HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

újabb makedónia körút - Македония, Μακεδονία



2011.01.09. 16:54 attilaj

talán elmúlt félévem egyetlen igazi külföldi utazása. talán elkövetkező félévem egyetlen igazi külföldi utazása. úgy jött, hogy itt bulgáriában szünet van január 10-ig. se én, se az ünnepekre ittmaradt erasmusosok nem tudnak a seggükön ülni, ígyhát irány dél. szereplők velem együtt négyen vannak, sz és i lengyelek, e holland. első lépés a veliko tarnovo-melnik 400 km lestoppolása párokban. stoppoló versenynek azért nincs nagyon értelme, mert bár a két pár tökéletes rajtfelállás lenne, de i egyedüli lányként egyértelműen mindig a gaőztes csapatban szerepel. ahhoz képest, hogy szófián tömegközlekedéssel kell átjutni, egészen korrekt idő alatt lejutunk bulgária legkisebb városába.

homokpiramisok melnik mögött.

melnik kedves hely. kevésbé látványosat vártam, több ház, nagyobbak, szebbek, érdekesebb elrendezés, a környező piramishegyek magasabbak mint elképzeltem. emellé abszolút sajnálatossá teszi a tényt, hogy eddig nem jártam arra, hogy 10 leváért (5 euró) van szállás, 4 leva egy liter házibor (menő bortermő vidék, churchill kedvence), 1 leva egy deci házirakija (különösen értékelendő úgy, ha 15 km-re van egy olyan ország, ahol helyen 5 euró a sör korsója). lökött utitársak ezt nem értékelik, teáznak és palacsintáznak a helyen, ahol még zenét is választhatunk. van minden, szerb, görög, bolgár? másnap napsütésre ébredünk egészen korán, hogy lássunk is, utazhassunk is tovább szalonikibe. hegyek körbe lenyűgözőek, mind a piramis szerűek, mint az eggyel távolabbi pirin hegység havas 3000 métert ostromló csúcsai. felmászunk romos helytartói házhoz, barátságos bertnáthegyieket próbálunk lerázni.

szalonikibe azért megyek, hogy lássam a többiek arcán a csalódottságot. merthogy ugye mekkora egy betondzsungel a belváros, mennyire híján van a parkoknak és mennyire semmilyen a tengerpart. couchsurfingelünk, nagyon kedves lánynál és bátyjánál. azon a környéken laknak, ami a legjobb a városban: barcelonához hasonlóan megamardt itt is egy kisebb régi rész a belvároson belül. annyira nem középkori, de mégis girbegurba és a domboldal is ad egy pozitív hangulatot neki. vasilis este körbevisz egy sétára a környéken, várfal, ilyesmi. sör. szalonikiben az a jó, amit nehéz észrevenni 1-2 napos látogatás alatt. hogy gyűjtőhely, európa kapuja. egész balkán sereglik le oda, bolgárok, macedónok, albánok. munkáért, reptérért, tanulni, bulizni, ikeázni. keletről törökországon keresztül ez a legnépszerűbb sengen határ az illegális bevándorlóknak (eu-ba érkezők 80%-a görögországon keresztül jön!). az afrikai fekete napszemüveg, nike sportcipő és telefon aksi árusok az utcán egészen új jelenség. korábban valami görög rokonsággal, kapcsolattal rendelkező ex-szovjet (grúz, örmény, kazah) és törökországi pereputtyok jöttek.

terv az volt, hogy reggeli fél kilences busszal megyünk tovább meteorákhoz. deles buszra sikerül felkapnunk. 20 euró, ami a legdrágább költekezés az egész út során és még azt se kapjuk cserébe, hogy hiphopp megérkezünk, át kell szállni.

naplemente kastrakiban.

a hely ugyanakkor csodálatos. 16 fokban és napsütésben méginkább. kalampaka a fővárosa a látványosságnak, szállást mi a szomszédos kastrakiban foglaltunk, mert olcsóbb volt, közelebb van a kolostorokhoz és sokkal meghittebb. sydney hotel, mert ausztrál a tulaj. egészen korrekt hely, 55 euró a négyfős erkélyes szoba, amihez reggelit is kapunk. még egy lonely planet turkish phrasebookot is lenyúlok az ottfelejtett könyvek közül. délután-este még mászunk egyet sziklák tövében, találunk barlang lakot, de arra már nem futja világosban, hogy hasadékon át lemerészkedjünk kalampakába. tavernázás. görögországban alapvetően eszméletlenül jó a kaja. lökött utitársak nem boroznak, nem kacérkodnak, sültkrumpli-kóla kombót tolnak. e volt bátor, bevállalt egy tzatzikit (amiről nem tudta, hogy micsoda!). szerencsémre, mert ő a joghurtot csak édesen eszi, nyertem egy tzatzikit a kommersz szuvlaki-saláta menümhöz. csodálatos hely igazából, egészen olyan, mint vamvakiában volt akkor régen.

