió fényképen rajta vannak. vadászom őket. van hasonló, de inkább sikló jellegű, bennük az a jó, hogy egy fokkal fixebb útvonalon vannak és könnyebb elkapni. roppant hangulatos az egész. metróról sem írok, mert nem feltétlen érdekes. jegy ára 75 cent.

egyenlőre ennyi. ahogy látom, éjszaka esett csöppet az eső. meglepő.

első komolyabb kaland. faroból lentről felstoppolni 250 km-t algarvéből altenejo-ba. mert ugye ez lehetetlen portugáliában, úgysem vesz fel minket senki és ott fogunk megrohadni. ehhez képest sikerült, pedig nem is egyenes az út. autópályát kell kerülgetni és leágazni itt és itt. izgalmasabb sofőrökről. a német kisbuszos, aztán a sokat beszélő portugál srác, aki állásinterjún volt és eszméletlenül sokat beszélt. azori szigetek például nyugodt hely, vannnak tehenek az út szélén és más stuff like that. és die stupid little tre, die! ő olyan helyen tett ki, ami igazán szívás. ourique-től nem messze, struccok az út szélén, kutyák ugatnak és sárga minden. kis ugrással meg egy család kocsijában, apa-anya-tinédzser srác. új muse lemezt hallgatták, öröm volt a légkondiban élvezkedni. a korona az egészen, hogy kérdezték, hova kérjük a fuvart évorában. hát mondjuk nem tudjuk, mert még nem igazán hol alszunk. legyen akkor egy kemping, tudnak egy igazán jót. 14 euró valamennyi volt kettőnknek egy sátorral egy éjszakára.

lecuccolás, sátorállítás és városba. nincs busz szombat vasárnap, de van sok francia a kempingben, tehát istenien könnyen lehet bestoppolni velük. 3 km amúgy a táv, legyalogolható. este hét körül van, templomok, turismo-k zárnak már, így igazából csak egy fagyit tudunk nyalni azon kívül hogy sétálunk a hatalmas és roppant nyugodt óvárosban. szinte egy lélek se, néha egy francia pár feltűnik a fehér falak közt, de amúgy egyedül a főtéren találni embereket. árkádok körbe. fel még a katedrálishoz, mellette ókori római templom maradványai és panoráma. csappal vigyázni, mert könnyen megnyithatod és szembespriccel. hazafele már nem vett fel senki, viszont így találtunk ingyen wifit a körforgalmon túl, a focipályával szemben lévő házak tövében.

hazaérve valami pisil a sátornál. a locsolórendszer pisili le a sátrat, hogy rohadna meg meg. így ázott át az egyik hálózsák és lett keservesebb eggyel az éjszakánk. még eggyel amiatt, hogy ráültem a napszemüvegre és lejött a nyele. még eggyel amiatt, hogy elromlott az elemlámpa. az meg még délután rontott, hogy megtörött a laptop akkuja (megragasztottam celluxszal).

reggel kilenc körül már város felé és ismét bevittek kocsival. azért korán, mert még nememlítettem, hogy van uszodájuk és vissza kell érni délig - akkor van a kicsekk. városban vasárnapi piac kicsit kialt, de szép és új az épület és van friss hal is. csontkápolna 10kor nyit, ezért még elmentünk a katedrális mögötti 3d-ben zegzugos utcákban kavarodni egyet. kápolnában 1,5 a belépő de barátságos mosollyal kaptunk magyar diákra 50 cent kedvezményt. ebből egyet vissza is adtunk fotójegyre, mert ilyet meg kell örökíteni. így tele van csontokkal. a legbrutálisabb, amikor az van ráfirkálva egy koponyára, h pl. jose+maria mindörökké. van lógó csontváz is a kisfiával.

ezek után úsztunk otthon egyet a medencében és indultunk a fővárosba.