reggelinél a hotelben tovább ámulok e-en, magyarokat megszégyenítő módon bír minél többet enni, mert ingyen van. oké, nekem is jól esik, hogy a 13,5 euróban benne van a reggeli sonkás-sajtos, marmaládos szendvics, tojással és teával, de azért mégis mégis. inkább veszek nagyszerű kenyeret péknél egy euróért (a családias kastraki további előnyei). és irány fel, kolostorokba. kocsival lenne a legjobb körbenézni, mert a girbegurba utak közt apró kilátókkal tarkított lélegzetelállító tájon gyalog fél-egy órás távolságok vannak a kolostorok között. stopp a második opció, a mi opciónk és szerencsére felfele kutyagolva 4-en is beférünk az első kis renault-s hapsi mellé, aki a legtetejére, a metamorphoseos kolostorhoz. ezt meg is nézzük belülről, majd lefele indulás: varlaam és roussanou kolostorok. újabb stopp ismét kicsit fel az agia triadához. szuper, 4-5 óra mászkálás után lassan indulni kéne hazafele.

metamorphoseos.

vannak méretek.

az utitársak: sz, i és e.

hegyek mindenhol.

hotelbe vissza, cucc felkapás és újra szétválás. ezennel én kapom párnak i-t, mint a stoppgyőzelem garanciáját. kalampakából rögvest fel is kap egy házaspár suv-val és visz az északi autópályára. karácsony óta kirándulnak észak-görögország szerte, amire roppant irigy tuduk lenni. autópálya rengeteg alagúttal (670 km-éből 99 alagút) és egyetlen benzinkúttal. itt ki is ugrunk az adott kocsiból, mert valami ösztön azt súgja. két bolgár kocsi is áll bent, így kapunk fuvart keresztül szalonikin, haza, blagoevgradig. teljesen nyilvánvaló, hogy bulgáriának otthon érzése van. nyelvet értem, utakat, városokat ismerem. maradék 100 km szófiáig már nem jelent gondot sötétben sem. majd 600 km-t sikerült stoppolni szűk hét óra alatt olyan utakon, aminek alig negyede autópálya. autóbusz, tarnovo, taxi és éjjel kettőkor már zuhanyzom is. (másik csapat bénázott, délnek ment kamapkából, vonatozott szalonikibe, vonatozott szófiába.)


Szólj hozzá!

Címkék: kaja busz hotel görög cs balkán kolostor bolgár meteora stopp szaloniki melnik kalampaka kastraki

best of 2010



2010.12.21. 22:30 attilaj

legjobb kisváros: calka, grúzia
legjobb nagyvárosodessza
legjobb metropolisz: berlin
legrosszabb város: sisian (örményország) tán
legszebb város: chefchaouen, marokkó
legjobb környék: fes medinája, marokkó
legélhetőbb város: veliko tarnovo, bulgária
leggiccsesebb hely: bruges, belgium
legjobb kocsma: dada bar, veliko tarnovo (club control, bukarest)
legjobb zene: berlin festival, berlin
legjobb éjszakai élet: u- és s-bahnozás berlinben
legjobb múzeum: leopold museum, bécs
legjobb társaság: tágan értelmezve három nap a kompon lökött nyugati turistákkal és grúz kamionosokkal eléggé érdekes volt. szűken essaouirában öten halat kajálni.
legrosszabb zeneörmény töriszakosok mikrobuszában hayastan, hayastan!
legjobb reggeli: ushguli, grúzia
legdegeszebbre evés: calka, grúzia
legjobb hal: calkában a víztározóból fogott dolgok
legjobbfej állat: tehenek mindenfele kaukázusban
legjobb park: batumi botanikus kert, grúzia
legjobb stopp: serres - budapest - 1100 km 14 óra
legrosszabb stopp: svanetiből el, grúzia, amikor nyolc óra és 40 km gyalog után a negyedik kocsiba beférünk (vagy hogy berlinbe se oda, se vissza nem sikerül eljutni)
leghosszabb stopp: isztambul-újvidék 1150 km, megalvással szófiában
legbizarrabb sofőr: akivel egyetlen szót se tudtunk váltani örményországban, ő volt az egyetlen, aki egy szót sem tudott oroszul
legszebb tengerpart: essaouira, marokkó; elba, olaszország
legmelegebb: jereván, 45 fokban
leghidegebb: kazbegi
legnagyobb reptér: schwechat, bécs
legdrágább: 150 eurós komp a fekete-tengeren át
legolcsóbb repjegy: 1 euró, pisa-pozsony, pozsony-bergamo, bergamo-tanger, stb.
legdrágább repjegy: 50-60 euró körül weeze-pozsony
legjobb szállás: elba szigetén, hegyi kunyhóban couchsurfing
legdrágább szállás: 35 lari, ushguli, grúzia
legrosszabb szállás: kocsiban bécs belvárosában
legmenőbb pillanat: kazbegi, 3000 méteren gleccser alatt ugrálni
legkisebb nyelv, aminek a beszélőjével találkoztam: szorb (berlinben a hosztunk anyukája), (második a szván)
legnyugatibbessaouira, marokkó
legészakibb: berlin, németország
legkeletibb: agdam, nagorno-karabakh (azerbajdzsán)
legdélebbi: ouarzazate, marokkó
országok száma: 13 desztináció (karabakh nélkül), átutazásokkal 17
külföldön töltött éjszakák száma: x
határátlépések: 48 (karabakh nélkül)


Szólj hozzá!

Címkék: bestof 2010

mestia! - მესტია



2010.12.13. 01:57 attilaj

szvaneti, a kaukázusba zárt völgy. bejutni két helyen lehet, balról és jobbról. balról egyszerűbb, ez az út zugdidiből visz északra majd nyugatra. amivel nagyszerűen le lehet írni a régiót az az, hogy mióta hirosimára rádobták az atombombát, talán a föld egyetlen területe, amit nem hódított meg idegen hadsereg. a szvánok a grúzhoz rokon nyelvet beszélnek, így legegyszerűbb, ha hozzájuk tartoznak országilag. és mindkét út hozzájuk vezet, tehát ez a legpraktikusabb is. további ismertetőjel a mindenfelé feltűnő szván tornyok. települést lehetetlen enélkül fényképezni, olyanok, mint egyszerű négyszög alapú bástyák. csak igazából minek. egy teória, amit hallottunk, hogy tálen nagy a hó, annyira, hogy belepi és csak fentről (7-8 méter legalább) lehet csak közlekedni. valósabb, hogy valami katonai védelmi dolog, elég furcsa rendszer.

mestia felülről. szván tornyok.

az út alatt hét óra marsrutkázást kell érteni, víztározó mellett majd havas csúcsok közt tekeregve. nem földút, de messze nem betonozott dolog. ilyen hegyi ösvény dzsippeknek.  mi először persze gondoltunk a stoppolásra, de végül jobb, hogy nem. alacsony a forgalom, a nap során 2-3 autóval ha találkozunk. pihenő félúton étterem félénél épp a víztározó után, ahol a sofőr ingyen eszik. persze neki itt nagy a hatalma, ő a postás, hírvivő és mindenféle szivességek tevője. négyen vágunk neki az útnak: couchsurfing hostunk nővére, a lengyel csaj és mi ketten l-val. marsrutában van még svéd srác is, ő erősíti meg a hírt, hogy igenis lehetséges bejutni mestiába repülővel. heti kétszer van járat dél felől, kutaisiból. az utazás ingyen van (!), de mivel kis lélekvesztő a gép, helyhiány miatt nehéz feljutni. a srác megpróbálta, 12 helyre 30-35-en jutottak. gyerekek, nők és helyiek előnyben. csapatunkhoz elvileg tervez csatlakozni helyi csaj pasija is, de ő zavaros. utolsó pillanatokban kezünkbe nyom még egy sátrat. hét-nyolc óra út után jövünk rá, hogy épp csak sátorrudak nincsenek a csomagban, amúgy egészen kellemes szovjet katonai dolog lenne. ekkor már mestiában, szváneti fővárosában vagyunk. lonely planet és menedékházhoz hasonló meleg kajától illatozó, meleg, internetes, kertben függőágyas szállás lenne az alternatíva, ha lenne hely. de az alter izraeliek, franciák gyorsabbak voltak nálunk. viszont vendéget ki nem dobnak, jön az ismerős és aludjunk náluk. csirke, birka, de estére már bezárva. két egészen formás szobát kapunk, de leginkább a forró fürdő érdekel minket és a vacsora.

másnap reggel ámuldozás, hogy ami kazbegiben megvolt egy irányban, a csúcs fele, mintishogy 5000 méteres hegy az mennyire lenyűgöző, az itt 360 fokban fogad. négyen indulunk neki a kereszt felé és még azon is túlra, mert állítólag ott van valami tó. meg kell hogy mondjam, bőven leverjük tempóban a grúz-lengyel párost, hiába erősítenek telefonról kihangosított eminemmel. izzasztó meleg, de leginkább a tűző nap miatt, a levegő hegyi. takarózás napszúrás ellen lapulevéllel és zsebkendővel, semmi kedvem még egy lázas-hányós-injekciós sztorihoz. két-két és fél óra után a kereszt mögött találunk pár lazább épületet, nyilván csak nyáron laknak itt. világvége, világ teteje és a nénitől mégis probléma nélkül megtudjuk, hol van a forrás a jéghieg vízzel.

bodegák nyárra.

langyos tó magasan.

petronas towers, kutya és lengyel csaj.

a helyi látványos csúcs az ilyen kétcsöcsű, olyasmi mint a petronas towers kuala lumpurban. ez a háttere a tónak. a  viszont tó csalódás. rila után azt várnám, hogy minden 3000 méter környékén fekvő tó szép, jéghideg és kristálytiszta. ez meg langyos, iszapos. leginkább arra jó, hogy a szván menő arcok, akik 70 fokos meredeken lovagolnak le és fel egymást kergetve megitassák az állatot. fennsík szerű dolog veszi körbe, olyan, ahol annélkül lehet lovagolni, hogy a nyugati turisták lélegzetelállva izguljanak - egyszerűen csak menő, ahogy süvítenek nyereg nélkül kiabálva, egy-két kutyával a nyomukban. lengyel csajt még megvárjuk itt fent, pitypangot fújunk és hógolyózunk egyet és irány vissza, mert senki nem akar olyat játszani, hogy ránksötétedik a hegyen.

vacsora kellemes, de reggeli után többet vártunk. reggeli csodálatos volt. az a baj, hogy se fénykép, se feljegyzés nem készült róla, memória pedig már csak arra jó, hogy ezt az egy szót tárolja róla: csodálatos. internet persze az ilyen 1500 méter magasan fekvő, 14 000 lakosú regionális főváros családjaihoz eljutott.

másnap reggel fájó búcsú lányoktól, ketten ők vissza zugdidibe, mi ketten még beljebb szvánetibe, ushguli négyes települése felé. stoppolás előtt, mestia azon széle körül van még egy múzeumja a régiónak, amit becsülettel megnézünk. turistáknak piszkosul többe kerül, mint helyieknek (grúzoknak? szvánoknak?), de a 110-120 éves fényképek eléggé lenyűgözőek. a többi kiállítási tárgy kevésbé ragadt meg.

további képek itt.


Szólj hozzá!

Címkék: túra hegy kaukázus grúz magánszállás marsrutka mestia

flughafen wien



2010.12.10. 21:39 attilaj

bécsi repteret szeretném kicsit dicsérni. mivel úgy jött ki, hogy busz csak a gép indulása előtt két és fél órával érkezik oda pestről, volt időm körbenézni. elsőre azt hittem sok lesz és a végtelenbe fogom magamat unni.

aztán rájöttem, hogy ez nagy reptér, európai szinten nagy (sok járat, hülye helyekre, biznisz embrek, télen nyaraló családok, oroszok). kedves információnál kérdeztem meg, merre van a 118-as check in desk. kérdésemre ajándékul kaptam rakat adventi kalendáros cukorkát, vigyek még, vigyek még. najó, pesti gyereknek nem kell sokszor mondani. aztán ledobom a csomagot és irány szórakozni. párizsi orly után itt ez a második reptér, ahol játékkonzolok vannak. nagyszerű ötlet, csak ugye oda ne ragadj és le ne késsed a gépet. nade tovább, van nekem számítógépem kéznél és ez az első reptér, ahol ingyen találok wifit. bárhol máshol eddig olyan pofátlan magas árakon láttam, hogy na. itt meg mindenhol, gyors és ingyenes. bőven sokan neteznek még egy olyan gépre várva is, ahol a jellemző közönség nem a juppi nyugateurópai hátizsákos hétvégi városlátogató hanem a meló miatt nyugatra járó balkáni. egy kapu, két kapu és karácsonyi vócsereket osztogatnak. öt euró, levásárolható bármelyik boltban. az első ellenőrzőkapun belül. ez csak annyiban számít, hogy kint vannak olyan helyek is, mint a billa szupermarket és az annyira mégse promó nekik. fair trade gesztenyés csokit szerzek és marcipánrudar 30 centért így.

ezek után nyilván nem mondok rosszat a közvéleménykutató srácnak, aki megkérdez odabent. egyedüli hibája az egész reptérnek, hogy pest fele lehetetlen stoppolni, mivelhogy egyből autópálya van. de van orangeways. bécsbe pedig vonat visz, 16 perc alatt.


Szólj hozzá!

Címkék: ausztria bécs reptér

zugdidi - ზუგიდი



2010.11.22. 11:10 attilaj

gori szélén elhúzó autóúton felkapunk egy hatalmas fehér pickupra és büszkén örülönk magunknak, hogy nem buszoztunk. kutaisig visz, ami több, mint féltáv. eztán leszünk még büszkébbek a fehér pickupos stoppra, mert innen már marsrutka. kicsit a kubai rabszolgaszállítók jutnak eszembe, kisebb, öszetettebb méretben. mikor például előkerül a deszka, ami arra jó, hogy a közlekedőfolyosón (már amekkora egy mikrobuszban elfér) két szék közé betéve egy újabbat képez a térben. vagy konzervdoboz teletömve emberekkel. tbiliszi modernitása és szellőssége után újra felvetődik a nagy kérdés, hogy vajon ez az ország gazdagnak számít-e. mindegy, leizzadva fagyizunk zugdidi főterén a couchsurferünket várva.

megjön hamar, apukával, kocsival. nagyszerűen lelkes csaj és a nővére, alig 20 évesek, és igyekeznek nagyon európaiak lenne. nővér nagyszerű kiejtéssel beszél angolul, angliában csinált valamit. anyuka most is moszkvában dolgozik, apuka is ott tanult. lányok orosza is még a régióhoz képest is kiemelkedő. szidják persze az ósdi grúz hagyományokat és családi berögződéseket (szűz házasság, család, gyerek hamar és a nemi szerepek), de azért az a menő srác, aki bírja a piát. aztán ott van nővér barátja is, akivel lesz szerencsénk találkozni. én nehezen értettem meg a szerelmüket, ami már 3-4 hónapja tartott, de biztos mély lehetett, hisz a srác már házasodna.

lelkesek, na. annyira, hogy másnap jön még egy couchsurfer, egy lengyel csaj és mégis mondják, hogy maradjunk. egy napot terveztünk, átszállni csak zugdidi felé, de bejön a hely, maradunk. házuk is bőségesen nagy, tornácos, két szintes, amolyan klasszik trópusi ház, kerttel, sok zölddel. épp átépítik az alsó szintet, de a felfordulásban is jut nekünk külön szoba, külön fürdővel. környéken csupa rokon lakik, lengyel csaj is valahol náluk kap helyet. kertben sokat ülünk, hideg dinnyét eszünk - napközben tombol a hőség. rokonok jönnek-mennek a kisbabától a bottal járó öreg néniig mindenki.

a kastélyos dolog.

állatvásár a piacon.

zugdidi trópus. meglepően még trópusabb hangulata van, mint batuminak. lonely planet leírása alapján én valami szürke egyszerű kisvárost vártam, ami valaha arra jó, hogy a lassú közlekedés miatt átszálljon és megszálljon benne az ember, aki abkháziába tartott. erre pálmafák, színes házak, parkok és emberek. minden sarok mögött ott várom a tengert, néha már a szelét is érezni. mégsincs ott, ide 30 kilométer legalább. városi látnivaló például a park. nagyszerű esszéket lehetne írni a grúz vidéki udvarlási szokásokról csak az alapján, amit itt megfigyelhetsz. a lány padok; a fiú padok; a párok, akiket barátok kísérnek el az első randira; kik ülnek központi padokon, kik a fák alatt és a többi. csodálatosan borzasztó pletykaélet tere lehet zugdidi. parkban kastély szerű párszáz éves épület, benne múzeum. helyi cuccok, leletek és a a leghíresebb, egy napóleon halotti maszk. parkon túl lemegyünk még a piacra is, ami méretben nem, de nyüzsgésben felveszi a kesztyűt a csodált odesszaival.

további kényeztetésként kapunk egy félnapos autós túrát is hostjainktól. valami nagynéni szintű 30-as rokonnal, a nővérekkel, a lengyel csajjal és egy rokon kislánnyal hatan préselődünk be egy kocsiba és megyünk a folyóhoz (ami állítólag jobb, mint a tenger). először elkanyarodunk az abkház határhoz, hogy a nyugati turisták (mi) megnézhessék, milyen egy nem létező határ. komolynak tűnik, de nagynak nem: sorompó, valami bodega és pár fegyveres. hatalmas óriásplakát nyugat felé saakashvilivel hírdeti grúzia egységét és területének sérthetetlenségét. persze ez a grúz oldal, akik szerint itt nincs is semmi igazából. az abkház oldalon, akik ötlete ténylegesen, hogy itt nemzetközi határ húzódik, biztos komolyabban veszik a dolgot és építettek valami meggyőzőbbet. visszafordulás, abkháziába nincs belépőnk és irány a folyó. hegyek felé, egyre kezd tetszeni a dolog, hogy nemsokára újra 4-5000 méteres csúcsok jönnek. folyó láthatóan közkedvelt piknikhely, családok tucatjai jöttek le aznap is dinnyével, sörrel és ladákkal. sebes folyású, jéghideg víz, jobb, mint egy vízi vidámpark. elfáradás, bealvás hazafelé a kocsiban, otthon a kerben és legvégül otthon az ágyban.

vidám emberek hűsölnek.

második zugdidi reggelünkre már az a terv, hogy irány svaneti, ahova innen vezet a forgalmasabb, járhatóbb út. marsrutkával hét óra (saccra 200 km).

képek itt.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum cs kaukázus stopp grúz marsrutka zugdidi

hétvége a hegyekben



2010.10.25. 15:14 attilaj

tarnovóból (ahol most mondjuk úgy lakom) nem épp a legközelebbi célpont a rila, de mivel csodás időt mondtak a hétvégére, ez egy most ide muszáj trip volt. péntek délután stoppolunk hátman j-val és i-val szófián át borovec felé. sofőrök közül egyedül a mercedeses 50-es hapsit emelném ki. várna alól jön az épülő tengerparti villájából. ahova szívesen meghívna - van hely, 700 négyzetméter - de csak tavasszal lesz kész. nem éreztem rosszul magam, mikor mindhármunkat meghívott kávéra. szamokovig jutunk, már így is jóideje sötétben stoppolunk. valami hotelt találunk, két csillag van a tábláján és 20 leváért ad éjszakát fejenként. tévé, fürdő, szappan, törölköző, eléggé fasza hely ilyen áron. dobunk valami kaját a mellette lévő étteremben, futunk egy vacogós kört szamokov belvárosában, ami egy mecsetből, egy török kútból és valami régi monumentális épületből áll. a kút kék, a régi épület zöld színű megvilágítást kapott és van még egy pirosló szobor is.

és akkor reggel nyolckor kelünk, banica és irány borovec. borovec nem is falu, hanem egy hegyi napos part. hotel hotel, erdő, villa, hotel, sífelvonó, erdő, brit kocsma, orosz konyha, brit, brit, orosz, brit, orosz, erdő. az élet még nem idnult be, de már készülnek a szezonra, mozognak a quadok, a suvok, hókotrók, ilyesmi. nade irány a hegy.

1350 méter magasról indulunk, annyi borovec hivatalos tengerszint feletti magassága. a kabinlift nem működik, így gyalog kell feljutnunk végső soron 2925 méterre, a muszala csúcsra. 2430 méteren van a szállásnak kinézett ugyancsak muszala nevet viselő menedékház, eddig mindenképpen még enap fel akarutunk érni. eleinte szimpla iszonyúmagas fenyőerdő, majd nagyjából félúton a síliftek környéként ez átalalkul valami bokros, 1-2 méter magas fenyős rétté. innentől már igen gyakran jegesek a patakok, erek, amik átfolynak az ösvényen és a hó is kezd gyakorivá lenni. ugyanakkor sehol egy felhő, isteni szerencse az időjárás, egy pulcsiban lehet mászni és taposni a hószigeteket. aztán egyszer csak ott a menedékház az orrunk előtt. négy óra alatt fel is értünk, saját meglepetésünkre.

kajánk viszont fogytán, így kipróbáljuk a helyi kulináriát. egyetlen melegnek mondott étel a bableves (nagy örömmel be is tolok egyet). szálláson kívül - 15 leva - mindennek borsos az ára idefent, hisz nem egyszerű felhozni: sör 4 leva, nápolyi 1, tea 1, kávé 2. és ezzel ki is merült a választék. cipeld magadnak, ha luxusra vágysz.

kaja drága, kilátás viszont korrekt

délután háromkor úgy döntünk, kell még az az 500 méter szintkülönbség és felmászunk a csúcsra. az út első harmadától szinte végig havas az ösvény, a végén egészen komolyan. tengerszemek között jó két órás túra vége a balkán legmagasabb pontja. körbe messze-messze ellátni, nyugatra a rila hegység sok-sok csúcsa, északon pedig a szófia feletti vitosa is látszik (sőt, még ennek a tetjén a fehér időjárásfigyelő buborék is). itt is van meteorológiai állomás a tetőn, tea, rum kapható. egész otthonos, kellemes meleg bent, berendezés tipikusan az, amit elképzelsz az amerikai filmek alapján egy világvégi megfigyelőállomásnak. ide fel van teherlift, valami felvonó szerű a hegy meredekebb, nyugati oldaláról. a másik vége igazán mélyen lehet, nem látszik az alja. negyed óra-20 perc fent, aztán iparkodás lefele, mert ránksötétedik.

visszaérve már a bableves is elfogyott, sörözünk-nápolyizunk egyet és alvás - altató nélkül, mint a bunda. éjjel telihold, egyetlen felhő nélkül (persze, wc-re kellett kimenni), eléggé impresszív.

vasárnap reggel maradék kenyér-szirene-szudzsuk reggelire teával és irány tarnovo. lefele gyorsabban megy a hegy, laza tempóban kevesebb, mint három óra alatt megvan a menedékház-borovec táv - pedig van fájás a lábakban, nem kicsit. aztán stoppolás hazáig. még mindig csodálatos bulgáriában stoppolni még ha hármasban darabosabban is megy, mind kedves ember.


Szólj hozzá!

Címkék: hotel túra hegy balkán bolgár menedékház rila stopp borovec szamokov

gori, ahol sztálin született - გორი



2010.10.12. 16:56 attilaj

kazbegi után még egy pár nap elmegy tbilisziben. erről már írtam, most ott folytatódik a történet, hogy egy reggelen felülünk a szovjet, de felújított, grúz kívülről szászlósra színezett metróra és a marsrutka állomáson találjuk magunkat. útravaló étek, gyümölcs után már szólongatnak le fuvarszerző emberek. valahogy nem jön a szkeptikusság és elkezdek érdeklődni egynél. kiderül, alig többért kínálja az utat, mint amit a lonely planet ír. japán kocsiban, gyorsan, kényelmesen. a japán kocsi errefelé fogalom, állítólag rengeteg, ott már leselejtezettet hoznak a kaukázusba. gps-en valami távolkeleti jelek és egy sziget térképe, jobbkormány és egyébként se láttam még olyan kombi kocsit, amiben három sorban ülnek az emberek.

goriba azért jönnek az emberek, mert itt született sztálin. az egyetlen hely grúziában, ahol még hivatalosan is létezik stalinis gamziri (sztálin tér). erről írásos emlékem is maradt, mert ezen lévő atm-ből sikerült felvenni 400 larit (160 euró). valaha biztosan bájos kisváros (ma 50 000-en lakják) lehetett gori, de ugye senki nem gondolta komolyan, hogy épp itt ne lendülne fel a sztálinista építészet. főtere akkora, hogy bőven a felvonulási térihez hasonló parádékat lehetett tartani rajta. ide fut be a sztálinmúzeumnál kezdődő sztálin sugárút. szegélyezve annyira meglepően nem monumentális, de azért letagadhatatlanul szovjet épületekkel.

múzeum valami egészen borsos áron enged be magába, de szerencsére pont van három idegen külföldi is a környéken és kapunk vezetést. számos fénykép (érdekes), korhűen szovjetesen berendezett szoba, ajándékok. sztálin hős, sztálin a grúz, sztálin a világbirodalom vezetője. eléggé egyoldalú kiállítás, de nem is vár mást az ember. érdemes mellé könyveket (pl, pl) olvasni. a nagy épületen kívül van még két külső helyszín is. az egyik sztálin csöpp szülőháza, amit valahogy megmenekítettek gori nagy átalakításakor. most a múzeum előtt áll. a múzeum mellett pedig stálin lakóvonatja, amivel konferenciákra, békeszerződésekre járt. életében egyszer repült, szóval szükség volt rá. egész lakás van benne, fürdő káddal, konyha, háló, nappali. úr volt, meg kell hagyni. japán turistacsoport.

gorit ezzel kivégeztük, van még valami vár is, de minket az jobban érdekel, hogy jussunk el zugdidibe.

képek indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum sztálin kaukázus grúz marsrutka gori

sepsiszentgyörgy, kronstadt, bucurești



2010.10.09. 11:00 attilaj

eléggé unom már a szeged-újvidék-belgrád-nis-szófia útvonalat, így jött, hogy most bulgária fele románián át menjek. főleg, hogy veliko tarnovo a cél, ami még nem is a nyugati részen van, még a légvonal is a kárpátokat szeli át. orangeways 6500-ért elvitt csíkszeredába, amiből annyit láttam, hogy gara mircurea ciuc és stoppoltam is tovább sepsiszentgyörgyre. kedves dolog erre így közlekedni, főleg, hogy nem kell idegen nyelveket tudni. kettőből jön össze a táv, elsőre egy útépítő, sóderhordó teherautós, aki jobban ismeri magyarországot, mint én. mármint földrajzilag. aztán jön az igaza, vw kisbusz, román sofőrrel, két székely melóssal és egy stoppos bácsival. ők már tolják rendesen a pityókát, volt, hogy visszakérdeztem, hogy is gondja ezt a kérdést.

őrkői cigánsor

 

szentgyörgy jóval nagyobb, mint vártam. első élményem, hogy nincs pénzes telefonfülke, második, hogy megfütyül a rendőr mikor nem a zebrán megyek át, harmadik, hogy jófej a mobilboltban a srác és persze, hívjam az ő telefonjáról. ezzel nagyjából el is ment a nap, legjelentősebb látnivaló a kós károly utca kós károly által tervezett házai. szép a park is. heló l dániából, zakuszka és házi lekvár. másnap kialvás és bandázás l-val és c-val. fel az erdőbe, ami otthon már hegynek számítana. eszméletlen, mennyi és mekkora gombák nőnek itt, hirtelen újra rámjön, hogy meg kéne tanulni gombászni. vastag, kövér szaftos, igazi pörköltbe való, színes gombák. őrkő, az egy kilátó a város fölött. másik jelentése a kilátó alatt elterülő cigánysor, ami egészen elüt a hazaiaktól. ide is felhallatszik a zsibongás és hozzá látod lent a hang késése miatti pár másodpercet siető képet. gyerekek húzák a lovat, kergetik a kutyát, emberek támasztják a kocsit, feltehetően amiből a zene szól, asszonyok meg asszonykodnak. lefele menet át is vágunk a területen, épségben. pedig volt kutyafalka. kocsmateszt helyett tein teázó és a csodálatos forró tejbe fekete tea ismeretsége. este film.

toronyóra alatt az antipatikus turista információ

kabinos lift a hegyre

 

reggel van egy fuvarom brassóba, mert c ott dolgozik és van ismerős, aki viszi. az már román, erősen. van még néni a buszon, aki hazatelefonál, hogy kell-e a boltból valami, kűrtös kalács is megy még, de azért ez már nem székelyföld. viszont csodás város. hegy oldalában, völgyében, csupa erdő körötte és igazi középkorias házak. erődrendszer híres, de alig látványos. simán el lehet bolyongani, aminek egyetlen akadálya, hogy nem tudom hol hagyni a csomagomat igazán. mogorva kislány a turista infóban még arra a kérdésre is nemet mond, hogy ott a sarokban nem lehetne-e egy másfél órára magárahagyni. fekete templom, fekete torony és fehér torony. térkép hátulján lévő rövid guide azt mondja, a cenk az jó hely. hegy rögtön a belváros tövéből, kabinos lift visz fel. rajta van a hollywoodos nagy fehér betűkből, hogy brasov. igazi tuti kiránduló hely, márha találsz turistautat. ilyen 960 méter magasan van a hely, már csak az hiányzik, hogy kocsival be lehessen állni a felirat mögé, akkor tiszta amerika lenne. lent los angeles helyett a már említett középkorias városka, piros tetők, piactér, templom. igazán nem hinném, hogy románia, teljesen német-lengyel jellegű. kabinos liften retúrom van, visszamenetnél a bácsi elkéri a jegyet és kinyitja a kaput nekem és elrakja a jegyet. jó az még következő körre is és nyer egy fél retúr árat. azért mégsem annyira német.

stopp bukiba simán megy. román kisbuszos vesz fel 20-30 perc várakozás után. bukarestbe megy. annak ellenére, hogy a kaskavalon és a szmetanán kívül semmit nem tudunk beszélni szinte, a végén még felhívja nekem a románul értő á-t.

nagy park, nagy házak

urbanista

 

stefan cel mare környékén sétálok egy hosszút, míg pajtás befejezi a munkát a munkahelyen. utánna haza villamossal. azért jobb villamossal hazamenni, mert úgy látod, hogy bukarest mennyire ugyanolyan mindenhol. mármint persze a belvároson túl. mindenhol panel. vannak nagy utak, sugárutak, bulvárok, de mellette csak a panel. még este megnézünk egy library bar (könyvtár klub, ha ha) nevű helyet egy panel aljában. valami lány gitározik, aztán hapsi gitározik, mi meg sört iszunk. másnap már négyen, az angolt kevéssé beszélő magam ura vagyok és 200 lejért (50 euró) taxizom be a reptérről spanyol lakótárssal kiegészülve keresünk filmet a lubitelembe. városnézés, perszehogy. bukarest elég nagy ahhoz, hogy ne fél nap alatt járd körbe, viszont annyira sok élményt nem nyújt. eszünk egy helyen, ami étterem akar lenni, de igazából menza. diákmenü levessel és főétellel, de a kedvencem, hogy jár hozzá egy narancs is. amit bizony kihoz a pincér és lerak eléd az asztalra. úgy egészben. a belváros igazából egészen rendben van, sétálható város.

aztán harmadnapra már csak a stoppolás jut. bukarestből veliko tarnovóba. heló erasmus.


Szólj hozzá!

Címkék: busz románia erdély bukarest hegy nagyváros balkán stopp brassó orangeways sepsiszentgyörgy

süti beállítások módosítása